Igazi polihisztor volt a 482 éve elhunyt csillagász, akinek világnézetünket köszönhetjük. Ha ő nincs, akkor sem Kepler, sem Newton nem boldogul, Galileiről már nem is beszélve. Mit tudunk a reformáció korának forradalmáráról, akit nem szerettek sem a protestánsok, sem a katolikusok?
1543. május 24-én hunyt el Nikolausz Kopernikusz lengyel szerzetes, a heliocentrikus világkép kora újkori megalkotója, a modern csillagászat előfutára. Egy amerikai újságíró azt írta róla, „sosem találkoztam olyan vallásos gondolattal – és ebből nem hagyom ki még Isten létezésének gondolatát sem –, ami annyira meggyőző volt azonnal és vitathatatlanul, amennyire a kopernikuszi csillagászat azonnal és vitathatatlanul meggyőző”. Hát, Kopernikusz kortársai ezzel nem így voltak, de még ő maga sem volt biztos az igazában.
Kopernikusz 1473. február 19-én született Krakkóban, Padovában és Ferrarában tanult matematikát, csillagászatot, görög nyelvet és orvostudományt. Miután visszatért Lengyelországba, a warmiai érsek orvosa lett, és kutatásokat végzett. De nem gubózott be a tudomány elefántcsonttornyába, részt vett a lengyel politikai életben is, az érsekség gazdasági irányításában, és az 1519–21-es porosz–lengyel háborúban sikeres haditaktikusnak is bizonyult. Egyfajta polihisztorként egyszerre volt orvos, diplomata, közgazdász, katona, de leginkább csillagászati tevékenysége maradt fenn. Fromborki székhelyén obszervatóriumot rendezett be kutatásai számára, és az 1510-es években már vizsgálta a Mars és a Szaturnusz mozgását, letette a heliocentrikus világkép elméletének alapjait.
Először 1507-ben gondolt arra, hogy a csillagászati számítások egyszerűbbek és pontosabbak lennének, ha az lenne a hipotézis, hogy az univerzum közepe nem a Föld, hanem a Nap, azaz a Föld a többi bolygóval együtt a Nap körül kering. 1532-ben fejezte be a hat könyvből álló, De revolutionibus Orbium Celestium című hatalmas munkáját, ami a Naprendszer viszonyainak felvázolása után az évszakok, napszakok változását, a holdfázisokat és a bolygók eltérő fázisait tárgyalta.
A tudós ezeket a jelenségeket a Föld keringésének és forgásának kombinációjával magyarázta.
1533-ban VII. Kelemen pápa is értesült kutatásairól, és tetszettek neki az új tézisek, de Kopernikusz mégis félt a nevetségessé válástól, főleg mivel matematikailag nem tudta bizonyítani a heliocentrikus világkép helyességét, mert a bolygókat még körpályán képzelte el. Gondolatai halálának évében, 1543-ban jelentek meg, így arról már lemaradt, milyen éles vitákat váltottak ki. A katolikus egyház indexre tette 1616-ban, és 1835-ig ott is maradt. Kopernikuszi forradalom névvel illetjük új világképét és tudományos módszertanát. A neki köszönhető szemléletváltás ott volt a csillagászatban, a fizikában, de a filozófiában is, mert hatott az etikára és az ember felfogására saját helyéről a világban.
Kopernikusz a feljegyzések szerint a fromborki székesegyházban hunyt el 1543. május 24-én, koponyájára és más csontjaira azonban csak 2005 nyarán bukkantak a régészek a dómban. A felfedezés nagy sikernek számított, mert már két évszázada keresték a sírhelyét. Később a lelet eredetiségét DNS-analízis és a koponya alapján rekonstruált arcképek is igazolták. Halálára való megemlékezésképp egy kvízzel is készültünk, amelyből még közelebbről megismerheti a polihisztort. Íme!