Műholdak segítségével követett ördögrájákat egy nemzetközi kutatócsoport. A Wildlife Conservation Society, a mexikói kormány és az Exeteri Egyetem munkatársai az állatok mindennapi életére szerettek volna jobb rálátást szerezni a hat példány (négy nőstény, egy hím és egy fiatal) hátára erősített jeladó segítségével. A megfigyelés során a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján a „sebezhető” kategóriába sorolt állatok a Yucatán-félsziget partjaitól indultak, és a jeladók az ezt követő 13 napon keresztül szolgáltattak adatokat a halak tevékenységéről.

Kiderült például, hogy az ez idő alatt megtett 1100 kilométeres táv legnagyobb részében nemzetközi hajózási útvonalak közelében maradtak, és az utazásnak alig 11,5 százaléka esett egybe a védett vízterületekkel, így az egyik legkomolyabb veszélyt a hajók jelentik a fajra.

Az ördögrája a sziláscetekhez és a cetcápákhoz hasonlóan nem ragadozó, legnagyobbrészt planktonokból, krillekből, kisebb garnélarákokból álló táplálékát a vízből szűri ki, így az sem meglepő, hogy ideje nagy részét az ezeket nagy mennyiségben tartalmazó, part menti vizekben tölti. Dr. Howard Rosenbaum, a WCS Tengeri Óriás elnevezésű programjának igazgatója szerint az ilyen felmérések segítik a világszerte kipusztulóban lévő faj védelmét.

A 3-5 méter hosszúra is megnövő, elevenszülő ördögrája denevérszerű formája és a fején található, szarvhoz hasonló, de valójában puha úszói miatt veszélyesnek tűnhet, de valójában az emberre nézve ártalmatlan. Úszófesztávolsága 4,5-7 métert, testtömege a 2 tonnát is elérheti. Populációjának fogyatkozását részben az okozza, hogy a kifogott példányokat cápacsaliként is használják, illetve a hal kopoltyújának planktonokat kiszűrő csontjaira is nagy a kereslet, mert a kínai hagyományos orvoslás gyógyszerként tartja azt számon.