Nem biztos, hogy belegondoltunk valaha is, de az ötezer ismert emlősfaj többségének színe drapp vagy szürke. Ezek az állatvilág jellemző, jól bevált terepszínei. Ezért is okoznak fejtörést, mi végre létezhetnek zebracsíkok, vagy éppen az óriáspandák fekete-fehér foltjai.
Kína kihalástól megmentett nemzeti állata talán az egyik legikonikusabb faj a földön (nem véletlen, hogy a WWF-nek, a világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezetének és a globális állatvédelemnek a jele is óriáspanda).
Nem egy mindennapi állat, ugyanis:
Na és az állatvilág egyik legkülönlegesebb monokróm foltos bundáját hordja. A környezetétől feltűnően elütőnek látszó színvilág pontos oka nem volt ismert. Hasonlóan, mint a zebráknál,
szóba jött az ellenség megfélemlítése, összezavarása, hőszabályozás vagy álcázás.
Már eddig voltak tudományos elképzelések a különös szőrmeminta okairól, a szemek körüli fekete foltokról például azt gondolták, hogy egymás felismerését és, ha kell, mások elrettentését segítik. Ahogy a fehér arcon megülő fekete füleket is vérmes félelemkeltő eszköznek vélték. Ezzel próbálták magyarázni azt a rejtélyt is, hogy miért takarják el időnként mancsukkal a szemüket. Hát baráti gesztusból, vágták rá a kutatók, hogy ne látsszanak agresszívnak.
Viccesnek tűnő teóriák ezek, mert akárhogyan is nézünk bele egy óriáspanda arcába, nem fog meghűlni bennünk a vér, nem akar inunkba szállni a bátorságunk.
Most végre nyugvópontra jutott a foltokat övező vita: először igazolták, hogy semmi másról nincs szó, mint álcázásról. A Kínai Tudományos Akadémia munkatársai, Yong-gang Nei és Fu-Wen Wei ritka fényképeket készítettek vadon élő óriáspandákról, a fotókat pedig a legmodernebb képelemzési technikákkal alaposan megvizsgálták.
Nagy részletességgel megmérték a bunda foltjairól visszavert fény erősségét, és összevetették a háttérben lévő természetes tárgyak fényességével. Rájöttek, hogy a fekete szőrfoltok tökéletesen beleolvadnak a környezetbe, szinte láthatatlanná teszik a pandákat a fatörzsek között. A fehér foltok pedig a fényes lombozatba vagy éppen a havas tájba rejtik a mókás állatokat.
Igen ám, de az óriáspanda sok mindennek néz ki, csak nem az álcázás nagymesterének. Sőt a bundája kifejezetten feltűnő, azonnal megragadja a figyelmet. A kutatók ezt a dilemmát is feloldották, méghozzá azzal a nem túl csavaros megállapítással, hogy a foltos álca
csak hatvanméteres távolból kezd működni, és csakis természetes közegben, a vadonban.
Az állatkertben haszontalanok a foltok, hiszen azonnal kiszúrunk egy óriáspandát, még messziről is, mesterséges környezetben tehát nem funkcionálnak a foltok. Sőt kifejezetten hivalkodóvá és mókássá teszik a lusta jószágokat.
(Borítókép: Egy óriáspanda bambuszt eszik a Smithsonian Nemzeti Állatkertben 2021. május 20-án. Fotó: Drew Angerer / Getty Images)