A kutatók két olyan enzim esetében alkalmazták a géntechnológiát, amelyek a paradicsom érésekor fokozott mennyiségben vannak jelen. Mindkét enzim hozzájárul ahhoz, hogy a termés a frissességéből veszítsen és megpuhuljon. Az Újdelhiben működő növényigenom-kutató intézet tudósai az amerikai tudományos akadémia folyóiratában számoltak be eredményeikről.

Indiában a gyümölcsök és zöldségek gyors megpuhulása miatt a termés 35-40 százaléka megy kárba. A most ismertetett géntechnikával sikerült olyan változásokat elérni, amelyek révén a gyümölcsök és zöldségek hosszabb ideig maradnak frissek. A szóban forgó enzimek a papayában, a banánban és mangóban is jelen vannak, így az eljárás ezeknél is alkalmazható.

Az első, génlaborban termesztett hosszan friss paradicsom még a kilencvenes évek közepén készült, és a Flavr-Savr nevet viseli. Ahhoz, hogy a zöldség tovább maradjon friss, a poligalakturonáz nevű enzimet módosították. Ez paradicsom egyébként ma már nincs kereskedelmi forgalomban, mivel nem váltotta be a gyártó hozzá fűzött reményeit.

Az újdelhi kutatók ezzel szemben az A-mannozidáz és a B-D-N-acetil-hexózaminidáz nevű enzimek hatásának kikapcsolását vizsgálták. Kiderült, hogy a két enzim közül az egyik kiiktatásával 30, mindkét enzim kiiktatásával pedig még további 15, vagyis összesen 45 nappal hosszabbítható meg a paradicsom frissessége. A génlaborban növekvő paradicsomtöveket ugyanúgy gondozták mint a hagyományosakat, és ugyanannyi paradicsom termett rajtuk, mint a kezeletlen példányokon.