A boldog házasság titka a férjnél soványabb feleség, illetve a nejnél kövérebb férj - erre jutottak amerikai kutatók, akik négy éven át értékeltették 169 házaspárral együttélésük minőségét. Mindegyik pár 35 év alatti volt, és hat havonta kellett kitölteniük egy kérdőívet házasságukról. Mindezek alapján a Tennessee-i Egyetem tudósai arra jutottak, hogy azok a boldogabb házasságok, amelyekben a feleség testtömegindexe alulmúlja a férjét, illetve a nő vonzóbbnak és kívánatosabbnak érzi magát a párjánál.
Mind a két fél boldogabb volt már a házasság elején is, ha nő vékonyabb volt férfinál, és az elégedettség tartósabbnak bizonyult azokhoz a párokhoz képest, amelyeknél a feleség volt teltebb. "Tanulmányunk üzenete az, hogy bármilyen alkatú nő találhat megfelelő társat. A relatív súly számít, nem az abszolút" mondta Andrea Meltzer, a tanulmány egyik szerzője.
A teszt során kilencvenöt 16 és 19 év közötti fiatal agyát vizsgálták több amerikai egyetemen. Közülük 27 fiú és 13 lány nyilatkozott úgy, hogy alkalmanként többet iszik négy, illetve öt adag italnál, amennyi a nagyivás kritériuma nőknél, illetve férfiaknál. Ezekkel a fiatalokkal, valamint a felmérésbe bevont 55 nem ivó társukkal (31 fiú, 24 lány) neuropszichológiai teszteket töltettek ki, miközben mágneses rezonanciás készülékkel (MRI) vizsgálták agyuk aktivitását.
A kutatók úgy találták, a térbeli feladatok megoldása közben az alkalmanként ivó lányok néhány agyterületén kisebb volt az aktivitás, mint ugyanazon feladatok végzése közben a nem ivó lányoknál. Ez problémát okozhat vezetés, összetett mozgásokat igénylő sportolás vagy térképhasználat közben is.
Susan Tapert kutatásvezető, a Kaliforniai Egyetem munkatársa hozzátette, hogy az agyi aktivitásban talált különbségek más funkciókat is negatívan érintettek, így a koncentrációt és az úgynevezett munkamemóriát is. Utóbbit úgy definiálták, hogy az elméjében meglévő információkat miként képes használni valaki, például számok fejben való összeadására, de alapvetően fontos a logikus gondolkozáshoz és az érveléshez is. A fiatal férfiaknál viszont nem tapasztalták ugyanezt a különbséget - tette hozzá Tapert.
A gyerekek nagyobb biztonságban vannak, amikor valamelyik nagyszülő vezeti az autót, mint amikor az apa vagy az anya - állapította meg egy friss amerikai tanulmány. "Meglepődve fedeztük fel, hogy a sérülések aránya jelentősen alacsonyabb volt azoknál az ütközéseknél, ahol a nagyszülők vezettek" - mondta el Fred Henretig kutatásvezető, aki a Philadelphiai Gyerekkórház sürgősségi specialistája.
Korábbi tanulmányok azt mutatták, hogy az autóbalesetek gyakoribbak az idősebbeknél, különösen a 65 év fölöttiek körében. A mostani vizsgálatban nem ezt mérték fel, hanem annak akartak utánajárni a kutatók, hogy mekkora az autóban ülő gyerekek sérülési kockázata az autóbalesetekben attól függően, hogy ki vezet. Kiderült, hogy a gyerekek sérülési kockázata 50 százalékkal alacsonyabb volt, amikor a nagyszülők ültek a volánnál a balesetben, mint amikor a szülők.
A felmérés adatai az Egyesült Államok 15 államából származtak, 2003 és 2007 közötti balesetek sofőrjeit kérdezték ki hozzá. A balesetek összesen körülbelül 12 ezer 15 év alatti gyereket érintettek. Az adatok szerint a szülőkkel utazó gyerekek 1,05 százaléka sérült meg, míg a nagyszülőkkel utazóknak csak 0,70 százaléka.
A váratlan eredmény okai nem ismertek, ám a kutatóknak van elméletük a magyarázatra. Úgy vélik, elképzelhető, hogy a nagyszülők jobban aggódnak a felelősség miatt, amelyet a gyerek autóban való szállítása jelent, ezért óvatosabban vezetnek, ami ellensúlyozhatja az életkorukkal összefüggő magasabb kockázatot. A felmérés szerint szinte minden nagyszülő biztonsági ülésbe ültette unokáját vagy bekapcsoltatta vele a hátsó ülésen is a biztonsági övet.
A boldogabb orángutánok nagyobb valószínűséggel maradnak tovább életben az állatkertekben, mint a szomorkásabb társaik – állapította meg egy új brit kutatás. A tanulmányt a brit tudományos akadémia Biology Letters című folyóiratában közölték.
Az amerikai és brit szakemberekből álló kutatócsoport egy új módszer kidolgozása révén mérte meg a fogságban élő orángutánok boldogság, illetve jóléti szintjét. A skóciai Edinburgh-i Egyetemen dolgozó Alex Weiss által vezetett kutatás a főemlősökkel közvetlen kapcsolatban lévő gondozók és őrök bevonásával készült.
Egy új kutatás szerint az embereket a gyerek nyafogása jobban zavarja, mint bármely másik hang, amire pedig a legtöbben azt mondják, hogy idegesítő. Az sem számít, hogy szülő-e az illető vagy nem.
Az emberek általában kevesebb munkát végeznek el és rosszabb minőségben, ha nyafogást hallanak – állítja Rosemarie Sokol Chang professzor, a tanulmány egyik társszerzője. Az sem számít, hogy nő vagy férfi a vizsgált személy.
A kutatók megkérdezték a felmérésben részt vevőket, hogy oldjanak meg matematikai példákat miközben csecsemő sírását, emberi beszédet, nyafogást, gügyögést, fűrészt hallanak. Hogy biztosak legyenek abban, hogy a szavak nem zavarják meg az alanyokat, külföldi nyelven beszélőket játszottak be nekik.
Az eredmények azt mutatják, hogy sokkal többször hibáztak a matek feladatokban, amikor nyafogást hallottak, mint bármilyen más hanghatásnál. Igaz csak statisztikai volt a különbség a gügyögés és a fűrész hangjához képest, tehát ez utóbbi kettőnél is nehéz koncentrálni.
Egy Berlinben hétfőn közzétett egészségügyi tanulmányból fehéren-feketén kitűnt, hogy a szakadatlan horkolás súlyosan megterhelheti a partneri kapcsolatokat, és nem kevés esetben akár szakításhoz, illetve váláshoz is vezethet. A tanulmány azt is megállapította, hogy ezen a téren az erősebb nem képviselői a gyengébbek, azaz sokkal inkább a férfiak azok, akik egy éjszakán át horkolnak. Mindez az áldozat – azaz a partner – számára átlagban éjszakánként másfél órával kevesebb alvást, egy évben 574 órát, átszámítva pedig 23 napot jelent. Mindez elég riasztónak bizonyult ahhoz, hogy a szakértők a horkolás ellen biztosrecepttel álljanak elő: 10 tippet ajánlottak.
Az első szerint a horkolás legfőbb ellenszere egy teniszlabda. Ennek nem is kell wimbledoni mintájúnak lennie, ugyanis a legegyszerűbb labda is megteszi. Csupán arra van szükség, hogy a partner horkolását elszenvedő fél – lehetőleg konszenzussal – a lepedő alatt az ágyhoz varrja azt, és a siker szinte bizonyosra vehető. Kimutatták ugyanis, hogy a legtöbben akkor horkolnak, ha a hátukon fekszenek, egy teniszlabdán azonban ez felettébb kényelmetlennek tűnhet. Azaz marad a hason, vagy az oldalt fekvés, és máris megszűnik a horkolás.
A második tipp egy horkolás elleni tapasz, amelyet Németországban minden gyógyszertárban árusítanak, és amely megönnyíti az orron keresztül történő légzést. Ráadásul a tapasz elősegíti azt is, hogy a horkolás a korábbiaknál jóval csendesebb legyen.
A harmadik tipp szerint lefekvés előtt lehetőleg kerülni kell az alkoholt. Az ugyan segíti a gyorsabb elalvást, a mély és pihentető alvásnak azonban komoly hátráltatója. A nyugtalan alvó pedig még inkább horkol, de az alkohol a szenvedő partneren sem segít. Egy könnyű horkolásra ugyanis azonnal felébred.
A további tippek között szerepel, hogy lefekvés előtt mindenképp jót tesz egy könnyed, meghitt, pihentető csevegés, amely az éjszakai nyugalmat biztosítja. Ezzel szemben az esetleges veszekedést a partner nagy valószínűséggel horkolással torolja meg. A szakértők kimutatták azt is, hogy kevesebbet horkol az, aki többet énekel. Ezért azt ajánlják, hogy a rendszeres horkoló naponta legalább öt dalt énekeljen el hangosan. Az éneklés ugyanis erősíti a légutak izomzatát, és ezáltal közvetve csökken a horkolás kockázata.
Végezetül a horkolást mérséklő ajánlatok között említették azt is, hogy jobb minél több vizet fogyasztani, az ugyanis mérsékli a nyálkahártya kiszáradását. Lefekvés előtt ezért ajánlatos legalább egy pohár vizet meginni, sőt egy üveg vizet éjszakára az ágy mellé készíteni. Ha pedig a teniszlabda, az éneklés vagy épp a víz közül semmi sem jön be, tizedik tippként érdemes felkeresni a szakorvost. Német szakértők szerint egy dolgot azonban mindenképp kerülni kell, mégpedig a horkolásba belenyugodni. A kapcsolatot megmentheti az is, ha a közös ágyat – ha már semmi sem segít – a tettes, és nem az áldozat hagyja el.
James Joyce regénye, az Ulysses a XX. század egyik legjelentősebb irodalmi alkotása. Az író rengeteg rejtett utalást, paródiát és szójátékot használt a könyvben, és az egyik felvetésére az 1918-as első kiadás óta nem sikerült megnyugtató választ találni. Joyce azzal a kérdéssel játszik el, hogy vajon a világ kocsmafővárosának is tartott ír fővároson, Dublinon átkelhet-e úgy egy utazó, hogy közben egyetlen kocsma mellett sem halad el.
A Maps for Kindle portál önkéntesei most az Openstreetmap.org publikus térképeit használva megtalálták a választ: igen, létezik ilyen kocsmamentes útvonal. Ez az:
Az irodalom- és térképrajongó felhasználók az „átkelni Dublinon” feladatot Dublin történelmi belvárosára értelmezték, annak az északi, és a déli határain 15-15 be- és kilépési pontot definiálva. A térképeken megjelölték az összes kocsmát (a közösségen belül komoly viták voltak arról, hogy kocsmának számít-e egy alkoholt is felszolgáló étterem vagy hotel), majd írtak egy útkereső algoritmust, aminek a feladata a be- és kilépési pontok összekötése volt úgy, hogy az útvonal 35 méternél ne kerüljön közelebb egy kocsmához sem. A szoftver sikerrel járt, így közel száz évvel a regény megjelenése után megoldódott a rejtély.
Manapság a család kedvenceként élő házimacskák jelentős hányada ugyanúgy súlytöbblettel él, mint gazdájuk többsége, és ez az állatorvosok szerint sok egészségügyi gondot okoz a macskatársadalomban is. Skót kutatók macskatápot gyártó cégek jelentős anyagi támogatásával eredményes étrendi változtatást dolgoztak ki az optimális macskasúly megtartására.
A jómódú társadalmak egyik legnagyobb gondja a mind több túlsúllyal élő, sőt kövér ember, de ez a probléma már a gyerekek korosztályát is világszerte érinti. Nemrég az ázsiai országokban nagy médiavihart kavart az a hír, hogy a gazdagok gyermekeit nevelő indiai magániskolák tanulóinak 70 százaléka elhízott, miközben az országban gyerekek százezrei éheznek.
Az Egyesült Államokban és az Európai Unió országaiban a statisztikai adatok szerint a házimacskák körében is mind több a kövér. Aberdeenben Penelope Morris és munkatársai azt vizsgálták, hogy milyen étrendi módosítással lehetne a cicák testsúlyát hízás nélkül megtartani anélkül, hogy éheztetnék a család kedvenceit.
A Journal of Animal Physiology and Animal Nutrition júniusi számában megjelent tanulmányban a munkacsoport eleve hangsúlyozta, hogy az emberekhez hasonlóan a cicák esetében is az igazi nehézség nem egyszerűen a testsúly csökkentése, hanem fogyás után az alacsonyabb súly megtartása. A vizsgálatban 27 házimacskát a megszokottnál 20 százalékkal kevesebb kalóriát tartalmazó étrendre állítottak. Ez sikeres súlycsökkenést eredményezett. Ezután a macskák ismét annyit ettek a tápból, mint korábban, de a csoport egyik felének kosztja csupán tíz százalék folyadékot tartalmazott, a másik csoport pedig 50 százalék víztartalmú diétára került.
A vizes koszton lévő macskák sokkal kisebb mértékben és lassabban nyerték vissza túlsúlyukat, és lényegesen többet mozogtak, mint a száraz macskatápot evők. Morris szerint az angolszász országok macskáinak fele elhízott vagy kövér, ezért vizsgálatuk macska-közegészségügyi eredménye igen jelentős.
A nők, a liberálisok, a városlakók és a magasan iskolázottak számítógépének desktopja általában rendetlenebb, mint a többieké, derül ki egy felmérésből. A Hunch.com 700 000 felhasználóját kérdezte meg, és 80 millió választ gyűjtött össze tőlük – ezek alapján próbálta összefüggésbe hozni a felmérésbe részt vevők személyiségjegyeit és demográfiai adatait a desktopjuk kinézetével. Azt állítja, hogy sikerült, itt is vannak a nem reprezentatív felmérés legérdekesebb tanulságai:
Amanda Green, a Hunch kutatásának vezetője szerint a jelenségnek számos oka lehet: a vezérigazgatók desktopja például gyakran azért rendetlen, mert több dologgal foglalkoznak egyszerre, másoknak meg – surprise, surprise – azért uralkodik káosz a desktopjukon, mert egyszerűen rendetlenek. Vagy mert nem értenek eléggé a számítógéphez.
De hogy ne csak a levegőbe beszéljünk, összeszedtünk az Indexben egy csomó desktopot, maceseket, pc-seket, linuxosat vegyesen, és rövid elemzés keretében be is mutatjuk őket. Jó szórakozást, jó tanulságlevonást!
Nagy valószínűséggel kiolvasható a tinédzserek agyműködéséből a popdalok várható sikere, az amerikai Georgia államban lévő Emory Egyetem kutatói ugyanis összefüggést találtak a fiatalok bizonyos agyi aktivitása és a zenék népszerűsége között. Eredményeiket a Journal of Consumer Psychology című szaklapban jelentették meg.
A tanulmány egy 2006-os kutatásra utal vissza. Akkor a tudósok 27, 12 és 17 év közötti fiatallal hallgattattak meg ismeretlen popdalokat, mialatt mágneses rezonanciás képalkotó eljárás (MRI) segítségével vizsgálták agyi aktivitásukat. A résztvevőkkel értékeltették az egyes számokat.
Három évvel később a tanulmányt vezető Gregory Berns az American Idol című tehetségkutató versenyben hallotta viszont a kutatásba bevont egyik dalt. Ekkor kezdett el vizsgálódni az után, vajon a dalok sikere megjósolható volt-e a fiatalok agyi aktivitásának ismeretében.
Berns a 2006-os kutatási eredmények fényében vizsgálta meg azokat a dalokat, amelyek sikeresek voltak eladás szempontjából 2007 és 2010 között. Az eladási adatok és az agy úgynevezett ventrális striátum területén mutatott aktivitása között a szakértők összefüggést fedeztek fel. Ez alapján a dalok egyharmadánál előre megjósolható volt a siker. Azokban az esetekben, amikor a ventrális striátum nem reagált a lejátszott zenére, a dal kilencven százalékban nem is aratott sikert a későbbiekben sem.
A sok zöldséget és gyümölcsöt evők tovább élnek, különösen előnyös a brokkoli, karfiol és a káposzta fogyasztása - állapították meg 135 ezer embert érintő felmérésük alapján amerikai kutatók. Az American Journal of Clinical Nutrition című szakfolyóiratban közzétett tanulmány szerzői hangsúlyozták, hogy nem feltétlenül ok-okozati összefüggésről van szó, az is elképzelhető, hogy a több zöldfélét evők egyúttal egészségesebb életvitelt is folytatnak.
A nashville-i Vanderbilt orvosi egyetem kutatói azt azonban igazoltnak látják, hogy az egészséges étrendre vonatkozó jelenlegi ajánlások, így a zöldség- és gyümölcsfogyasztás növelése hozzájárulnak a kardiovaszkuláris egészséghez és az élettartam általános növekedéséhez.
A követéses vizsgálatba mintegy 135 ezer kínai felnőttet vontak be, akik étkezési szokásaikkal és egészségükkel kapcsolatos kérdésekre válaszoltak, majd ezek alapján öt csoportba osztották őket. A követés öt éve alatt az emberek körülbelül négy százaléka halt meg, ám abban a csoportban, ahol a legtöbb zöldséget ették, 15 százalékkal kevesebben, mint abban a csoportban, ahol a legkevesebbet.
A káposztafélék esetében még nagyobb különbség volt a halálozási arányban azok között akik a legtöbbet, és akik a legkevesebbet ették ezekből a zöldségekből. A halálokok közül a szív- és érrendszeri okból való elhalálozás kisebb arányú volt a sok zöldséget és gyümölcsöt fogyasztók között, ám a rákkockázattal nem találtak összefüggést a vizsgálatban.
Noha nem várható el, hogy a társadalombiztosítás fedezze a költségeket, a mérések szerint a súlytalanság állapotában igen hatékonyan csökkenthető a magas vérnyomás - számoltak be a NASA orvos szakértői az Amerikai Hipertónia Társaság most befejeződő kongresszusán.
A titok nyitja a nehézségi erő. Ez nem csupán hatalmas erő, de jelzőrendszer is: tájékoztat arról, hogy szerveinknek miképpen kell működniük. Ha azoknak az izmoknak, melyek biztosítják, hogy megállunk a lábunkon, a súlytalanságban nincs tennivalója, heti öt százalékos sebességgel visszafejlődnek.
A súlytalanságban a csonvázrendszer még kifejezettebben változik: átlagosan havi egy százalékkal gyengül, így az űrutazás végére a csontok tömege 40-60 százalékkal lesz kevesebb, mint induláskor. Nem véletlen, hogy a visszaérkező űrjármű legénységét hordágyon viszik el.
A nehézségi erő a vérre is hat. Ha a földön állunk, alsó végtagunkban a vérnyomás lényegesen magasabb, mint testünk felső részében. Az űrben ez nem létezik, a vérnyomás az egész testben azonos és alacsony: átlagosan 100 higanymilliméter. Ezért az űrhajósoknak az arcába fut a vér, amely puffadtank tűnik, alsó végtagjuk folyadéktartalma pedig csökken, emiatt megvékonyodik.
Peter Norsk és munkatársai az űrállomáson végzett vizsgálatokról számoltak be, illetve ismertették, hogyan alakult azoknak a vérkeringése, akik visszatértek a Földre. A szisztolés vérnyomás az űrben 3-6 hónap alatt csökken jelentős mértékben, de visszaérkezés után átlag két hónap múlva visszatér az indulás előtti értékre.
Az előadásban arra is fölhívták a figyelmet, hogy a Földön a vérnyomás néhány higanymilliméterrel magasabbra is emelkedett, mint az űrutazás előtt volt. Az űrbéli élet során a szív által kipumpált vérmennyiség átlag 33 százalékkal lett kevesebb és az izmokban lévő erek kifejezetten tágultak.
A Journal of Pediatrics című szakfolyóiratban ismertetett tanulmányban közel hétezer gyerek fejlődését követték nyomon kétéves és ötéves kor között. A hosszas cumisüveges táplálás összefüggésben volt az 5,5 éves korban tapasztalt elhízással - összegezte eredményüket Rachel Gooze, a Temple Egyetem munkatársa.
A gyerekorvosok ajánlása szerint 12-14 hónapos korban érdemes a csecsemőktől megvonni a cumisüveget, illetve lecserélni azt egy megfelelően kialakított - például csőrös - pohárra. A most ismertetett vizsgálatba bevont gyerekek közül 24 hónapos korában minden ötödiknél még cumisüveget használtak nappal vagy éjszaka. A cumisüveget használók mintegy 20 százaléka volt elhízott ötéves korában, míg azok közül, akik már nem ettek cumisüvegből kétévesen, csak minden hatodik.
Egy nő arcán lévő ráncokból kideríthető, mekkora valószínűséggel fog csonttörést elszenvedni. Mivel a bőrben és a csontokban lévő fehérjék koncentrációja kapcsolatban van egymással, ezért ha egy nő arca és nyaka erősen ráncos, nagyobb nála a csontsűrűség csökkenése miatt bekövetkező csonttörés kockázata - vélik a Yale Egyetem kutatói.
A szakemberek 114, a változó kor kezdetén járó amerikai nőt vizsgáltak meg, akiknek utolsó menstruációja három éven belül volt. A nők nyakán és arcán tizenegy helyen mérték a bőr tulajdonságait. Egy durométer nevű keménységmérő szerkezettel értékelték, hogy mennyire volt tömör szerkezetű, feszes az orcák és a homlok bőre. A csonttömeget és a csontsűrűséget hordozható ultrahang- és röntgenkészülékkel mérték.
"Úgy találtuk, hogy a bőrráncok mélyülése és rosszabbodása összefüggött a kisebb csontsűrűséggel a tanulmány résztvevői körében" - mondta Lubna Pal, a Yale orvosi karának nőgyógyász professzora. A kapcsolat függetlennek bizonyult a kortól vagy más ismert, a csontok sűrűségére ható tényezőktől.
Pal szerint megállapításuk azért fontos, mert a látható fizikai megjelenést hozza összefüggésbe a nem látható csontszerkezettel, így lehetőség nyílik arra, hogy az orvosok könnyebben, költséges vizsgálatok nélkül, akár egy pillantással azonosíthassák a változó korban lévő nőknél a csonttörés kockázatát.
A testképzavar néven ismert pszichiátriai kórképekben a betegek mást látnak a tükörben, mint a valóság: sok fiatal még akkor is kövérnek találja magát, amikor az éhezéstől már az izmokat bontja le a szervezetük, míg mások nem érzékelik saját túlsúlyukat.
Mahbubur Rahman és munkacsoportjának korábbi tanulmánya több ezer egészséges nő adatait dolgozta fel. A vizsgálatban szereplő csaknem minden negyedik túlsúlyos nő teljesen megfelelő testalkatúnak véli magát. Ezzel szemben a tökéletes testtömegindexűek 16 százaléka úgy látja, hogy elhízott.
Az afroamerikaiak hajlamosabbak arra, hogy súlyukat alábecsüljék, mint a fehérbőrű nők, akik inkább súlyosabbnak érzik magukat. A kutatók szerint a kövéredő társadalomban, ha az emberek mind több kövéret látnak maguk körül, annál könnyebben torzul a saját testképük is a nagyobb súlyok irányában.
Rahman és munkatársai újabb vizsgálatuk eredményeit az Amerikai Hipertónia Társaság kongresszusán ismertették. Előző tanulmányuk folytatásaként a nagy amerikai táplálkozási és egészségügyi statisztikából emelték ki az 1999-2008 között szereplő 16-49 éves elhízott nők adatait - testtömegindex, családi állapot, iskolázottság, életmód, valamint a saját testükről alkotott kép.
A laborleletek tanúsága szerint az önmagukat tévesen megítélők rossz (LDL) koleszterinszintje 47 százalékkal gyakrabban magasabb, mint az egészséges testképpel rendelkezőknek. A kóros érték a vérzsírok többi részére is vonatkozott.
"Fontos az embereket ráébreszteni arra, hogy hamis testképet látnak, ha ez bizonyítható, mert ezzel súlyos szövődményeket lehet megelőzni" - hangsúlyozta a munkacsoport vezetője.
Szakértők szerint a férfihormon alacsony szintje másfajta negatív következményekkel is járhat, a libidó csökkenésén túl akár a gyereknemzéssel is gond lehet. Mivel az izmok és a csontok tömegének növekedése is összefügg a hormonszinttel, a tesztoszteron hiánya alacsony energiaszinthez, rossz koncentráláshoz és fáradtsághoz vezethet. Az alacsony tesztoszteronszintet kapcsolatba hozták már a metabolikus szindróma kialakulásával is, amely növeli a szívbetegségek, a szélütés és a 2-es típusú cukorbetegség kialakulásának kockázatát.
A tanulmány megállapításai újabb bizonyítékkal szolgálnak arra, hogy az alváshiány komoly, hosszan tartó hatással van a hormonháztartásra. A Chicagói Egyetem kutatói úgy találták, hogy a legalább egy héten át éjszakánként öt óránál kevesebbet alvó férfiak tesztoszteronszintje jóval alacsonyabb volt, mint azoké a férfitársaiké, akik ennél többet aludtak. A hormontermelés csökkenésének mértéke akkora volt, mintha az illető 15 évvel idősebb lett volna - állapította meg az Eve Van Cauter által vezetett kutatócsoport.
A vizsgálatba tíz fiatal férfit vontak be, akiknek átlagos életkora 24 év volt, karcsúak voltak és jó egészségnek örvendtek az endokrinrendszerük működésére, a pszichés állapotukra és esetleges alvási problémáikra vonatkozó felmérés szerint. Az alvási laboratóriumban eltöltött első három éjszakán akár tíz órát is alhattak az önkéntesek, majd a következő nyolc éjszakán csupán öt óra alvást engedélyeztek számukra.
A kutatók az utolsó napon 24 órán át, 15-30 percenként vettek vért a résztvevőktől, és mérték benne a tesztoszteron koncentrációját. A férfiak hormonszintje 10-15 százalékkal kisebb volt az alvásmegvonás után, mint előtte, a legalacsonyabb értéket délután 2 óra és este 10 óra között mérték.
Szászország iskoláiban a gyerekek unalmasnak és örömtelennek élik meg a tanítást - derítették ki az Ulmi Egyetem agykutatói. A jó tanuláshoz ugyanakkor elengedhetetlenül fontos az önállóság, az öröm, a szociális kötődés és a testmozgás - közölte az eredményekről Manfred Spitzer, az egyetem kutatója a Die Weltnek.
A vizsgálat során 2009 elejétől kezdve két éven át 957 gyermeket kérdeztek ki és figyeltek meg, egyebek között mérték a szívritmusukat. A felmérésbe a szülőket, a tanárokat és a nevelőket is bevonták.
A vizsgálat kimutatta, hogy míg az óvodában és az általános iskolában még gőzerővel együttműködnek a gyerekek, a középiskolában egyre inkább csökken tanulási kedvük. Az unalom tanévről tanévre fokozódik, pedig a gimnáziumban éppoly fontos az öröm a tanulásban, mint az óvodában. Kiderült az is, hogy hiányzik a testmozgás: a gyerekek általában délelőtt intenzíven tanulnak, ilyenkor csekély a lehetőség testmozgásra, holott jót tenne minden reggel egy fél óra gyakorlat.
Spitzer szerint elsősorban a tanárokon múlik a dolog. A teljesítési kényszerből kifolyólag leginkább a tananyagra koncentrálnak, közben szem elől veszítik a gyerekeket. Az agykutató ezen kívül a kis iskolák mellett szállt síkra: ha ugyanis mindenki mindenkit ismer, kevésbé hajlamosak a gyerekek például rongálásra.
Valóban kikapcsoljuk a körülöttünk lévő zajokat, ha valamire nagyon koncentrálunk. A University College London kutatói 100 felnőttet vontak be számítógépes tesztekbe, amelyek mellett valójában azt vizsgálták, hogy meghallják-e a feladatok megoldása közben lejátszott hangot a résztvevők.
Az önkéntesek könnyebb és nehezebb feladatokat kaptak. Könnyűnek számított például az, hogy két, egymást keresztező vonal színe eltérő-e vagy azonos. A nehezebben megválaszolható, töprengésre késztető feladatok között olyanok voltak, hogy például a képernyőn egymást keresztező vonalak egyforma vagy különböző hosszúságúak-e.
A tesztalanyok fejhallgatót viseltek a feladatok végrehajtása közben, amelyről azt mondták nekik, hogy jobb koncentrálásuk érdekében kapják. Ezzel szemben a tesztek megoldása közben alkalomszerűen hangokat játszottak le nekik a fejhallgatón át. A feladat megszakítása után feltették a résztvevőknek a kérdést, hogy hallották-e a hangot. Nilli Lavie kutatásvezető elmondta, hogy a könnyű feladatok közben a résztvevők 80 százalékában tudatosult a hallott hang, míg a nehéz feladatok közben csupán 20 százalékukban.
Az Attention, Perception and Psychophysics című szakfolyóiratban közzétett tanulmány szerzői szerint a figyelmetlen süketség vagy szelektív hallás egyébként mindennapi tapasztalat, például amikor egy jó könyv vagy akár egy újságcikk olvasása úgy elvonja valakinek a figyelmét, hogy meg sem hallja, ha szólnak hozzá.
A mai férfiak olyannyira bevonódnak párjuk terhességébe, hogy közel negyedüknél jelentkeznek azok az érzelmi és fizikai tünetek, amelyeket általában a nők várandósságával szokás összefüggésbe hozni. A felmérés eredménye azt mutatta, hogy a kispapák érzelmesebbeké válnak, gyakrabban lábad könnybe a szemük, hangulatuk ingadozik, sőt hányingerük és fantomfájdalmaik lettek. A tanulmányba bevont apák beszámoltak furcsa kívánósságról is: egyszerre vágyott például valaki paradicsomra és narancsra vagy tonhalra ecetes hagymával.
Az érintettek 26 százaléka tapasztalt hangulatingadozást, 10 százaléka volt kívánós és hat százalékuknál jelentkezett hányinger, amely nem függött össze más betegséggel. Egy pelenkagyártó cég által készített felmérésben a megkérdezettek 3 százaléka jelezte, hogy képzeletbeli terhességi fájdalmai is voltak, például hátfájás vagy akár szülési fájdalmak. Szakértők szerint a férfiaknál a párjuk várandóssága alatt felbukkanó tünetek az együttérzésüknek tulajdoníthatók.
Jó hír, hogy az apajelöltek 74 százaléka védelmezőbbé vált, 80 százalékuk pedig nagyobb felelősséget érzett a korábbinál. A brit férfiak többsége elmegy a babavárás alatt az ultrahangvizsgálatokra, így korán kötődnek az úton lévő magzathoz, sokan pedig a szülést előkészítő tanfolyamokra is elkísérik partnerüket.
A művészeteket befogadóként élvező vagy aktívan gyakorló emberek elégedettebbek életükkel, függetlenül attól, hogy milyen az iskolázottságuk vagy mennyire gazdagok - közölték kedden norvég kutatók. A tanulmány szerint azonban a műveltség és a jóérzés közti kapcsolat nem teljesen ugyanolyan a két nemnél.
A férfiaknál inkább a passzív művészeti tevékenység, például egy koncerten való részvétel vagy egy múzeumi látogatás volt köthető a jó hangulathoz és a jobb egészséghez, míg a nők inkább az aktív alkotásban, zenélésben találták meg a nyugalmat, a szorongás és depresszió nélküli életérzést.
A tanulmányhoz 50 797 Norvégiában élő felnőtt válaszait elemezte Koenraad Cuypers és kutatócsoportja a Norvég Tudományos és Műszaki Egyetemen. A felmérésbe bevont önkéntesek részletesen beszámoltak szabadidős tevékenységeikről számoltak, életükkel való megelégedettségükről, szorongási szintjükről, valamint egészségi állapotukról.
Az ok-okozati összefüggés mindazonáltal kérdéses maradt: a műveltebb emberek lesznek egészségesebbek és boldogabbak, vagy azok keresnek gyakrabban ilyen elfoglaltságot maguknak, akik eleve jól érzik magukat?
Az Apple termékeinek rajongóit sokszor szokták azzal vádolni, hogy kritika nélkül, már-már vallásos buzgalommal imádják a Mac gépeket, az iPhone-t, iPadet, meg úgy általában mindent, amin az ismert almás logó látható.
Brit kutatók a BBC Secret of Superbrands sorozatának megbízásából utánajártak, mennyi igazság van ebben a gúnyos feltételezésben. Önként jelentkező Apple-rajongók agyműködéséről készítettek felvételeket mágneses rezonanciás műszerrel, nyugalmi állapotban, illetve akkor, amikor a tesztalanyoknak Apple-termékeket mutattak. Az MRI-felvételek igazolták a feltevést: a rajongók agyában pontosan azok a területek mutattak pontosan ugyanolyan aktivitást, mint ahogyan mélyen vallásos emberek agya reagál az istenábrázolások, szentképek és szimbólumok, vallási témájú festmények és hasonlók látványára.
Mivel a kísérletet csak az Apple termékeivel és rajongóival végezték el, nem tudni, hogy a jelenség csak rájuk jellemző-e (ez nem túl valószínű), illetve hogy erősebb-e, mint más márkák fanatikusainál.
A kövérek kevésbé kívánják a szexet, mint a nem kövérek, derítette ki egy az amerikai Duke Egyetemen végzett kutatás, amelyben 125 kövért kérdeztek szexuális vágyairól, orgazmusáról, kielégüléséről és a maszturbációs szokásairól. A Journal of Sex and Marital Therapy című folyóirat 2011. májusi számában közzétett válaszokból kiviláglik, hogy a túlsúlyos férfiak az átlagnál kevésbé vágynak a szexre, bár még mindig jobban, mint az a kontrollcsoport, amelynek tagjai rákos betegségből gyógyultak fel. Ennél szomorúbb, hogy a túlsúlyos nők még a férfiaknál is lanyhább szexuális érdeklődésről számoltak be. Az eredmény nem meglepetés: 2005-ben hasonló következtetésre jutott az izraeli Dr. Jichak ben Cion, a Szorokai Egészségügyi Központ szexklinikájának igazgatója, azzal a megjegyzéssel, hogy kövér férfinak rosszabb lenni, mint kövér nőnek. „Azok a nők, akiknek problémájuk van testképükkel, lehet, hogy kevésbé élvezik a szexet, vagy nehezebben érik el az orgazmust, de legalább működőképesek – állapította meg Dr. Cion. – A negatív testképpel rendelkező férfiak teljesítőképessége viszont szemmel látható: Képtelenek az erekcióra, és korai magömlésük van.”
Hogy a házaspárok eleget dugnak-e, megosztja a brit tudósokat. Egy amerikai terapeuta szerint, aki könyvet is írt a szexmentes házasságokról, nem egyértelmű, hogy a házaspárok valóban ritkábban fekszenek-e le egymással, vagy csak az a helyzet, hogy az utóbbi időben többet beszélünk a jelenségről, mint korábban. Egy kollégája ugyanakkor kimutatta, hogy a házaspárok 16 százaléka még havonta egyszer sem él szexuális életet, ami szerinte boldogtalansághoz és váláshoz vezet. Az viszont csak legenda, hogy a nők tehetnek mindenről: az esetek 60 százalékában a férfi utasítja vissza a nő közeledését, minthogy valószínűleg legenda a hírhedt DINS-szindróma (dual income, no sex) is, ami arra utal, hogy azok a párok, akik mindketten dolgoznak, kevesebb időt töltenek szexszel, mint a kevésbé aktívak. A Durex folyamatosan végez kutatásokat a témában: egy 2003-as felmérése szerint az átlagember évente 127-szer létesít szexuális kapcsolatot, míg 2001-ben a házaspárokról azt derítette ki, hogy ők csak 98-szor. Persze mint minden brit tudósoktól származó állításnak, ennek is létezik cáfolata.
Valami baj lehet az ausztrálokkal: a Bio-Medicine.org néhány éve szomorúan jelentette, hogy az ausztrálok egyre kevésbé élvezik a szexet, egészen pontosan 60 százalékuk panaszkodott erre. Az indiaiaknál szinte pont fordítva van: 61 százalékuk úgy nyilatkozott, hogy teljesen kielégítő szexuális életet él. Az ismét csak a Durex kutatásaira alapozott jelentés szerint a nigériaiak 67 százaléka elégedett a szexuális életével, míg a lengyeleknek csak alig több mint a fele (54 százalék). De hogy mindez nem csak a kotongumigyár elmeszüleménye, arra bizonyíték a New Southern Wales-i Egyetem kutatása, amely idén rámutatott, hogy a 16 és 24 év közötti ausztrál férfiak viszonylag jelentős része, 12 százaléka szeretne ritkábban szexuális életet élni. Érdekes módon ugyanez a kutatás az idősebbeknél már hozta a várt eredményt: a 35 és 44 közötti férfiak 57 százaléka például több szexet szeretne, mint amennyi jut neki, még ugyanebben a korcsoportban a nők 28 százaléka hiányolta a szexet.
Akármilyen hülyén hangzik, a szexmentes élet kevesebb szexhez vezet – legalábbis erre az eredményre jutott négy éve a Göttingeni Egyetemen elvégzett Theratalk projekt, amelyben összesen 32 ezren vettek részt. Ragnar Beer és csapata arra a megdöbbentő következtetésre jutott, hogy minél kevesebbet szexel valaki, annál többet dolgozik: azon férfiak és nők, akik hetente csak egyszer jutnak férfihoz vagy nőhöz, 36, illetve 35 százalékban pluszmunkát vállalnak, hogy feledtessék magukkal a hiányt. Azoknak, akiknek kapcsolatából teljesen hiányzik a szex, csaknem fele kezd valamilyen plusztevékenységbe. Beer szerint a szexuális frusztráció megakadályozza az embert abban, hogy csökkentse a stresszt. A csapda abban rejlik, hogy minél inkább elfoglalja magát az ember az extraszexuális tevékenységgel, annál kevesebb ideje jut a szexre, amíg végül teljesen úgy marad.
A közhiedelem szerint a pornó szexmániákus vadállatokká változtatja a fogyasztókat, de a New York Magazine 2006-os cikke szerint ennek épp az ellenkezője az igaz: a mostanában könnyen hozzáférhető, jó minőségű pornó lelohasztja a férfiakban a valódi nők utáni vágyat, és egyre kevesebb nőt találnak „pornóra érdemesnek”. Így a cikk szerint a nőknek korántsem attól kell tartaniuk, hogy pornókedvelő partnerük folyamatos szexostrom alá veszi őket, hanem attól, hogy fel sem tudják hívni magukra a pornón edződött férfiak figyelmét. „Az emberiség történelmének nagy részében az erotikus kép a valódi meztelen nők tükörképe, ünneplése vagy helyettesítője volt. Manapság az igazi meztelen nő egyszerűen csak rossz pornó.”
Az ember kapásból azt gondolná, hogy a boldogtalanok legalább dugnak, mint a nyulak, hogy valamivel örömet szerezzenek maguknak, de a Springer 2008-ban publikált, harminc év adatait összegző kutatása szerint ennek az ellenkezője igaz: aki boldogtalan, annak szex sem jut. Nyilván ettől boldogtalan, többek között. Azok, akik boldognak vallják magukat, a Springer szerint évente tízszer többször fekszenek le valakivel, mint akik boldogtalanok. A teljesen boldogtalanok és a „valamennyire boldogok” között évi hét alkalom a különbség az utóbbiak javára. További érdekes adalékok: a televíziózás csak rövid távú boldogsághoz vezet, hosszú távon boldogtalanná tesz; az internetet a boldogok és a boldogtalanok is több mint hat órán át használják hetente, de aki nagyon boldog, pontosan 24 perccel kevesebbet netezik, mint aki boldogtalan.
Az okos nők kevésbé élvezik a szexet, mint az ostobák, derül ki egy 2000, 18 és 49 év közötti nő megkérdezésén alapuló, 2008-as német felmérésből. Az angol Sunban közölt eredmények szerint az iskolázott nők 62 százaléka panaszkodik arra, hogy nehézségei vannak az orgazmus elérésében, míg a kevésbé képzettek mindössze 38 százalékának vannak ilyen problémái. A jelenség oka állítólag az, hogy az okos nők túlságosan el vannak foglalva a gondolkodással, és nem jut idejük a dugásra. A feministák kiakadtak.
Nem brit tudós, mégis megdöbbentő felfedezést tett 2010-ben Stacy Tessler Lindau, a Chicagói Egyetem professzora: az idős férfiak jobban élvezik a szexet, mint az idős nők. Lindau két kutatás adataira támaszkodott: az egyiket 25 és 74 év közötti felnőttek körében végezték 1996-ban, a másikat 57 és 85 közöttieken, tíz évvel később. A professzor arra jutott, hogy a 75 és 85 közötti férfiak 72 százalékának van partnere, míg az azonos korú nők csak 40 százalékának. Az idős nőknek csak a fele értékelte szexuális életét jónak, és csak 11 százalékuk mondta, hogy rendszeresen gondol a szexre. Az 57 és 85 közötti egyedülálló férfiak 57 százaléka, míg a nőknek csak 11 százaléka érdeklődik a szex iránt. A professzor egy új mérőszámot is bevezetett: ez a SALE (sexually active life expectancy, az ember életéből fennmaradó, szexuálisan aktív évek száma). A férfiaknál a SALE 10 évvel kevesebb a várható életkornál, a nőknél 20-szal, amiben közrejátszik, hogy ők eleve tovább élnek. További meglepő megállapítások: a férfiak hajlamosak náluk fiatalabb nőt feleségül venni, korábban halnak, mint a nők, és igen, igen, igen: jobban érdekli őket a szex.
Azok a nők, akik tartanak a szextől, nem élvezik – derítette ki 2009-ben a Stanford Egyetem orvosi kara azt, amit már úgyis mindenki tudott. A Stanford kísérleteiben részt vevő nőknek erotikus filmeket, sporteseményekről készült felvételeket és megnyugtató természetfilmeket vetítettek, miközben MRI-vel vizsgálták a különböző stimulusokra adott reakcióikat. A nőkben ébredő vágy mértékét szubjektív módszerrel, bevallásos alapon, illetve a vaginájukhoz csatlakoztatott műszerrel is mérték. A HSDD-ben (hypoactive sexual desire disorder, a nemi vágy hiánya) szenvedő kísérleti alanyok agya teljesen másképp reagált a látottakra, mint a kontrollcsoport tagjaié. A kutatás vezetője szerint ők valószínűleg folyton azt kérdezték maguktól, hogy helyesen reagálnak-e, vajon azt érzik-e, amit érezniük kell, ahelyett, hogy egyszerűen átadták volna magukat az élménynek. Külön érdekesség, hogy vaginális nedvesedést olyan alanyoknál is mértek, akik szubjektív beszámolójukban nem számoltak be különösebb nemi izgalomról. A jelenség pontos oka nem ismert.
Stephen Fry, akit sokan a legokosabb britként tartanak számon, tavaly hatalmas vihart kavart, amikor kijelentette: a nők nem lelkesednek a szexért, és csak úgy tekintenek rá, mint a párkapcsolatért fizetendő árra. A nyíltan homoszexuális Fry egy az Attitude melegmagazinnak adott interjúban közölte: sok heteroszexuális férfi tart attól, hogy undorítja a nőket, és nehezen hiszi el, hogy a nők ugyanannyira érdeklődnek a szex iránt, mint a férfiak. „Ezt persze sok nő tagadja, és azt mondja: Nem, nem, én imádom a szexet, imádom! De aztán művelik is vajon, úgy, ahogy azt a melegek csinálják?” – tette fel a kérdést Fry. „Ha a nők annyira szeretnék a szexet, mint a férfiak, lennének heteroszexuális partnerek felszedésére alkalmas helyek, ahogy a melegeknél vannak – mondta a legokosabb brit, aki közölte: sajnálja a heteroszexuális férfiakat. A feministák kiakadtak.
Egy festmény csodálása a szerelemhez hasonló élményt adhat – állítják brit kutatók. A University College London kutatói szerint az emberi agynak ugyanaz a része aktiválódik a szerelemérzet és egy gyönyörűnek talált mestermű élvezete esetén.
A tudósok Semir Zeki neurobiológus vezetésével arra jutottak, hogy egy műremek boldogsághormonnak is nevezett dopamint juttat a szem- és a homloküreg agykérgébe, ami olyan nagy élvezet okoz, mint a romantikus szerelem. Persze mindez csakis akkor játszódik le, ha egy nekünk nagyon tetsző művet nézünk.
A vizsgálat során a kutatók 28 festményt mutattak önkéntes alanyoknak,
miközben műszerekkel vizsgálták agyi reakcióikat. A véráram a képek
hatására felgyorsult az agy azon területein, amelyeket "beindít" a
romantikus szerelem. Korábbi tanulmányokban kórházi tesztelés alapján a kutatók arra jutottak, hogy műremekek képesek csökkenteni betegek fájdalmát és gyorsítani gyógyulásukat – jegyezte meg a Daily Telegraph című brit lap.
A denevérek esős időben azért maradnak inkább otthon, mert vizesen sokkal több energiát kell a repülésre fordítaniuk. Ennek azonban nem az állat víz által megnövekedett tömege, hanem a fokozott hőtermelés az oka.
A berlini székhelyű, állatkerti- és vadon élő állatokat kutató Leibnitz Intézetnek (IZW) a Biology Letters című folyóiratban közzétett tanulmánya szerint a denevérek vizes bundája alacsonyabb hőszigetelő képességgel bír, mint a száraz. Ezen kívül az apró állatok repülés közbeni aerodinamikája is megváltozhat ilyenkor, ami szintén többletenergiába kerül - írja a Krone című osztrák lap internetes kiadása. Eddig úgy hitték a kutatók, hogy eső esetén az állatok túl kevés táplálékot fognak, vagy nem működik a visszhangok alapján való tájékozódásuk.
Christian Voigt, a kutatás vezetője és munkatársai tíz Costa Rica-i Carollia sowelli denevért reptettek egy röpdében száraz, majd nedves bundában, végül szitáló esőben. Eközben mérték az energiafelhasználásukat a nem radioaktív, C 13-as izotóp kilélegzett levegőben mért mennyisége alapján. Bár a 18 grammot nyomó állatokat közép-amerikai hazájukban gyakran érik heves esőzések.
Míg a szitáló eső nem okozott mérhető erőfeszítést az állatoknak, a vizes bunda kétszeresére növelte a repülés energiaszükségletét. A kutatók úgy vélekednek, hogy vizes bundában valószínűleg annyi hőt veszítenek a denevérek, hogy pluszenergiát kell felhasználniuk állandó testhőmérsékletük fenntartásához. A testhez szorosabban simuló vizes bunda ezen felül még a csontos részek kiemelkedését is okozza, megváltoztatva így az állat aerodinamikáját.
A megnövekedett energiaráfordítás azonban nyilvánvalóan csak akkor éri meg az állatoknak, ha azt az elfogyasztott táplálékkal fedezni tudják. Ezért a kistermetű emlősök esőben többnyire csökkentik anyagcseréjüket, és kivárják a jobb időt - vélekednek a kutatók.
A leghangosabban doromboló macska címén került be a Guinness Rekordok Könyvébe egy brit macska. Smokey 67,7 decibel erősségűt dorombolt azon a videofelvételen, amelyet egy brit főiskola szakemberei készítettek gazdája, Ruth Adams felkérésére.
A 12 éves szürke-fehér házi macska februárban került a figyelem középpontjába, amikor gazdája benevezte őt a leghangosabban doromboló cicák helyi versenyére, majd úgy döntött, hogy a Guinness-rekordok hitelesítőivel is megismerteti házi kedvence "tudományát". Smokey ugyanis majd háromszor hangosabb bármely más házi macskánál. (Egy hétköznapi macska teljesítménye csak 25 decibel.)
A közép-angliai Northamptoni Főiskola szakemberei zajszintmérő készülékkel márciusban rögzítették a 67,7 decibeles rekordot tartalmazó felvételt, amelyet eljuttattak a Guinness-rekordok szerkesztőségébe. Nem hitelesített mérések szerint Smokey képes átlag 80 decibeles dorombolásra is.
A rekordok könyve szerint a leghangosabb állati hangot a kék bálnák és a barázdás bálnák bocsátják ki, amikor egymással kommunikálnak, az ő hangjuk erőssége eléri a 188 decibelt. (Összehasonlításképpen: egy fűnyíró zaja 90 decibel erősségű.)
Az edinburgh-i Queen Margaret Egyetem pszichológusai borzalmakban bővelkedő 8 percnyi részletet nézettek A bárányok hallgatnak című filmből kísérleti alanyaikkal, és megmutatkozott, hogy közülük a balkezesek több jelét mutatták a trauma utáni stressznek.
Amikor a nézőket ara kérték, hogy idézzék fel a látottakat, a balkezesek sokkal részletesebben számoltak be a filmről és jóval többször bocsátkoztak ismétlésekbe, ami általánosan jellemző azokra, akiket trauma utáni stressz gyötör.
Ez a balkezesek körében csaknem kétszer gyakoribb volt, mint a jobbkezeseknél. Úgy tűnik, hogy a balkezesek domináns agyféltekéjének, a jobboldalinak több köze van a félelemhez, de további kísérletek kellenek, hogy megértsük, mi is történik pontosan - mondta Carolyn Choudhary, a kutatás vezetője Daily Telegraphnak.
Az ujjak hossza valami miatt különösen izgatja a világ brittudósainak fantáziáját: kimutatták már, hogy a mutatóujj hossza összefüggést mutat a térdízületi porcok kopásával, hogy a hosszú távon sikeres kereskedőknek az átlagnál hosszabb a gyűrűsujjuk, és hogy a rövid mutatóujj a prosztatarák magasabb kockázatának velejárója.
Ez mind abból fakad, hogy a mutató- és gyűrűsujj hossza közti különbséget (ami egyébként még az anyaméhben alakul ki, és a születés után már nem változik) ugyanazok a gének szabályozzák, amelyek a nemi hormonok szintjét határozzák meg a magzatban. A genfi egyetem evolúciós pszichológiával foglalkozó tudósai most végre elvégezték azt a kutatást, ami választ ad tesztoszteronnal kapcsolatos legégetőbb kérdésre: ha a hosszú gyűrűsujj magas hormonszintre utal, az azt is jelenti, hogy a nők jobban vonzódnak az ilyen férfiakhoz?
A Biological Sciences szaklapban megjelent tanulmány szerint igen, azt jelenti. A kísérletben nyolcvan, 18 és 34 év közötti nő vett részt, akiknek 49, hasonló életkorú férfi fotóit kellett osztályozni aszerint, hogy mennyire találják őket férfiasnak és vonzónak. Az eredmények azt mutatták, hogy azok a férfiak, akiknek a gyűrűsujja hosszabb a mutatónál, kimutathatóan jobb eredményt értek el ezen a teszten (főleg a jobb kéz ujjainak mérete volt erős összefüggésben az eredményekkel). Érdekes módon a magas tesztoszteronszint más, jellemző jegyeire nem reagáltak hasonlóan a nők: például amikor a férfiak hangja alapján kellett osztályozniuk őket, a mélyebb hangúak nem bizonyultak vonzóbbnak.
Colin Humphreys, a Cambridge Egyetem professzora csillagászati adatok, holt-tengeri tekercsek és az ősi zsidó kalendáriumok elemzésével próbálta meghatározni Jézus utolsó napjainak időrendiségét. Elméletét The Mystery of the Last Supper (Az utolsó vacsora rejtélye) című könyvében vázolta fel.
A brit tudósnak, amennyiben elmélete megerősítést nyer, sikerült megoldania az Újszövetség legbonyolultabb problémájának tartott kérdést, nevezetesen azt, hogy míg Máté, Márk és Lukács evangéliumában az utolsó vacsora egybeesett a zsidó húsvét, a pészah beköszöntével, János apostol szerint Jézust egy nappal az ünnep előtt ítélték el és feszítették keresztre.
Mint Colin Humphreys rámutat, az ellentmondást az okozza, hogy a későbbi kutatók nem értették, értik a Kr. u. I. évszázad életét. A professzor szerint Máté, Márk és Lukács más naptárat használt, mint János. Kr. u. 33-ban, amikor már széles körben elterjedt a holdnaptár, némely csoportok még alkalmazhatták az ősi, a babiloni fogság idejéből származó zsidó kalendáriumot, és Jézus tanítványaival eszerint ülhette meg az ünnepet.
Amennyiben az utolsó vacsora a feltételezettnél egy nappal korábban volt, ez megmagyarázhatná az újszövetségi szövegek másik ellentmondását is. Azt, hogy miként lehetett annyi eseményt a csütörtök esti lakoma és Jézus nagypénteki keresztre feszítése közé besűríteni. A felfedezés alapján ugyanis Jézus letartóztatása, kihallgatása és elítélése nem egyetlen éjszaka leforgása alatt történt meg, hanem valamivel hosszabb időt vett igénybe.
A sok zenét hallgató tinédzserek depressziósabbak a társaiknál, azonban a média egyéb formái nincsenek különösebb hatással a serdülőkori depresszióra, derül ki egy amerikai tanulmányból.
Százhat tinédzser vett részt a kutatásban, akik közül negyvenhat fiatalnál depressziót diagnosztizáltak. Az eredmények rámutattak, hogy több mint nyolcszor akkora az esély a depresszió kialakulására azoknál, akik sok zenét hallgatnak összehasonlítva a zenét nem, vagy csak keveset hallgatókkal. Ezzel szemben a sokat olvasók kevésbé depressziósak a nem olvasó társaiknál.
“Az nem egyértelmű, hogy a depressziótól hallgatnak több zenét a tinédzserek, vagy a túl sok zene vezet depresszióhoz, esetleg mindkettő egyszerre. Azonban ezek a kutatási eredmények segíthetnek a pácienseknek és szülőknek, hogy felismerjék a média és a depresszió közti összefüggéseket. Az is fontos, hogy az olvasás kevesebb valószínűséggel vezethet depresszióhoz. Ezt azért érdemes kihangsúlyozni, mert míg a könyvolvasás csökken, addig az egyéb médiumok használata nő az Egyesült Államokban” – nyilatkozta Dr Brian Primack, a Pitsburgh University professzora.
Az amerikai tudományos akadémia folyóiratában ismertetett tanulmányhoz negyven önkéntes agyi aktivitását vizsgálták, akikkel a megelőző hat hónap során szakított a szerelmük. A tanulmányba bevont csalódott szerelmesek valamennyien azt jelezték, hogy nagyon erősen elutasítva érezték magukat.
Az önkéntesek agyi aktivitásának változását funkcionális mágneses rezonanciás berendezéssel (fMRI) négy különböző helyzetben követték nyomon. Az elsőben korábbi partnerük fényképét nézték és a szakításra gondoltak, a másodikban egy barátjuk képét nézték és egy vele kapcsolatos pozitív élményükre gondoltak, a következőben karjukat enyhe, kellemesnek számító meleg érte, végül az utolsó szituációban ez a meleg annyira fokozódott, hogy az már fizikai fájdalmat okozott, bár sérülést nem.
A két negatív tartalmú helyzet egymást átfedő agyterületek aktivitását váltotta ki a felvételek szerint. Mint Edward Smith, a tanulmány társszerzője elmondta, az érzelmi stressz, például a szeretett személy elvesztése fizikai hatással is lehet az emberekre. A mostanihoz hasonló vizsgálatok eredménye hozzájárulhat, hogy a kutatók olyan módszereket dolgozzanak ki, melyekkel az elutasításra és veszteségre érzékeny embereket segíthetik.