A Journal of Neuroscience folyóiratban jelent meg John Spencer, a Kelet-angliai Egyetem professzorának és kollégáinak tanulmánya, ami a kisgyerekek és a kommunikáció kapcsolatát vizsgálja. Kutatásaikból az derült ki, a korai életkorban tapasztalt minél több felnőtt beszéd jelentősen alakítja a kicsik agyát.
Mi a legfontosabb a kisbabák gondozásában? A táplálás, a biztonság megteremtése és a kommunikáció! Arról már olvashattunk kutatásokat, hogy milyen jót tesz a magzatnak, ha már az anyaméhben beszélnek hozzá, klasszikus zenét hallgattatnak vele, de most az is beigazolódott, hogy a későbbi agyfejlődésre milyen jó hatással van, ha a csecsemőkkel már egész kiskorban beszélnek. Nem gügyögve!
Egy korábbi vizsgálatban azt találták, hogy már 18 hónapos korban szembetűnő különbségek vannak a szókincsben, nyelvi feldolgozási képességekben azok között a kisgyerekek között, akiknek rendszeresen olvasnak mesét, akikhez sokat beszélnek, és azok között, akikkel nem kommunikálnak sokat. Ez utóbbiaknál 24 hónapos korban akár hat hónapos lemaradást is tapasztaltak – a kortársakhoz képest. Anne Fernald, a Stanford Egyetem fejlődéspszichológusa ekkor úgy nyilatkozott, a kommunikáció már korai életkorban segített a kicsiknek megérteni a nyelv szabályait és ritmusát, és alapot adott nekik a világ működésének megértéséhez. Plasztikusan úgy nyilatkozott a gyerekek agyi fejlődésének elősegítéséről:
Egy elmét építesz, egy olyan elmét, amely képes fogalmat alkotni, tud gondolkodni a múltról és a jövőről.
Most a The Guardianben jelent meg, hogy a tudósok összefüggést találtak a felnőttkori beszéd és a csecsemőkori mielinhüvely vastagsága között. Ez egy módosult plazmamembrán, ami az idegrostokat védőburokszerűen borítja, és hatékonyabbá teszi a jeleket. A kutatók megfigyelései szerint a korai életévben tapasztalt felnőtt beszéd segíti az agy szerkezetének alakulását. A tanulmány vezető szerzője, John Spencer, a Kelet-angliai Egyetem professzora azt mondja:
Nagyon feltűnő, ahogy szó szerint alakítja az agy szerkezetét.
A Journal of Neuroscience folyóiratban Spencer és munkatársai beszámolnak a kutatásról, melyben egy mellénybe illesztett eszközt rögzítettek 87, körülbelül hat hónapos és 76, körülbelül 30 hónapos gyerekre, hogy lemérjék, mennyi beszédet hallanak otthon. A csapat 6208 órányi nyelvi adatot rögzített, és kiderült, a tanultabb, képzett anyák többet beszélnek gyerekeikhez, és maguk a gyerekek is több hangot hallatnak. Ezután a gyerekeket MRI-vizsgálatnak vetették alá, hogy megmérjék a mielin mennyiségét az agyukban.
Ahogy az agy fejlődik, a mielin mennyisége növekszik. A 30 hónapos gyerekeknél nagyobb volt a mielinhüvely vastagsága, ha többet beszéltek hozzájuk. A 6 hónapos gyerekeknél, ha sok is volt a felnőtt kommunikáció, akkor is alacsonyabb volt a mielinkoncentráció.
Spencer szerint azért, mert a beszéd hatása az agy fejlettségi fokától függ. 6 hónapos korban a több információ jó, az agy masszívan növekszik, és az új neuronok mennyisége duzzad.
A sok bemenő információ meghosszabbítja az agy növekedésének idejét.
De 30 hónapos korban az agy elkezdi redukálni a sejtnövekedés egy részét, specifikus kapcsolatokat hoz létre, és itt jön be a mielin, aminek struktúráját a bemenő információk kezdik alakítani. A kutatók hozzáteszik, hogy mindkét korcsoportnál erősebb volt az összefüggés – legalábbis a jobb agyféltekében – a magasabban képzett anyák gyermekei esetében.
Dr. Saloni Krishnan, a londoni Royal Holloway Egyetem kognitív idegtudományokkal foglalkozó tanszékének egyetemi docense nem vett részt a munkában, de véleménye szerint a kutatás ugyan hozott új eredményeket, viszont nem bizonyítja, hogy a több beszéd okoz vastagabb mielinhüvelyt.
Még nem világos, hogy ezeken a területeken a mielin változása hatással van-e a jövőbeli nyelvi, kognitív fejlődésre.
Krishnan szerint azt sem szabad elfelejteni, hogy a nyelvi képességek egyéni különbségei a genetikához kapcsolódnak. Azok a gyerekek, akik otthon több beszédet hallanak, és vastagabb a mielinhüvely az agyukban, nyelvileg kompetensebb szülőktől örökölnek géneket. Vagyis ezt a genetikai hatást is meg kell vizsgálni, mielőtt a nyelvi környezetnek tulajdoníthatnának minden pozitív hatást.
(Borítókép: Getty Images)