Már hétezer évvel ezelőtt is tartottak tejelő marhákat és fogyasztottak feldolgozott tejet a mai Szahara területének prehisztorikus lakói. Egy nemzetközi kutatócsapat több ezer éves agyagedényekben megtalált zsírmaradványok alapján jutott erre a következtetésre. A kutatás során kiderült, hogy a tej már nagyon korán a táplálkozás fontos részévé vált – írják a szakértők a Nature című szaklapban megjelent tanulmányukban.

Julie Dunne, a brit Bristoli Egyetem munkatársa és kollégái a hátramaradt zsírmaradványokat vizsgálta 81 agyagedényben, amelyeket a Szahara líbiai területén találtak. Az edények az időszámításunk előtti 8100 és 2600 közötti időből származnak. A szakértők elemezték a különböző zsírok izotópjait, így állapították meg, hogy állati zsírokról van szó.

Az Észak-Afrikában élő prehisztorikus emberek juhokat, kecskéket és marhákat tartottak már jóval azelőtt, hogy növénytermesztésbe fogtak volna. A Közel-Keleten és Eurázsiában a fejlődés másképp zajlott le: az úgynevezett neolitikus forradalom ideje alatt az ember folyamatosan telepedett le, mezőgazdasági tevékenységbe fogott, majd állattartásba kezdett.

A Szahara-régió prehisztorikus állattartásának fontosságát jelzik a sziklarajzok és a különböző metszetek, amelyek telt tőgyű teheneket, sőt fejést végző embereket is ábrázolnak. Ezeknek az alkotásoknak a korát azonban egyelőre nehéz meghatározni, így a kutatók eddig keveset tudtak arról, mikor is kezdett el az ember tejelő marhákat tartani és tejet feldolgozni.

A tej feldolgozása különösen fontos volt, hiszen a prehisztorikus ember szervezete egyáltalán nem birkózott meg a tejjel. Szervezetéből ugyanis még hiányzott a laktáz nevű enzim, amely a tejcukor, a laktóz lebontásához szükséges. Minél jobban feldolgozott viszont a tej, annál kevesebb laktózt tartalmaz és annál könnyebben emészthető.