Az új faj, a Lamarckdromia beagle a Dromiidae családba tartozik, amelyet általában szivacsrákként ismernek. Az ebbe a családba tartozó rákok a tengeri szivacsokat és aszcidiumokat – a tengeri tintahalakat is magában foglaló állatokat – használják védekezésre. Az élőlényeket karmukkal vágják le, és kalapként viselik. Andrew Hosie, a Nyugat-Ausztráliai Múzeum rák- és féregkurátora elmondta, hogy a szivacsrákok hátsó lábai kifejezetten a védősapkájuk tartására alkalmasak.

„A szivacs vagy aszkusz csak növekszik, és a rák hátának alakjához idomul. Soha nem tapad meg, szép sapkát alkot, amely elég szorosan illeszkedik a rákhoz” – mondta a kurátor. 

Álcázás szivacssapkával

Hasonlóan ahhoz, ahogy a remeterákok a páncéljukat használják védelemre, a szivacsok segítenek a Dromiidae rákoknak álcázni magukat a ragadozók, például a polipok és más rákok elől. A szivacsok nagyobbak lehetnek, mint maga a rák, és elrettentő hatásuk is van.

Néhány vegyület, amelyet ezek a szivacsok termelnek, nagyon mérgező. Nem sok olyan aktív ragadozó van, amelyik érdekelt lenne abban, hogy átrágja magát egy szivacson, csak hogy eljusson egy rákhoz

– mondta Hosie a Guardian szerint.

Egy Nyugat-Ausztráliában élő család talált egy Lamarckdromia beagle példányt a partra mosva, és elküldte a Nyugat-Ausztráliai Múzeumba azonosításra.

Andrew Hosie és Colin McLay, az új-zélandi Canterbury Egyetemmel kapcsolatban álló tengerbiológus ezután új fajként írta le a rákot – a Lamarckdromia nemzetség három szivacsrákjának egyikeként. Az új rákot összehasonlítva a múzeum gyűjteményében található más példányokkal, több olyan Lamarckdromia beagle példányt fedeztek fel, amelyeket korábban tévesen azonosítottak. Az általuk talált legkorábbi példány 1925 decemberéből származik.