Csak egy közjáték az emberiség történetében a férfi uralta közösségek, társadalmak. Ráadásul amióta létezik Homo sapiens, csak a legutóbbi időkben alakult ki a patriarchális hierarchia. Többnyire a nemek közötti harmónia volt jellemző, a mezőgazdaság elterjedésével azonban minden megváltozott – állítja új könyvében Dávid-Barrett Tamás, az Oxfordi Egyetem evolúciós viselkedéskutatója, akit Budapesten kérdeztünk „A patriarchátus természetrajza” című, most magyarul is megjelent munkájáról.
Mindössze egy történelmi közjáték lenne a férfidominancia? Hiszen világszerte évtizedek óta feminizmustól, női kvótáktól, nemek közötti munkamegosztástól hangos a közélet. Igen, csak egy közjáték, és ez a felismerés Dávid-Barrett Tamást is meglepte. Kilenc évig készült a könyv, és öt kontinens negyven országában végzett kutatásai alapján meri kijelenteni, hogy
a patriarchátus nem univerzális és szükségszerű, lassan véget ér a kora.
Rögtön adódik az alapvető kérdés: az emberi közösségek eredendően patriarchálisak vagy matriarchálisak? Mert a válasz mindent megmagyarázna.
Egyik sem, a vadászó-gyűjtögető ősközösségekben nemi harmóniában és egyenlőségben éltek, bár a nemek között voltak szerepmegosztások.
Jó példa erre a nagy testű állatok vadászata, ez főleg a férfiak feladata volt. Nem mintha nem mehetett volna el, mondjuk, bálnára vadászni egy nő, de esze ágában sem volt. Különben is, a közösségben betöltött szerepe valamennyire nélkülözhetetlenebb volt, mint egy férfié. „Ki az a hülye, aki ezt csinálja? A férfiak.”
Aztán úgy 10 ezer évvel ezelőtt a globális éghajlat szokatlanul kiegyensúlyozottá és kellemessé vált. A föld 11 pontján, nagyjából pár ezer éves különbséggel szinte varázsütésre alakultak ki a növénytermesztésre és állattartásra berendezkedett, letelepedett első civilizációk,
és velük együtt mind a 11 helyen kialakultak a patriarchális társadalmak.
Nem volt kapcsolat közöttük, valószínűleg nem is tudtak egymásról, mégis mindenütt férfiuralom vette kezdetét. Ennek oka pedig nem más, mint hogy óriási időt, munkát igényelt annak a néhány gabonafélének a megtermelése, ezért rendkívüli értéket képviseltek. Addig a természet ellátta az 50-100 fős csoportokat, minden közös volt. Valószínűleg hülyének nézték azt, aki az ősközösségben rámutatott egy fára, és kijelentette, hogy az mostantól az övé. Nem létezett magántulajdon, nem is értették, mi az. Az időjárásnak kiszolgáltatva
nagy nehezen megtermelt és felhalmozott élelmet azonban már meg kellett védeni,
és persze ha nem volt elég, akkor szerezni kellett, erőszakkal el kellett venni másoktól. Ez vezetett el a férfidominanciához. A magántulajdonnal együtt mindennaposak lettek a háborúk, ezzel együtt pedig hierarchiába kezdtek tagolódni a közösségek.
„Ki gondolta volna, de a tartósan kellemes klíma miatt fajunk elengedte a harmonikus ősi állapotot, és elterjedt a férfiuralom, az agresszió, az elnyomás, méghozzá a világ 11 pontján majdnem egyszerre, és nagyon hasonló formában.”
Nagyszabású kutatásai során Dávid-Barrett Tamást egy másik meglepetés is érte: csodálkozva értette meg, hogy a patriarchátus lassú enyészetét éppen az ipari forradalmak és a piacgazdaság indította el.
Azt gondolnánk, éppen fordítva kellett volna történnie: az anyaföld megművelése inkább a nőuralomnak, míg a darabszámokat megkövetelő, elidegenedett ipari termelés a férfiaknak kedvez. De a gyári munka „ökológiája” meglepő módon a természetellenes patriarchátus felől a nők és a férfiak közötti harmónia felé fordítja vissza a társadalmakat.
Akármilyen furcsán hangzik is, de az ipari munka nőiesebb, mint a mezőgazdaság.
Könnyebb hozzáférni, csak be kell menni a gyár kapuján vagy az iroda ajtaján. A feladatok pedig azokhoz hasonlítanak, amikre a nők specializálódtak a természetben. Ezáltal a hatalomnak, a kontrollnak, a fizikai erőnek sokkal kisebb lesz a szerepe. Ahogy a fizikai erő, a források birtoklása és az agresszió helyett a tudás, az együttműködés és a kreativitás válik kulcsértékké egy társadalomban, a nemi egyenlőség követelménye egyre erősebb lesz. Sokkal kevésbé lesznek hierarchikusak a vezetőtestületek, nem az a legfontosabb, hogy ki van a csúcson, hanem hogy milyen az összetétele a vezetőtársaknak.
Mit hoz akkor a jövő? Békés harmóniát? – szól a kézenfekvő kérdés, amire nincs csattanós válasz. Hogy merre tartanak az emberi társadalmak, pontosan még nem látjuk. Azt már igen, hogy a házasságok egyre formálisabbak, a szexualitás szabályozása pedig lassanként visszakerül a nőkhöz. A viselkedéskutató szerint
A legvalószínűbb irány a matriokráciához, a nők és férfiak kiegyensúlyozott hatalmi viszonyához vezet a demokráciákban – némi nőuralmi beütéssel.
Egy nemi egyenlőségen alapuló társadalom felé tartunk, ahol a nőknek egy picit több előnye lesz, mint a férfiaknak – de nem sokkal.
(Borítókép: Dávid-Barrett Tamás. Fotó: Németh Kata / Index)