A globális felmelegedés miatt hőszabályozási rendszerünknek egyre szélsőségesebb körülményekhez kell igazodnia, ezért jó, ha megértjük, hogy működnek hőmérséklet-szabályozó mechanizmusaink. A Stanford Egyetem kutatói megállapították, hogy testhőmérsékletünk folyamatosan csökken. Ráadásul nem is ugyanannyi a testünk különböző részein.
Az ember normál, átlagos testhőmérsékletét 1851-ben határozták meg 37 fokban. A Stanford Egyetem Orvostudományi Kara azonban három éve megállapította, hogy ez a szám már nem érvényes. Tanulmányukban három testhőmérséklet-adatkészletet egyesítettek az elmúlt három évszázadra vonatkozóan, hogy megmérjék, valóban igaz-e a 37 fokos standard.
A hőmérsékleti adatokat az 1860 és 1940, 1971 és 1975, valamint 2007 és 2017 közötti időszakban rögzítették, a Stanford csapata ezeket elemezte, összesen 677 423 számot. Így jött ki a végeredmény, amely már nem 37, hanem 36,6 fok. A testhőmérséklet átlagosan 0,03 fokkal csökkent évtizedenként, mert visszaszorult a fertőzések, súlyos megbetegedések száma az oltásoknak és az antibiotikumoknak köszönhetően – az immunrendszerünk kevésbé aktív.
Hőmérsékletünk akkor is állandó, ha nyugalomban vagyunk, akkor is, ha erőkifejtést végzünk – ráadásul még hőt is termelünk aktív anyagcserénknek köszönhetően. Szervezetünk képes belső hőmérsékletét állandó szinten tartani, függetlenül a kinti klímától.
A hőszabályozásban olyan biológiai mechanizmusok vesznek részt, amik értékelik a környezet hőmérséklet-ingadozásait, belső hőtermelést és elvezetést tesznek lehetővé. Hideg-meleg érzékelőink az idegsejtekben vannak:
a hidegre érzékeny neuronok főleg a bőr alatt találhatók, és a testrészek végein (lábfej, kéz), a melegre érzékenyek jellemzően a mellkas területén helyezkednek el.
A hőérzékelők által felvett információk a központi idegrendszerbe kerülnek, ami a melegtől vagy hidegtől függően különböző szabályozási utakat aktivál a szervezetben. A szabályozási rendszerek (szervek, szövetek, egyéb mechanizmusok) támogatják a hő eltávolítását, és elősegítik a hőtermelést. Ilyen például a bőr alatti perifériás erek átmérőjének változtatása: nagy hidegben a hidegrázás fokozza a hőtermelést az akaratlan izom-összehúzódások révén, hőségben az izzadás csökkentheti a hőmérsékletünket.
De miért fordít szervezetünk annyi energiát arra, hogy fenntartsa állandó – most már tudjuk –, 36,6 fokos hőmérsékletét? Ez a hőfok az optimális a biológiai aktivitáshoz, a fehérjék stabilitásához, az enzimek és a sejtmembránok működéséhez.
Testhőmérsékletünk egyébként nem teljesen homogén: a perifériás és a mélyhőmérséklet (zsigeri régiók, koponyaüreg, szervek körül) között több mint 10 fok különbség is lehet, a mély 37, a környezettel érintkező szövetek, szervek hője 30 fok alá is csökkenhet.
A vörösvérsejtek kivételével minden emberi sejtben vannak mitokondriumok, hőmérsékletük új kutatások szerint közel 50 fok lehet.
De vannak, akik szerint ez meglepő lenne, mert a fehérjék hőérzékenyek. A mitokondriumokban a szétkapcsoló fehérjék határozzák meg, hogy a termelődő energiából mennyi megy hőtermelésre. Az, hogy léteznek-e olyan hőszabályozó mechanizmusok, amik a mitokondriális hőmérsékletet szabályozzák, még mindig vizsgálat tárgya.
(Borítókép: Getty Images)