Technikailag soha nem volt benne kokain, de a márka sorsa a köztudottnál mégis sokkal mélyebben összefonódik Dél-Amerika ősi növényével és nem csak a nevében.
A kokacserje levele mindig is fontos eleme az Andok bennszülött kultúráinak, annyira fontos, hogy az inka birodalom háborúkat is indított a kokatermesztés ellenőrzéséért. A kokalevelek rágcsálása és annak teljesítményfokozó tulajdonságai igen hasznosak voltak egy olyan világban, ahol a lovak ismeretlenek voltak, ezért minden közlekedés és áruszállítás gyalogosan történt, nagy magasságban, oxigénszegény körülmények között.
A kokalevél önmagában nem tartalmaz kokaint, hanem egy ekgonin nevű alkaloida van benne, ami a kivonás során alakul kokainná (rendes nevén benzoil-ekgonin-metil-észterré). Ezt az anyagot Olaszországban 1860-ban vonták ki először és rögtön forradalmasította a sebészetet, mivel nagyon hatékony helyi érzéstelenítő volt. A legnépszerűbb felhasználási területe azonban egy francia kémikus Angelo Mariani találmánya, a kokalevél koncentrátumból és borból készült a Vin Mariani volt, amely híressé és gazdaggá tette a feltalálóját. A népszerű italt egyszerre dicsérte Franciaország főrabbija, a pápa, Jules Verne és Thomas Edison.
Az amerikai polgárháború veteránja John S. Pemberton ekkoriban figyelt fel rá, hogy a kokalevél tartalmú italok enyhítik a háborús sérüléssel együtt szerzett morfiumfüggőségét, ezért először egy Vin Mariani koppintással próbálkozott, majd amikor 1885-ben Atlantában első ízben bevezették az alkoholtilalmat, Pemberton az alkoholt szénsavas vízre cserélte, bedobott egy kis koffeint és kóladiót az íz kedvéért, és Coca-Colának nevezte el italát, amivel azon nyomban rácsatlakozott az alkoholtilalmi kampányra.
Bár a kokaint csak 1914-ben tiltották be az Egyesült Államokban, Pemberton már 1903-ban kihagyta a Coca-Colából a kokaint, főleg a kólamámorban pörgő feketékkel kapcsolatos rasszista félelmek miatt. A kokain kihagyásától függetlenül a cég még évekig használta a boldogan leveleket csócsáló peruiak képeit marketingcélokra.
A Coca-Cola ekkor egy New Jersey-i gyárban dolgoztatta fel a Peruból behozott kokaleveleket. Ez a Coca-Colától teljesen független importengedéllyel rendelkező gyártó a Stepan Corporation volt, ami kivonta és gyógyszerészeti célokra leadta a kokaint, majd a megmaradt levélből készült kivonatot átadta üdítőital előállításra. A kólában eredetileg is a levelekből származó ekgonin és nem kokain volt, de hogy milyen más pörgető hatású alkaloida maradt még a kokalevélből készült kivonatban, arról nem szól a fáma.
1906-ban ebből is lett egy kisebb probléma, amikor a szövetségi hatóságok lecsaptak a cégre mondván, ha van benne kokain, miért, ha nincs, miért szerepel a nevében. Ezt egy kilenc évig tartó legfelsőbb bíróságig eljutó per követte, amit a cég ügyesen marketinggé és ingyenes publicitássá konvertált. Az ügy a Coca-Cola kiskorúaknak történő árusítása és reklámozása körül forgott, de tartalmilag végül elillant, mint a szénsav. Annyi következménye minden esetre volt, hogy a cég önként felére csökkentette az ital koffeintartalmát. A másik következmény ennél is mélyrehatóbb volt: a név miatt
többé fel sem merülhetett, hogy kokacserje nélkül készüljön az ital.
Meglepően hangzik, de a cég az 50-es években beállt az Egyesült Államok drogháborúja mögé. A cég vezetői ugyanis jó ismerősei voltak az amerikai kábítószer-elleni hivatal vezetőjének Harry Anslingernek, akit támogattak is egy kiskapuért cserébe. A nemzetközi kampány nyomán az ENSZ 1961-ben teljes megsemmisítésre ítélte a Dél-Amerikában több ezer éve használatos kokacserjét. Ez alól természetesen egyedüli kivételt a Coca-Cola „dekokainizált” kokalevelei képezték.
Mivel a fél kontinenst bedarálták a Coca-Cola úgy döntött, hogy kábítószer-ellenes hivatallal kötött titkos egyezmény keretében Hawaiin fognak kokacserjét termeszteni. A titkos ültetvényt a Hawaii Egyetem gondozta volna, akik felhívták rá a figyelmet, hogy
közintézmény lévén nincsenek titkos részlegeik,
de a kábítószer-ellenes hivatal nyomására azonban meggondolták magukat. A Coca-Cola politikai összeköttetései kezdetben tehát gyümölcsözőek voltak, de ez sem volt elég, mert sehogy sem sikerült használható kokaleveleket termeszteni Hawaiin. Két évtizedig próbálkoztak, míg végül egy gyökérrohasztó betegség végzett 10 hektárnyi cserjével. Egy 1982-es hurrikán után végül úgy döntöttek, hogy nem építik újjá a létesítményeket és felhagytak a próbálkozással.
Az amerikai kormány nem engedte kárba veszni a kudarcot. Úgy döntöttek, hogy a gyökérrohadást okozó fuzárium gombát biológiai fegyverré alakítják és bevetik Dél-Amerikában, sőt mindenütt, kokacserje, kannabisz és mák ellen. A terv mérlegelése során felmerült, hogy egyrészt veszélyes, másrészt biztosan nem tökéletesen hatékony, így végül elvetették.
Ekkor már a nyolcvanas években járunk, Pablo Escobar és a Reagan-korszak totális drogháborújának időszakában. A Coca-Colának egyre problémásabb volt a kokalevél ellátás, ráadásul piacot veszítettek a nagy konkurens Pepsivel szemben. 1985-ben végül úgy döntöttek, hogy elindítják a New Coke-ot, amiből titokban kihagyták a kokalevél kivonatot. A New Coke végül egy legendás marketing fiaskó keretében megbukott és a gyárnak vissza kellett állnia a régi receptre.
A dolgok jelenlegi állása egy globális drogháborúból és a nemzetközi védjegy találkozásából létrejött torz helyzet. Csak a Stepan Corporation importálhatja és dolgozhatja fel a kokacserje leveleit, míg a dél-amerikai országoknak minden ilyen tilos. Az elmúlt évtizedekben Kolumbiában, Boliviában és Peruban is megpróbálkoztak koka alapú üdítők készítésével, de az ilyen cégeket az ENSZ nyomására védjegysértésért bezáratták. A több évezrede használt kokacserje hasznosítására tehát a helyieknek nincs joguk, szemben egy amerikai céggel.
(Borítókép: Kokaleveleket válogatnak Bolíviában 2021. október 22-én. Fotó: Gaston Brito / Getty Images)