A Harvard Egyetem kutatói először a nyolcvanas években látogathattak Tibetbe, hogy megfigyeljék, milyen technikákat alkalmaznak a szerzetesek, hogy kényelmesen túléljék a zord, himalájai körülményeket. Herbert Benson a meditációs módszereket hazavitte, és sikeresen alkalmazta stresszes betegeknél is.
A tibeti szerzetesek képesek megemelni a bőrhőmérsékletüket a végtagjaikon, a láb- és kézujjaikon egy speciális meditáció segítségével, miközben belső hőmérsékletük nem változik.
A Harvard Egyetem kutatói Herbert Benson vezetésével először 1979-ben az amerikai egyetemre látogató dalai lámával tárgyaltak arról, hogy tanulmányoznák, hogyan alkalmazkodnak a tibeti szerzetesek a Himalája zord körülményeihez. A láma engedélyével ellátogathattak a hegyi kolostorokba, hogy megvizsgálják a különleges képességű tibetieket, ráadásul az indiai Sikkimben találtak pár olyan embert is, akik 64 százalékkal képesek csökkenti anyagcseréjüket. Ez azért óriási, mert alvás közben is csak 10-15 százalékkal csökken az anyagcserénk.
A tudósok azt is megvizsgálhatták, mi történik a mínusz 17 fokos éjszakákat a szabadban töltő szerzetesekkel, akik egyszerű gyapjúruhába vannak öltözve. Hát semmi, a reggel beálltával nyugodtan visszasétáltak a kolostorba, úgy tűnt, hogy egyáltalán nem érzékelték a hideget, az ágyként szolgáló hegyes sziklákat – bezzeg a tudósok reggelre mind kockává fagytak.
Az agyukat meditáció közben vizsgálták mágneses rezonancia képalkotással, ami
Jelentős eltéréseket mutatott az agyi véráramlásban. az agy bizonyos területei aktívabbá váltak, különösen azok, amelyek a figyelmet, a vérnyomást és az anyagcserét irányítják.
Az a képességük, hogy alacsony hőmérsékletű és oxigéntartalmú környezetben is fenn tudják tartani magukat a bőr hőmérsékletének emelésével és az anyagcsere drasztikus lelassításával, különösen hasznos lenne a NASA űrhajósai számára a csökkent oxigén- és energiaszükséglet miatt.
A Tummo egy tibeti meditációs technika, amit már a 8. századi szent szövegek is említenek mint testhőmérséklet-emelő gyakorlatot, ami lehetővé teszi az ellazulást és az összpontosítást rendkívül hidegben is. A Tummo a váza légzés (a hasi légzés egy változata) és a koncentrált vizualizáció révén vezet a hő emelkedéséhez. A különleges légzéstechnikával létrejön a hőtermelés, a koncentrált vizualizáció pedig a gerincvelő mentén lévő hő mentális képére fókuszál.
Herbert Benson, a Harvard Egyetem orvostudományi docense több mint 20 éve tanulmányozza a Tummót, és szilárdan hisz a gyakorlatok gyógyító erejében, mert mint mondja:
segíthet a stresszel kapcsolatos, világviszonylatban vezető betegségek hatékonyabb kezelésében, mint a magas vérnyomás, a szorongás és a depresszió.
A Tummo-légzésben a legfontosabb az elme–test kapcsolat és a gondolat erejének elmélyítése, ami erősíti az immunrendszerünket. A légzőgyakorlat a bolygóideget is erősíti, ami az agy fő útvonala a paraszimpatikus idegrendszer kontrollálására, a pihenés és emésztés üzemmód bekapcsolására. A stressz csökkentésében ez az egyik legfontosabb ideg, amely segít kontrollálni a szorongást és a hangulatokat.
A harvardi kutatók szerint a Tummo jó példa arra, hogy az elme hogyan befolyásolja a testet a vérnyomás, a légzés, az anyagcsere és a pulzusszám csökkentésével. Benson és csapata már használja is a technikát a depresszióban, álmatlanságban, meddőségben, magas vérnyomásban szenvedők kezelésében. De még a súlyos pszichés traumát (gyász, halálos betegség diagnózisa) átélőknél is működhet.
Benson szerint
a táplálkozás és a testmozgás mellett az elme–test komplex gyógyító megközelítések évente több millió dollárt takaríthatnának meg az orvosi költségeken.
Ezek a felfedezések az emberi elme és a meditáció erejéről tanúskodnak, és elgondolkodtathatnak minket, valójában milyen keveset tudunk agyunk mélyéről. De ne felejtsük el azt sem, hogy a meditációs technikákat a világtól elzárt életet választó szerzetesek dolgozták ki vallási alapon, ha csak a lecsupaszított légzőgyakorlatokat vesszük át, nem biztos, hogy célt érünk.
(Borítókép: Kevin Frayer / Getty Images)