Neurológiai betegségek velejárója lehet a „déja vécu” jelenség, aminek lényege, hogy azt hisszük, már átéltünk bizonyos dolgokat, újra és újra ismétlődőnek érezzük életünk bizonyos eseményeit. A hippokampusz rendellenessége állhat a háttérben.
Emlékszünk még az 1993-as, Idétlen időkig című Bill Murray-vígjátékra, amiben cinikus és kiégett főhősünk mindig ugyanazt a napot éli át egy Sonny & Cher nótával indítva? Nos, ez egy létező probléma, a „déja vécu” állapot, ami a déja vu-höz hasonló, de nem a látáson van a hangsúly, hanem az átélésen. A beteg úgy érzi, minta ugyanazokat a dolgokat tapasztalná meg újból és újból. Valószínűleg az Alzheimer-kór ritka szövődménye a furcsa élmény.
A neurodegeneratív betegségeknél a központi idegrendszer sejtjei leállnak, és végül elpusztulnak. A déja vu egy múló érzést ír le, kiváltója lehet a stressz, a fáradtság, az epilepszia is, a déja vécu az a tartós felfogás, hogy az új találkozások a korábbi tapasztalatok ismétlődései.
A déja vu-nél felismerjük, hogy az élmény nem valódi, de a déja vécu esetében ez nem történik meg.
Az ebben szenvedők gyakran nem tudják, hogy betegek, és téveszmékhez hasonló hamis hiedelmek és viselkedésmódok alakulnak ki náluk, amik igazolják abnormális észlelésüket. A hamis felfogást és az ezt alátámasztó nem valódi bizonyítékok (agyi) gyártását konfabulációnak nevezik. Nem tréfadolog, ahogy az egyik elszenvedője nyilatkozott:
Bárhova megyek, ugyanazokat az embereket látom, ugyanazok az autók vannak mögöttem, amikből ugyanazok szállnak ki, ugyanazok a ruhák, a táskák, és mindenki ugyanazt mondja, nincs semmi új.
A DVRC rövidítésű jelenséget maroknyi más, neurodegenerációban szenvedő betegnél írták le, köztük néhány, Alzheimer-kórban szenvedő paciensnél. Oka ismeretlen, de bizonyos feltételezések szerint a hippokampusz diszfunkciója, ami segít a rövid távú emlékek hosszú távú emlékekké alakításában, és így hamis emlékezést eredményezhet.
A déja vécu-t bizonyos neurológiai betegségeknél észlelték, epilepsziánál, traumás agysérülésnél és pszichiátriai rendellenességek esetén, például skizofréniában.
Egy konfabuláló, emlékezetkieséstől szenvedő, élete eseményeit gyakran összekeverő férfinál impulzív viselkedést és kognitív hanyatlást tapasztaltak, és amikor az agyát vizsgálták, a bal halántéklebeny és a homloklebeny alacsony aktivitását látták. A gerincvelőt és az agy-gerincvelői folyadékot analizálva azt tapasztalták, hogy a béta-42 amiloidfehérje szintje csökkent, de a taufehérje szintje emelkedett. Ezek egyértelműen az Alzheimer-kór jelei.
Immunterápiával kezelték, javult is az állapota, de négy évvel a tünetek megjelenése után rosszabb kognitív képességekkel rendelkezett.
A DVRC legnagyobb esetdokumentációjában 13 betegről számolnak be, közülük kilencnek valószínűleg Alzheimer-kórja volt, háromnak enyhe kognitív károsodása, egynek pedig frontotemporális demenciája. Ez az első olyan DVRC-jelentés, ami szkenneléssel elemezte az agyi aktivitást, vizsgálta az agy-gerincvelői folyadékot, és neuropszichológiai feltérképezést is végzett. Az a szerencse, hogy a déja vu-vel szemben, ami csak 10-30 másodpercig tart, és általában este tör ránk fáradt vagy stresszes állapotban, a déja vécu vizsgálható, mert nem pillanatnyi élmény.