Az angol hurricane szó feltehetőleg a 16. században jelent meg először, és a spanyol huracán szóból eredeztethető. A tájfun ugyanarra a jelenségre vonatkozik, mint a hurrikán, csak míg ez utóbbi a Karib-térségben, illetve a Csendes-óceán keleti részén tombol, tájfunok a Csendes-óceán nyugati részénél pusztítanak.

A klímaváltozás egyre többször idézi elő ezeket a légköri jelenségeket, amikhez páradús, meleg levegőre és meleg vízfelületre van szükség.

A meleg levegő a Föld forgó hatásából eredő Coriolis-erő miatt felszáll, és forogni kezd. A forgatóerő az Egyenlítőhöz közeledve egyre csökken, ezért csak meghatározott szélességi körökön jönnek létre ezek a nagy viharok. A meleg, 26-27 fokos víz növeli a rendszerek energiáját, mert pótolni tudja a páradús levegőt, ami miatt gyorsul a forgás, nő az energia és a szélerősség is.

A hurrikán és a tornádó a légkör királyai, amik megdöntik a légnyomássüllyedés, a csapadékintenzitás és a szélsebesség, na és persze a természeti pusztítások rekordjait is.

A hurrikán óriási szélvihar árvizekkel, háborgó tengerrel, több ezer kilométerre kiterjedő pusztítással. Akár három hétig is eltarthat, de egy adott helyen néhány napig vonul át, nyomában árvíz és a nagy szél által letarolt vidék marad.

A tornádó néhány 10, 100 méter átmérőjű pusztító légörvény, ami mindent elsöprő széllel jár. Bárhol előfordulhat, de jellemzően Észak-Amerika szárazföldjein tombol. A hurrikánnal szemben csak 1–60 percig tart, maximum 100 kilométert tesz meg, és okozója a nagyon erős zivatarban fellépő forgó feláramlás (szupercella).

(Borítókép: Az Ida hurrikán pusztitása Louisiana délkeleti részén 2021. szeptember 6-án. Fotó: Grace GEIGER / US ARMY / AFP)