Ma, a tudomány korszakában, amikor lassan már mindenre van racionális magyarázat, és sorra tárulnak fel a kozmosz, az agy, a természeti jelenségek titkai, még mindig hiszünk a szellemekben, a démonokban.
A YouGov 2019-es közvélemény-kutatása szerint 10 amerikaiból legalább 4 hisz a szellemek létezésében, és több mint egyharmaduk azt mondja, érezte már a jelenlétüket is. Nagy-Britanniában hasonló a helyzet, az emberek inkább hisznek a szellemekben, mint egy isteni teremtőben.
Hayley Stevens, a paranormális jelenségek rajongója és kutatója tizenhat éve egy dél-angliai bevásárlóközpontból kapott olyan fülest, hogy furcsa, megmagyarázhatatlan dolgok történnek a plázában. A kereskedelmi központot egy 12. századi kastély romjain húzták fel, és a környező város ásatása során sírköveket és temetkezési helyeket is találtak. Stevens átvizsgálta az épületet, nem talált semmit, de amikor már feladta volna a kutakodást, és épp kifelé indult a plázából, egy kirakatnál hangos csattanást hallott, mintha belülről ütötte volna meg valaki az üveget. Az üzlet üres volt; honnan eredt hát a zaj?
Stevens, aki egykor a paranormális dolgok feltétlen híve volt, ma már szkeptikus. Ideje nagy részét a csalók leleplezésével tölti blogján. Egyik posztjában azt írja, több mint 20 éve nyomoz a szellemek után, de
Meggyőződése, hogy a gonosz nem valóságos dolog.
Sokan gyanakvóak a természetfelettivel kapcsolatban, de a tudományos világ nem utasítja el teljesen a paranormálist. Christopher French, a londoni Goldsmiths Egyetem Parapszichológiai Kutatóegységének vezetője a paranormálisnak tűnő eseményekre keres észszerű magyarázatokat.
Úgy véli, hogy a különös eseményeket gyakran tévesen és evolúciós okok miatt értelmezik paranormálisnak. French Daniel Kahneman izraeli–amerikai pszichológus elméletére hivatkozik, miszerint kétféle gondolkodásmódunk van: egy gyors döntéseket hozó, de sokszor felületesen és hibásan reagáló és egy pontosabb, de lassabb gondolkozási metódus. Magyarul Gyors és lassú gondolkodás címen jelent meg egyik könyve.
French úgy véli, az evolúciónak köszönhetően általában a gyorsabb módot részesítjük előnyben, hiszen a kőkorszaki ember, aki susogást hallott a bokrok között
vagy azonnal azt feltételezte, hogy fenyegetésről van szó, egy ragadozóról, és elmenekült, vagy a lassabb, megfontoltabb, bizonyítékokra támaszkodó gondolkodást választotta, de akkor könnyen valaki ebédjeként végezhette.
A félreértelmezésekhez is vezető gyorsabb gondolkodási mintázatok szerint fejti meg a világot, de így hamis összefüggéseket látunk a nem kapcsolódó dolgok között.
De itt van a tudományos pareidolia jelensége is, vagyis hogy könnyen felismerhető mintákat vagy tárgyakat látunk bele a dolgokba: egy lovat a felhőben, egy mackófejet a kávéhab tetején. Ez hasonló ahhoz a hajlamunkhoz, hogy szellemeket és lidérceket lássunk ott, ahol nincsenek. A pszichológiai torzítás esetében pedig mindig arra gyanakszunk, hogy valaki vagy valami idézi elő a dolgokat, és azok nem maguktól történnek meg. A bokrok nem a szél miatt mozognak, a levelek nem a légáramlat miatt zizegnek, hanem valami baljóslatú dolog irányítja őket.
A gyakran szellemeket látóknál megfigyelték, hogy sok esetben az agy jobb féltekéjének vizuális feldolgozásért felelős régiói károsodtak korábban, de az epilepszia bizonyos formái is azt az érzést kelthetik, hogy valami van a közelünkben. A pszichológusok szerint felállítható a gyakrabban szellemeket észlelők profilja. Ciarán O’Keeffe, a Buckinghamshire New University parapszichológiai kutatója szerint azok, akik érzékenyebbek a testi és környezeti ingadozásokra, könnyebben látják bele a kétértelmű információkba a természetfeletti erőket.
Mégis mi magyarázza az okos, racionális kortárs elme szellemhajlamát? Félelmünk a haláltól: ha vannak szellemek, akkor van élet a halál után, és ennél semmi sem megnyugtatóbb.
(Borítókép: Majdi Fathi / NurPhoto / Getty Images)