A mongol pásztorok már háromezer évvel ezelőtt is fogászati kezeléseket végeztek a lovaikon. A szakemberek szerint ezek a legrégebbi, lovakon végzett fogászati kezelésre utaló nyomok.

William Taylor, a jénai Max Planck Intézet kutatója és munkatársai a több ezer éves mongol pásztorkultúrák lovainak csontvázmaradványait vizsgálva megállapították, hogy bizonyos fogakat sebészi úton eltávolítottak. Eredményeiket a PNAS új számában ismertették. 

Közép-Ázsia nomád népeinek életében évezredek óta központi szerepet játszanak a lovak. A kutatók szerint már az úgynevezett szarvaskövekhez köthető khirigsuur kultúra idejében, időszámításunk előtt 1300 és 700 között élő pásztorok is eltávolították a lovak fogát, ha azok az állatnak fájdalmat okoztak vagy zavarták őket az evésben.

A lófogászat a lovak háborúban való bevetésében is döntő jelentőséggel bírt. A kantárszerszámhoz használható fém zabla kifejlesztésével az állatok kontrolláltabbá váltak. Egy hibásan fejlődő vagy beteg fogú ló csak nagy fájdalmak közepette viselhette volna ezeket, így a sérült fogakat valószínűleg inkább eltávolították.

Taylor szerint a leletek azt is bizonyítják, hogy a lovaglás és a lótartás történelme az állatorvoslás fejlődése szempontjából is nagy fontosságú.     

Az állatorvoslásra gyakran inkább egyfajta nyugati tudományként tekintenek. Az eredmények azonban azt mutatják, hogy a tudás nem Kína letelepedett civilizációiban vagy a Földközi-tenger térségében keletkezett, hanem már évszázadokkal korábban, a nomád népeknél, akiknek az élete lovaik jóllététől függött.

(MTI)