A tudósok új tesztet fejlesztettek ki az Alzheimer-kór jeleinek kimutatására a vérmintában található markerek alapján, ami a neurológiai betegség kockázatának jobb előrejelzéséhez vezethet.
Jelenleg az Alzheimer-kór diagnosztizálásához drága és időigényes idegrendszeri képalkotó vizsgálatokra van szükség – állítják a kutatók, köztük az amerikai Pittsburghi Egyetem munkatársai.
A betegség diagnosztizálásához a klinikusok olyan irányelveket követnek, amelyek szerint a betegség patológiájának három különböző összetevőjét – az amiloidplakkok, a tau-tangulák (agyban található fehérjék) és a neurodegeneráció jelenlétét – kell kimutatni az agyban. Az Alzheimer-kór a demencia leggyakoribb formája, amelyet az amiloidplakkok, valamint a tau-tangulák felhalmozódása jellemez az agyban.
A klinikusok a betegség e jeleit neuroimaging vagy agy-gerincvelői folyadékminták elemzésével keresik.
Sok betegnek még az Egyesült Államokban sem áll rendelkezésére MRI- és PET-szkenner. A hozzáférhetőség nagy probléma
– mondta a tanulmány vezető szerzője.
A Brain című folyóiratban kedden közzétett új kutatásban a tudósok a vérmintákban lévő biomarkerek – amelyek a gerincvelő-folyadékhoz képest minimálisan invazív módszerekkel gyűjthetők – felhasználásával igyekeztek diagnosztikai eszközt kifejleszteni.
Míg a jelenlegi vérdiagnosztikai módszerek pontosan kimutatják a plazma amiloidplakkok és a tau egyes formáinak rendellenességeit, a kutatók szerint a legnagyobb akadályt az jelenti, hogy nehéz kimutatni az agyra specifikus markereket, amelyeket nem befolyásolnak a szervezetben máshol termelődő, potenciálisan félrevezető szennyeződések. Egy példát említve azt mondják, hogy
a neurofilamentum – az idegsejtek károsodását jelző fehérje – vérszintje nemcsak az Alzheimer-kórban, hanem a Parkinson-kórban és más demenciákban is megemelkedik,
így kimutatása kevésbé hasznos, amikor az Alzheimer-kórt más neurodegeneratív állapotoktól próbálják megkülönböztetni.
A legutóbbi tanulmányban a kutatók új technikát fejlesztettek ki az agyból származó BD-tau szelektív kimutatására, elkerülve az agyon kívüli sejtek által termelt, szabadon lebegő „nagy tau” fehérjéket. Olyan speciális antitestet terveztek, amely szelektíven kötődik a BD-tau-hoz, így az könnyen kimutathatóvá válik a vérben.
A vizsgálatban részt vevő Alzheimer-kóros betegek vérmintáiban kimutatott BD-tau szintje megegyezett a folyadékban lévő tau szintjével, és megbízhatóan megkülönböztette az Alzheimer-kórt más neurodegeneratív betegségektől.