A diszlexia az egyik legelterjedtebb, így a legtöbbet kutatott fejlődési rendellenesség. Az olvasással kapcsolatos nehézség egy úgynevezett részképességzavar, mivel egy-egy kognitív funkció gyengesége váltja ki. Szerencsére a megfelelő terápiás módszerekkel és jól megválasztott tréninggel az ebből fakadó hátrányok leküzdhetők.
A diszlexia nyelv- és beszédtanulási, illetve olvasási képességekkel kapcsolatos zavar. Legjellemzőbb tünetei a folyékony és pontos olvasásnál fellépő problémák. Az ezzel küszködő gyerekeknek nehezükre esik egy általuk olvasott szövegre vonatkozó kérdésekre válaszolni – viszont ha felolvassák nekik a szöveget, lehet, hogy azonnal meg fogják érteni.
Lehet – és ez itt a kulcsszó. A diszlexia mindenkinél kicsit más formában lép fel, így a tünetek egyénenként változnak. Előfordul, hogy a diszlexia a nyelvi, írásbeli és matematikai képességekre is kiterjed. Az érintett gyerekeknek nehezére esik a szavak dekódolása; ez az a képesség, ami az adott betűket hangokká alakítja, majd pontosan és folyamatosan olvassa fel a szavakat.
A diszlexia pontos kiváltó okát a tudomány máig sem tudta meghatározni, de azt tudjuk, hogy neurobiológiai és genetikai eredetű rendellenesség. A diszlexia jó eséllyel öröklődhet: az olvasási nehézségekkel küszködő gyerekek testvéreinek 40 százaléka hajlamos a diszlexiára, és a diszlexiás gyerekek 49 százalékának szüleit is érinti a rendellenesség. A genetikusok már több, az olvasáshoz és a nyelvfeldolgozáshoz köthető gént azonosítottak.
Agyi képalkotó berendezésekkel kimutatható, hogy az olvasásért felelős agyterületen különbség van a diszlexiások és nem diszlexiások agya között. Ez az agyterület felel azért a készségért, hogy a leírt hangokat szavakká kapcsolja össze, majd felismerjük ezeket a szavakat.
A diszlexia egy életen át elkíséri az embert, de a megfelelő módszerekkel és tanulási segédlettel együtt lehet élni vele. Szerencse, mert
A népesség 5-10 százalékát érintheti, de egyes szakértők szerint az emberek 17 százaléka küzd olvasási nehézségekkel. Ez alsó hangon is fél-egymilliárd embert jelent. Az érintettek száma attól is függ, hogy ki hogy definiálja a diszlexiát.
A koraszülöttek körében a diszlexiások aránya a 25 százalékot is elérheti. A szakértők ezért is gyanítják, hogy nemcsak genetikai okok, hanem fejlődési rendellenességek is közrejátszanak a kialakulásában. Az is valószínű, hogy a részképességzavarral küzdő gyerekek száma az ismertnél magasabb lehet.
A diagnosztizált diszlexiás esetek száma világszerte nő, de erről valószínűleg nem az esetszám növekedése tehet, hanem a diagnózisok válnak egyre pontosabbá. Pedig a diszlexiát nem könnyű felismerni, mivel a tünetei más mentális vagy fejlődési rendellenességekre is utalhatnak, és ezek egészen enyhe formában is felléphetnek. Árulkodó jel lehet, ha a gyerek kerüli az olvasást; sem magában, sem hangosan nem hajlandó rá, de ha megpróbálja, frusztrálttá, idegessé válik.
A gyerek jó eséllyel diszlexiás, ha az alábbi tünetek mutatkoznak rajta:
A betegséget azért nehéz azonosítani, mert a kisgyerekeknek sokféle tanulási és figyelemzavara lehet. Ezek közül sok kéz a kézben jár az olvasási nehézségekkel. Az ezekkel járó tünetegyüttesből viszont nehéz egyértelműen kiemelni és elkülöníteni a diszlexiát. A diszlexiavizsgálatnak épp ezért teljes körű kivizsgálásnak kell lennie, ami a tanulási folyamatok minden részét érinti.
Néhány fejlődési rendellenesség, amiket gyakran diszlexiaként könyvelnek el:
A diszlexiát sok esetben csak akkor diagnosztizálják, ha a gyerek már olvas, és nehézségekbe ütközik. Ezt a leginkább akkor lehet észrevenni, ha már a kortársai között próbál boldogulni – vagyis az iskolában. Viszont lehet, hogy még ekkor is nehezen derül fény a rendellenességre, mert
Olvasási nehézségeik ellenére komoly tehetséget mutathatnak a művészetekben, drámában, zenében, sportban, műszaki tárgyakban, az üzleti életben, értékesítésben, formatervezésben, építészetben vagy mérnöki tudományokban. Csak megfelelő oktatásra van szükségük; az már logopédus feladata, hogy pontosan felmérje a részképességzavar természetét, és megfelelő terápiás és tanulási módszereket javasoljon.
A betűk dekódolásához egy alapvető nyelvi készség szükséges; ezt fonemikus tudatosságnak vagy fonématagolási képességnek nevezik. Ez a készség különíti el a szavakban a különálló hangokat. A fonématagolási problémák már a beiskolázás kezdetén jelentkezhetnek, de egyes gyerekeknél a diszlexia csak később válik azonosíthatóvá, amikor a komplexebb készségeiket kéne használniuk. Ezek közé tartozik a nyelvtan ismerete, az olvasási rutin összehasonlítása, az olvasás folyamatossága, a mondatalkotási készség és a mélyebb szövegalkotási képességek.
Több kutatás kimutatta, hogy a diszlexiásoknál valóban lassúbb a beszédfeldolgozás, de
Egy 2015-ös tanulmány szerint a beszédfeldolgozás lassúsága a diszlexia hatása lehet, nem az oka. A Carnegie Mellon Egyetem kutatói megvizsgálták, hogy a procedurális tanulás – ami az olyan készségek elsajátításához kell, mint például a biciklizés – hogyan befolyásolja a diszlexiások beszédhangtanulási képességeit.
A Cortexben megjelent tanulmányban Lori Holt és Yafit Gabay elsőként mutattak rá, hogy a diszlexia komolyan befolyásolhatja a komplex hangsorok rögzítésének képességét. Vagyis a szövegértés nehézségéről csakugyan a diszlexia tehet, de nem kiváltja, csak gátolja azt. A tanulmányuk felfedte, hogy van összefüggés a diszlexiások procedurális tanulási képességei és fonológiai nehézségei között.
Holt úgy látja, a diszlexia okát vizsgáló kutatások többnyire neurológiai rendellenességekkel foglalkoznak, valamint azzal a részterülettel, hogy a diszlexiásoknak milyen nehézségeik vannak a betűk hangzókhoz kötésével, amikor olvasni tanulnak.
A procedurális tanulási nehézségek nem nyelvspecifikusak, viszont a diszlexia megjelenési formája nyelvenként és nyelvcsoportonként változhat. Egy 2009-es tanulmány szerint a kínai anyanyelvű diszlexiások máshogy teljesítenek a nyelvi felméréseken és neurológiai vizsgálatokon, mint az angolul beszélő társaik. Náluk a probléma gyakran fonológiai eredetű; az ettől szenvedőknek az okoz nehézséget, hogy felismerjék a beszélt nyelv hangstruktúráját, és betűkké alakítsák azt. A Hong Kong-i Egyetemen végzett kutatás szerint viszont
Az angolban a latin ábécé betűihez kapcsolódó hangok és az azokból formálható szavak kimondhatók. A kínai írásjegyek viszont sokkal bonyolultabbak, tele finom, apró vonásokkal, és az egyes karakterek kiejtését memorizálni kell. Márpedig ha nem kapcsolhatók hangzók az egyes betűkhöz, a megtanulásuk is jóval nehezebb lesz. Egyébként hasonló probléma lép fel a kottavakságnál is, amikor valaki a kottafüzet jelöléseit nem tudja követni.
Bár a diszlexia nem gyógyítható, a rendellenes fejlődésből fakadó hátrányok kompenzálhatók. A tanulmányok szerint a diszlexiások 85 százalékánál az olvasási nehézségeket egy vagy több gyengén működő kognitív funkció okozza. Az esetek többségében a fonemikus tudatosság vagy a hangfeldolgozás képességének gyengeségéről van szó. A megfelelő terápiás módszerekkel ezek sikeresen javíthatók:
A diszlexiának nincs végleges gyógymódja, de terápiás lehetőségekből rengeteg van, és ezek közül több tudományosan nem megalapozott. A hatásosnak hirdetett GAPS-diétáról még egyetlen tanulmány sem készült, és a hallásébresztéssel kapcsolatban is sokan szkeptikusak. Épp ezért fontos, hogy ha a jó eszű gyerek küszködik az olvasással, teljesítményproblémái vannak vagy kezelhetetlenné válik, forduljunk minél előbb szakemberhez.
(Borítókép: Vizsgálat a franciaorsági Prody egészségügyi központban, ahol diszlexiás és tanulási nehézséggel küzdő gyerekekkel foglalkoznak 2006-óta. Fotó: BSIP/UIG Via Getty Images)