V. György 1910 és 1936 között ült a Brit Birodalom trónján. Ez elég kemény történelmi időszak volt, egy teljes világháborúval, egy fenyegetően közeledő másikkal, világgazdasági válsággal, és a gyarmatbirodalom elkerülhetetlen széthullásának egyre erősebb jeleivel. Ő volt a mai uralkodó, II. Erzsébet királynő nagyapja, illetve a Király beszéde című Oscar-díjas filmből ismert VI. György király édesapja. Mai posztunk az ő halálának nem mindennapi körülményeiről szól.

V. György királynak komoly gondjai voltak az egészségével, amit csak súlyosbított egy lovas baleset az első világháborúban, illetve a mértéktelen dohányzása. Az 1920-as évek végére (ekkor már túl volt a hatvanon) többször is annyira rosszabbodott az állapota, hogy átmenetileg a fia, Edward vette át a királyi feladatait. (Később ő örökölte meg a trónt is, amiről pár hónap után lemondott, hogy feleségül vehessen egy elvált amerikai nőt, akit királyként nem vehetett volna el.) 1928-ban súlyos tüdőgyulladást kapott, amiből sosem épült fel teljesen.

1936 elején az állapota már olyan rossz volt, hogy rendszeresen oxigént kapott, és nemigen tudott felkelni az ágyából sem. Az akkori miniszterelnök, Stanley Baldwin arról számolt be, hogy amikor meglátogatta a királyt, az csak annyira nyitotta ki a szemét, hogy megkérdezze, hogy van a Birodalom. "A birodalommal minden rendben, felség", volt a válasz, pedig a Birodalommal, meg úgy általában a világgal akkoriban már nagyon nem volt minden rendben.

Január 20-án a király szívrohamot kapott, a keringése összeomlott. Sikerült megmenteni és stabilizálni az állapotát, de az orvosai azt állapították meg, hogy a kómából más sosem fog felébredni. A család és az orvosok a kegyes halál mellett döntöttek, amit rögtön titkosítottak is, a részletek csak a királyi főorvos, Lord Dawson halála után kerültek napvilágra a személyes naplójából.

A királyt kokain és morfium hatalmas adagjával altatták el örökre az orvosok, hogy a halála fájdalommentes legyen, és megőrizze a királyi méltóságát. A legmeghökkentőbb részlet az időzítés: a halál éjfél előtt öt perccel állt be – Dawson naplója szerint azért ekkor, mert a királyi család ragaszkodott hozzá, hogy a gyászhírt a reggeli újságok jelentsék be. Az este megjelenő újságok ugyanis tipikusan olcsó pletykalapok voltak, és nem lett volna királyhoz méltó, ha a halálhírét ezek közlik először. Annyira nem, hogy az eutanáziát inkább a másnapi Times lapzártájához igazították.