Az ebolajárvány egyre nagyobb méretű, egyre több a fertőzött és a halott is. Elkülönített esetek már Európában és Amerikában is előfordulnak, emiatt nő az aggodalom, hogy ezeken a kontinenseken is járvány törhet ki. Az egyetlen pozitív hozadék, hogy végre több nagy cég és kormány is ráfeküdt a védőoltás kifejlesztésére. Majmokon már jók vagyunk, embernél még semmi biztosat nem lehet mondani. Amerikai tudósok szerint az oltásokat már csak a következő járvány ellen használhatjuk, az oroszok biztosabbak magukban: fél éven belül szállítanák Afrikába az oltóanyagot, de konkrétumokat nem mondanak. Addig is, mi a megoldás?
A majmokon már annyira hatékonyak a kísérleti ebolavakcinák, hogy a makákók azután is védhetőek, menthetőek, hogy halálos vírusdózist kapnak az oltás után. Akár több százszor. Egyelőre azonban senki sem tudja biztosan, hogy a vakcinák működnek-e embereken, mivel rendesen még nem tesztelték le őket.
Az ebolavakcinák fejlesztése és tesztelése majmokon évtizedekig tartó folyamat volt, amibe a kilencvenes években rengeteg makákó belehalt. Az amerikai kutatók akkor majdnem feladták. Az ebola alattomos természete nagyon megnehezíti, hogy hatékony vakcinát dolgozzanak ki a világ egyik legveszélyesebb vírusa ellen. „Senki sem gondolta, hogy vakcinával elérhető a védelem, mert az ebola annyira agresszív” – nyilatkozta most Nancy Sullivan, az amerikai járványügyi hivatal egyik vezető tisztviselője a National Geographicnak.
A haladást lassították a kutatással járó veszélyek, gazdasági és morális kérdések is: érdemes-e koncentrálni egy olyan kórokozóra, ami a mostani járványig csak 2400 embert ölt meg világszerte
Cinikusan hangzik, de gazdasági szempontból érthető, hogy az ebola elleni védekezés eddig nem volt olyan fontos sok egészségügyi hatóságnak.
Mostanra az ebola felrobbant Nyugat-Afrikában, és továbbterjedt Európába és az Amerikai Egyesült Államokba is – igaz, csak egyedi esetekben. Legalább 2000 embert fertőzött meg Nyugat-Afrikában csak az elmúlt három héten, és több mint négyezer halálért felelős a tavalyi kitörés óta.
Amikor először a történelemben a vírus elért az USA-ba, hirtelen megnövekedett az igény a vakcina iránt. Francis Collins, a National Institutes of Health igazgatója szerint az oltás és a gyógymódok már kész lennének, ha az alapvető kutatásoktól nem vették volna el a támogatást. Az USA csak a 9/11-es terrortámadások után kezdett el igazán foglalkozni az ebolával: attól féltek, hogy a vírus a terrorizmus biológiai fegyverévé válhat. A kutatásokat az állam finanszírozta, mivel a nagy cégek nem akartak pénzt és időt fecsérelni olyan piacba, ami egészen mostanáig csak pár száz embert érintett évente, azokat is Afrikában. A vírusra szánt állami büdzsét 2004-ben megvágták, a biológiai védekezésre ma már csak 1,27 milliárd dollárt költenek évente. Valószínűleg ideje lesz újragondolni ezt a döntést.
Most már késő, versenyt futnak a vírussal a kutatók, és a halálozási arány hetven százalék. A WHO legfrissebb figyelmeztetése szerint csak Guineában, Libériában és Sierra Leonéban akár heti tízezer áldozat is lehet az év végére.
Mára rengetegen ráfeküdtek a problémára, vakcinát fejlesztett több cég is, például az Johnson & Jonhson Crucell nevű részlege, a dán Bavarian Nordic, az amerikai Profectus Biosciences, a Biocryst, a Siga Technologies.
Mindezek a vakcinák azonban vagy még el sem jutottak a klinikai tesztek első fáziásig, vagy leállították őket, mert nem jól működtek.
Az ebola majdnem mindenfajta sejtet képes megfertőzni, több szervbe bekerül, és gyorsan másolatokat készít magáról, túlterheli a szívet, a tüdőt, a májat, az emésztőrendszert, az izmokat és az agyat. Vannak olyan vírusok, mint az influenza, ami egyetlen helyen megfékezhető, például a tüdőben. Az ebolát viszont minden szervben meg kell állítani, egyszerre – csak így lehet megakadályozni a terjedését. Emiatt nem működtek azok a próbálkozások, amelyek a laboratóriumi majmok immunrendszerét próbálták erősíteni. (A ebola működéséről részletesen itt olvashat, ahogy arról is, hogy miért nem kell az afrikai országoknál jobb egészségüggyel rendelkező országokban pánikolni a járványtól.)
A WHO szeptember végén összehívta az ebola legnagyobb szakértőit, több mint hetvenen tanácskoztak arról, mit is kellene tenni egy jól működő, tömegesen beadható ebolavakcina kifejlesztéséhez. Két lehetséges vakcina van az engedélyezés előtti klinikai tesztek első fázisában, mindkettőt Kanadában fejlesztik.
Az egyik sikeres út az immunrendszer T-sejtjeit felhasználó vakcina. Az cAd3-ZEBOV nevű szert a kanadai GlaxoSmithKline fejleszti az amerikai járványügyi hivatallal együttműködve. Csimpánzból származó adenovírust használnak vektorként, az ebolavírus génjével, ez emberben nem okoz tüneteket. Segítségével egy veszélytelen fehérjét juttatnak el az ebolavírus felületéről az immunrendszerhez. Ez már elég ahhoz, hogy immunválaszt váltson ki, és antitesteket, célzott T-sejteket termeljen, amelyek elterjednek a testben, és küzdenek a fertőzés ellen.
A másik megközelítésnek hasonló hatásai vannak, de hatékonyabb hordozót használ: az ebola fehérjéjét beoltják egy veszélytelen vírusba. Az rVSV-ZEBO-t a kanadai Public Health Agency fejlesztette, a licenc viszont egy amerikai cégé, a NewLink Geneticsé. A vakcina a hólyagos szájgyulladás legyengített vírusát használja. A kórokozó lábasjószágokban található, egyik génjét lecserélték az ebola génjével, ettől is megindul az immunrendszer válasza.
Nemsokára kiderülhet, hogy működik-e embereken is a módszer. Az első embereket GlaxoSmithKline (GSK) vakcinájával oltották be, tíz amerikai, egészséges önkéntest. A következő körben egészséges angolokat fognak beoltani a vírussal, múlt héten pedig elkezdték Maliban is beadni – ez Nyugat-Afrikában van, viszont még nem volt ebolás megbetegedés az országban. Ha minden jól megy, több mint háromezer embert, köztük gyerekeket is beoltanak januárra, így kiderülhet, hogy a megoldás hatékony és biztonságos-e.
Ezzel párhuzamosan még egy vakcinát tesztelnek, a klinikai teszteket szeptember elején kezdték, a NewLink Genetics most lépésről lépésre halad. Alapesetben az előzetes tesztek évekig tartanak, csak ezután vonhatják be az embereket is. Mivel azonban naponta rengetegen halnak meg, most más az eljárás.
A GSK vakcináját -51 Celsius-fokon kell tárolni, ez hatalmas probléma olyan országokban, ahol nem alapvető dolog még az elektromosság sem. A tudósok igazából csak abban bíznak, hogy nem lesz szükség a vakcinára a mostani járvány megfékezéséhez, inkább a legközelebbire dolgoznak, előre.
Az oroszok valamiért bizakodóbbak, azt állítják, fél éven belül lehet ebolavakcinájuk, ennél sokkal többet azonban nem tudni a kísérletekről. Két hónapon belül már küldenék az oltóanyagot Afrikába, amiről annyit árultak el, hogy az ebolához nagyon hasonló Marburg-vírusra épül.
Amíg nincs vakcina, gyógyszer, a gyógyítás úgynevezett támogató terápiákból áll: a pácienst hidratálják, és a tüneteket, például a lázat kezelik. Több ezer, már létező gyógyszert próbáltak már ki az ebola ellen, hátha egy megöli, és voltak is apró sikerek a laborokban, néhány pedig kisállatokban is működik a vírus ellen.
Eddig csak két gyógyszerről derült ki, hogy megvédte a majmokat a vírus ellen. Az egyik a Zmapp, amit már több emberi fertőzöttnek is beadtak, többek között Nancy Writebol és Kent Brantly amerikai misszionáriusoknak, amíg el nem fogyott a készlet. Mindkét páciens a javulás jeleit mutatja. A gyógyszert génmódosított dohánynövényekből hozzák létre, a gyártó Mapp Biopharmaceutical arra vár, hogy újra szüretelhessenek.
Volt egy másik vonal is, a TKM-Ebolát szintén beadták néhány páciensnek, például Richard Sacra misszionárius orvosnak. A klinikai teszteket azonban leállították. Két vírusellenes gyógyszert, a Brincidofovirt és a Favipiravirt szintén kipróbálták pár eboláson, de egyértelmű eredmény még mindig nincs. Ezeket a gyógyszereket mind anélkül használták, hogy végigmentek volna a szokásos engedélyezési eljáráson. A legtöbb beteg, aki túlélt, többféle gyógyszerből is kapott, többféleképpen is gyógyították őket, van, aki nem is kapott gyógyszert.
A másik gyakori megközelítés működő vakcina nélkül a vérátömlesztés: olyanoktól kapnak antitesteket a betegek, akik már túlélték az ebolát, ez segít nekik megküzdeni a betegséggel. Aztán, ha sikerült, ők is továbbadják a vérüket.
Alapos tanulmány azonban eddig nem erősítette meg, mennyire hatékonyak ezek a vérterápiák. Egyelőre csak a vita marad: van, aki úgy gondolja, hogy a tesztek minőségét nem szabad csökkenteni, mások szerint gyorsítani kellene a folyamaton.
Egy biztos: egyre többen halnak meg. A reptéri ellenőrzések ugyan lassíthatják az ebolát, a repülési tilalom viszont semmit sem segítene: az emberek akkor is utaznának, de sokkal kevésbé követhető módon. Az ebola viszont szerencsére nem jól terjedő vírus, akármennyire halálos is. Valószínűleg vakcina nélkül, óvintézkedésekkel megáll majd, ha nem is hamar.