Egy 280 fős nemzetközi kutatócsoportnak sikerült azonosítania a depresszióért felelős géneket. A felfedezés megváltoztathatja a betegség kezelését. Erre nagy szükség lenne, mert az elmúlt évtizedekben nem dobtak piacra radikálisan új antidepresszánst, pedig a betegség világszerte 300 millió embert érint.
A több száz kutatót tömörítő Psychiatric Genomic Consortium április végén publikálta a Nature Genetics folyóiratban új tanulmányát. A független szakértők szerint a tanulmány forradalmat hozhat a depressziókutatásban és a betegség kezelésében, ugyanis a szerzőknek sikerült azonosítaniuk a depresszió kialakulásáért felelős géneket.
Korábbi kutatásokból tudjuk, hogy a depresszió, ha nem is genetikai eredetű betegség, a családon belüli előfordulás az utódokban is növeli a kialakulás kockázatát. Az általános rizikófaktor a népesség körében egy a négyhez, de a genetikai örökség ezt egy a háromra növelheti. Vagyis
mindenkinek 25 százalék esélye van rá, hogy életében legalább egyszer depressziós lesz. Akinek depressziós rokonai vannak, annak 33 százalék.
A közvetett bizonyítékok már korábban is azt sejtették, hogy a depressziónak genetikai okai lehetnek. Ikervizsgálatok kimutatták, hogy a 100 százalékig azonos DNS-ű egypetéjű ikrek depresszióval kapcsolatos tapasztalatai között jóval nagyobb a hasonlóság, mint a kétpetéjű, csak 50 százalékban azonos DNS-ű ikrekéi között. A szakértők ebből arra következtettek, hogy a depresszió (legalábbis részben) örökletes lehet. Bizonyosságot csak később sikerült szerezni, mivel a betegség kockázatát növelő gének azonosítása évtizedekig tartott. A XXI. század eleje óta több kutatócsoport próbálkozott a feladattal, de a kísérletekből csak félrevezető eredmények és téves következtetések születtek.
Sokáig az sem volt világos, hogy mennyit számít a betegség kialakulásában a genetikai háttér, és mennyit a neveltetés. Egy depressziós anya, aki a betegsége miatt elhanyagolja a gyermeke nevelését, akaratlanul is olyan hideg és érzelemmentes környezetet teremt maga körül, amit a depresszióra genetikailag nem hajlamos gyerekek is megsínylenének. De az is lehet, hogy a betegség a depresszióért felelős gének megöröklése miatt alakul ki – és azon még a legjobb nevelés és a gondoskodó odafigyelés sem segíthet.
A mostani tanulmány azért hozhatott értékelhető végeredményt, mert a 280 kutató által készített metaanalízis összesen 135 458 depressziós esetet vizsgált, 344 901 mentálisan egészséges kontroll személy bevonásával. Ez elég nagy minta volt ahhoz, hogy a kutatók összevethessék és azonosíthassák a vizsgált DNS mintákat, és kiszűrhessék a depresszióért felelős génvariánsokat.
A kutatóknak végül 44 gént sikerült azonosítaniuk. Ezek közül 30-at korábban sosem hoztak kapcsolatba a depresszió kialakulásával. A tanulmány szerzői szerint
A depresszió genetikai hátterének ismerete azért fontos, mert ezeket az információkat a gyakorlatban is kamatoztatni lehet. A betegség kezelésében a Prozac és a hasonló antidepresszánsok bevezetése, azaz a nyolcvanas-kilencvenes évek óta nem történt jelentős áttörés, holott világszerte ez a legelterjedtebb mentális rendellenesség.
Az elmúlt évtizedekben nem sikerült olyan új mechanizmusokat felfedeznünk, amik magyarázatot adhatnának a depresszió és más mentális rendellenességek működésére.
– mondta Gerome Breen, a tanulmány társszerzője.
Breen szerint a most azonosított génváltozatok között vannak olyanok, amik a szerotonin nevű neurotranszmitterhez kötődnek. A ma piacon lévő antidepresszánsok némelyike szintén a szerotoninháztartást szabályozza, de más génvariánsok más mechanizmusok alapján működhetnek. Lehet, hogy a jövőben piacra kerülő antidepresszánsok ezeket fogják célozni – például a gyulladásért felelős fehérjéket, amik szintén növelhetik a depresszió kockázatát.
Fontos: a tanulmány nem szögezte le, hogy tessék, ez a depresszióért felelős gén, őt lehet hibáztatni mindenért. A kockázati faktort növelő génekből rengeteg van, és mindegyik egy töredéknyivel növelheti a betegség kialakulásának esélyét. Nincs egy meghatározott gén, amit ki lehetne kapcsolni – sőt, ha a jövőben még több DNS-mintát fognak elemezni, mint a mostani metaanalízisben, valószínűleg még több gént sikerül majd azonosítani.
A depresszióért felelős gének száma több ezer lehet, és mindegyik igen-igen apró mértékben növelheti a betegség kockázatát. [...] Nyilvánvaló, hogy a depresszióért nem egyetlen gén felel.
– mondta Cathryn Lewis genetikus, a tanulmány egyik vezető szerzője.
Annak a megállapításához, hogy a most azonosított gének tényleg összefüggésbe hozhatók-e a depresszióval, további kutatások szükségesek. A résztvevők ugyanis önbevallásos alapon nyilatkoztak arról, hogy depressziósak-e, ami jóval kevésbé megbízható a klinikai diagnózisnál. Lehetséges, hogy egyes génváltozatok valójában nem járulnak hozzá a depresszió kialakulásához.
Felmerülhet a kérdés, hogy ha a depressziónak genetikai okai vannak, akkor a pszichoterápia vajon nyújthat-e bármilyen segítséget ellene? Elvégre ha a betegségnek nem mentális, hanem genetikai okai vannak, az onnantól fogva nem az elmekórtanra, hanem a génsebészetre tartozik.
A mostani kutatás épp arra világít rá, hogy az ok-okozati folyamatok nem különíthetők el élesen. Hogy depressziósak leszünk-e, az valószínűleg attól függ, hogy mennyit örököltünk a kockázatot növelő génekből, és hogy milyen hatások értek minket életünk során. Az ikerkísérletek szerint
a genetikai háttér a depresszió 40 százalékára adhat magyarázatot,
de a fennmaradó hányad már a környezeti tényezőkből adódik össze. Noha a mostani kutatást mindenki forradalminak nevezi, az eredmények alapján nem jelenthető ki, hogy a depresszió csak az agyban vagy csak a testben játszódik. Az új megállapítások inkább abban segíthetnek, hogy árnyaltabb kezelési módszereket találjanak ki a depressziós betegeknek. Lesz, akin egy bizonyos gén működését befolyásoló antidepresszáns fog segíteni; és lesz, akin külső kockázati tényezők, például a stresszforrások kiszűrése.
A kezelést megnehezíti, hogy a legnagyobb gyógyszergyártó cégek nem költenek eleget a betegség kutatására és az új generációs antidepresszánsok fejlesztésére.
A ma használt depressziókezelési módszerek jóformán hatástalanok – nagyjából a betegek fele mutat javulást –, így jobb terápiás módszereket kell kidolgoznunk. Hogy új kezelési módokat fedezzünk föl, és hatékonyabban alkalmazzuk a meglévőket, ahhoz alaposabban meg kell értenünk, hogy mi okozza a depressziót. Ennek az egyik módja lehet a genetikai kockázati tényezők megismerése - a kockázati variánsok felfedhetik, hogy milyen gének érintettek a betegségben, és így jobban megérthetjük, hogy hogyan alakul ki a depresszió.
– mondta dr. Jonathan Flint, aki a depresszió genetikáját kutatja a Los Angeles-i Kaliforniai Egyetemen.
A klinikai depresszió okai még ma is nagyrészt ismeretlenek. Az Egészségügyi Világszervezet szerint a betegség világszerte 300 millió embert érint, és globálisan legalább egybillió (igen, ezermilliárd) dolláros kárt okoz. A betegek étvágytalanságtól, levertségtől, álmatlanságtól, koncentrációs zavaroktól szenvednek, és képtelenek a maguk teljességében megélni olyan érzéseket, mint a szeretet, az öröm, a lelkesedés vagy a feldobottság. Átlagosan a betegek 3 százaléka kísérel meg öngyilkosságot.
Az elmúlt évtizedekben egy nagy gyógyszergyártó sem mutatott be vadonatúj antidepresszánst. Pedig egy 300 millió embert érintő mentális rendellenesség óriási piacot jelent – miért nem foglalkoznak hát vele?
A legnagyobb gyártók némileg elkényelmesedtek és biztonsági játékot folytatnak. A rákgyógyszerekre vagy a cukorbetegségre költött kutatás-fejlesztési pénz jobban megtérül. Egy új antidepresszáns bevezetése költséges, egyúttal kockázatos is: a pszichotróp szereket a felügyeleti szervek igen szigorúan ellenőrzik. Nem egy ígéretes készítményt buktattak meg a fejlesztés utolsó fázisában. Az antidepresszánsok hatékonyságának tesztelése is problémákba ütközik: nehéz olyan gyógyszert tervezni, ami pozitív eredményt hoz a klinikai vizsgálatokon.
A kísérleti gyógyszerekkel viszont az a baj, hogy gyakran még akkor is kockázatosnak tartják a használatukat, ha a kezdeti eredmények ígéretesek. A drogként használt, az NDMA receptorokat célzó ketaminról több klinikai vizsgálat is kimutatta, hogy akár órákon belül felléphet az antidepresszáns hatása. (A ma kapható gyógyszerek közül némelyiknek hetekre van szüksége, hogy hasonló hatást váltson ki.) Csakhogy a ketaminnak opioid hatásai is vannak, így magasabb a hozzászokás kockázata – arról nem is beszélve, hogy szinte semmit sem tudunk a hosszú távú mellékhatásairól. Ez visszafoghatja a ketamin alapú antidepresszánsok fejlődését és bevezetését.
Amíg ezek a problémák fennállnak, addig a felügyeleti szervek sem fognak kevésbé szigorúan viszonyulni az antidepresszánsokhoz. A gyártók ezért inkább nem kockáztatnak: megvárják, hogy egy-egy készítmény szabadalma lejárjon, majd módosítanak valamennyit az alapokon, és új formában dobják piacra a szert.
A patthelyzetet a mostani tanulmányhoz hasonló genetikai kutatások oldhatják föl. Ha pontosabban értjük az agy működését, könnyebb lesz a depressziót hatékonyan kezelő gyógyszereket fejleszteni és pozitív végkimenetelű klinikai vizsgálatokat folytatni.