Az Institute for Historical Review nevű hírhedt kaliforniai holokauszttagadó szervezet első konferenciáján, 1979-ben nagy port vert fel, amikor 50 ezer dollárt (mai értékén számolva 38 millió forint) ajánlott fel annak, aki hitelt érdemlően bizonyítja, hogy a náci koncentrációs táborokban valóban voltak tömeges kivégzésekre használt gázkamrák.

Ez a holokauszttagadók egyik kedvenc témája, azt állítják, ezek valójában kitalációk, és sosem léteztek ilyen kamrák, utólag építették őket valamiféle zsidó világ-összeesküvés keretében. Ebből annyi igaz, hogy a leghíresebb táborban, Auschwitzban a szovjet csapatok közeledtével lerombolták a gázkamrákat, és azokat később rekonstruálták, ezek láthatók most a múzeummá alakított táborban (Dachauban és Sachsenhausenben egyébként megmaradtak az eredeti kamrák).

Az összegért egy magyar származású holokauszt-túlélő, Mel Mermelstein jelentkezett, akit 18 éves korában, Munkácsról deportáltak 1944 tavaszán. Egyszerűen annyit hozott fel bizonyítékként, hogy a saját szemével látta, amikor az anyját és a nővérét beterelik a táborban a gázkamrába, és ezt eskü alatt vallotta, ügyvéd előtt. Az IHR ezt persze nem akarta elfogadni, az ügy bíróság elé került, ahol hat év pereskedés után az az ítélet született, hogy a szervezetnek ki kell fizetnie az 50 ezret, plusz még 40 ezret az okozott érzelmi megrázkódtatásért, és nyilvánosan bocsánatot kérni Mermelsteintől, és az összes többi holokauszttúlélőtől.