Számos pszichológiai tanulmány bizonyította, hogy agyunkban képesek vagyunk a jövőbe látni a múlt emlékeit újrakonstruálva. Az epizodikus jövőgondolkodás során 11 agyi régió aktiválódik, hogy mentálisan felépülhessen a jövő világa.
Bizonyos pszichológiai kutatások szerint, ahogyan elképzeljük a kollektív jövőt vagy múltat, az a jelenre is hatással van. A jövőre fókuszáló fantáziálás befolyásolhatja jelenbeli politikai döntéseinket, proszociális viselkedésre való hajlamunkat. A nyolcvanas években Endel Tulving pszichológus megállapította, hogy a múlt felidézése és a jövő elképzelése ugyanazt a memóriamechanizmust használja.
Karl Szpunar, a Toronto Metropolitan Egyetem docense azt mondja:
Az újabb agyi képalkotások alátámasztották Tulving elméletét: hasonló hálózatok aktiválódnak, amikor a személyes múltra és a személyes jövőre emlékezünk.
De Szpunar és kollégáinak kutatásai szerint a kollektív jövő elképzelésének képessége olyan kognitív folyamatokon alapul, amelyek eltérnek az egyéni jövő elképzelésének képességétől.
Meymune Topcu, a The New School vendégkutatója számos olyan esetet vizsgált, amikor az emberek közösen „látogattak” a múltba és a jövőbe. Ezekből kiderült, hogy az elképzelt kollektív jövő képei kevésbé konkrétak, mint a kollektív múlt emlékei, és az is bebizonyosodott, hogy
amikor a saját jövőnkre gondolunk, optimisták, ha egy nagyobb közösség, például az ország jövőjét vizionáljuk, inkább borúlátók vagyunk.
Az agy a jövőről gondolkodva a múlt tapasztalataira, a jelen reményeire, félelmeire és az intuícióra támaszkodik. Ez az EFT (Episodic Future Thinking), az epizodikus jövőgondolkodás, avagy mentális időutazás. Az EFT fokozott aktivitást és kapcsolódást jelent 11 különböző agyi régió között, a folyamatok során mentálisan felépül a jövő világa, amihez aktiválódik a hippokampusz – az emlékezet és a tanulás központja –, ami azonosítja a legrelevánsabb emlékeket, és új jelenetté kombinálja őket.
Bármit is látunk a jövőben, az mindig az agyunk által már észlelt és feldolgozott információkból származik, és a jövőbeli elsődleges motivációk valószínűleg szorosan kapcsolódnak értékeinkhez és szükségleteinkhez. Ilyenek például a tanulás, az altruizmus, a család, a kreativitás. Az ezekkel kapcsolatos, az EFT során átélt jövőbeli érzelmek ugyanolyan erősek lehetnek, mint a jelen érzelmei.
Hal Hershfield, a Kaliforniai Egyetem (UCLA) pszichológusa az időérzékelés hatásait vizsgálja. Egy tanulmányában arról faggatta az embereket, meddig tart a jelen. Minél tovább tartott valakinél a most, annál kevesebb érzelmet táplált a jövővel kapcsolatban. Akik szerint viszont a jelen hamarabb véget ér, azok nagyobb valószínűséggel hoztak jövőorientált döntéseket. 2018-ban a transzdiszciplináris tudós, Séamus A. Power úgy nyilatkozott a jövőről, mint ami állandó kapcsolatban áll a jelennel és a múlttal:
Folyamatos hurok van a múltból a jövőbe és vissza, mindig a jelen fókuszpontjához közeledve.
Jane McGonigal jövőkutató és játéktervező azt mondja:
A jövőre vonatkozó gondolkodás hasznos és praktikus, felkészíti elménket az új kihívásokhoz való gyorsabb alkalmazkodásra, reményt és rugalmasságot ad, és arra ösztönözhet, hogy még ma cselekedjünk a jövő boldogsága és sikere érdekében.
A kutatások alapján valódi előnyei vannak annak, ha részletesen elképzeljük a jövőnket, tűnjön bármilyen kilátástalannak vagy félelmetesnek, ez a fantáziálás ugyanis segíthet ráhangolódnunk akár a legrosszabb eseményekre is.
(Borítókép: BSIP / UIG Via Getty Images)