Mindössze három olyan pilóta volt a második világháborúban, aki legalább egyet le tudott lőni a német, japán és olasz légierő gépei közül – de van, aki még ennél is többre vitte: Louis E. Curdes a tengelyhatalmak felett aratott légi győzelmeket jelző felségjelzések mellé egy amerikai zászlót is felfesthetett a gépére, ugyanis az USA egy saját gépét is lelőtte, ráadásul nem is véletlenül.

Német gép, olasz gép

Curdes 1943 márciusában került Európába, az első bevetésein a német légierő ellen küldték harcba. Egy P–38 Lightningon repült, és már rögtön az első alkalommal meglepte az ellenséget (és talán kicsit saját magát is): lelőtt három német Messerschmitt Bf 109s típusú gépet, majd még egyet megrongált. A siker kitartott a következő néhány felszállás idején is, az első 21 napjában megszerezte további két német gép skalpját Szardínia fölött, majd ugyanott lelőtte az első olasz gépét is, egy Macchi c.202-es Folgorét. A szerencse azonban nem tarthatott örökké, így az amerikai pilóta is kifutott belőle: Salerno közelében lőtték le 1943. augusztus 27-én, és bár a zuhanást tulajdonképpen sértetlenül megúszta, olasz hadifogságba került.

Sokáig azonban nem volt táborban, szeptember 8-án az olaszok átálltak a szövetségesek oldalára, a fogolytábor őreinek meg hirtelen jobb dolga is akadt, mint szövetséges foglyokat őrizni, így Curdes több más társával együtt megszökött. A történelem újabb fordulata miatt azonban nem menekült meg, a németek az olaszok lépésére adott válaszként megszállták az ország felét, ráadásul pont azt a felét, ahol Curdes is volt. A pilótának nyolc hónapjába telt, mire visszajutott szövetséges területre. A légierő visszaküldte az USA-ba, megkapta a Bíbor Szívet, meg pár egyéb kitüntetést.

Japán gép

De Curdesnek nem volt elég, a háború meg még tartott, így kérte, hogy ismét helyezzék szolgálatba. A változatosság kedvéért ekkor a Csendes-óceáni hadszíntérre vezényelték, és egy P-51 Mustangba ültették be. 1945. február 7-én, Tajvantól délnyugatra lőtte le az első japán gépét, egy Mitsubishi Ki-46-ot, ezzel be is lépett a korábban már említett, igen-igen szűk körű, elit klubba, a német-olasz-japán gépeket egyaránt lelövő pilóták körébe.

Három nappal később egy tévesnek bizonyult hírszerzési információ alapján tervezett, vagyis sikertelen rajtaütésről tartott vissza a kötelékével, mikor felfedeztek egy kis japán repülőteret egy Tajvanhoz közeli szigeten. A kötelék egyik gépét kilőtték, de a pilóta még időben ki tudott ugrani, végül Curdes egy utolsó rácsapást követően hazafelé vette az irányt – mikor kiszúrt egy leszálláshoz készülő kétmotoros gépet. Közelebb repülve ugyan felismerte, hogy egy C–47-es Skytrainről, vagyis egy amerikai gyártmányú gépről van szó, de mivel semmilyen más logikus magyarázat nem jutott eszébe, a vadászpilóta arra jutott, hogy a gépet ellopták a japánok, hiszen mi másért akarna leszállni egy japánok által felügyelt reptéren.

Amerikai gép

Az amerikai légierő jelzéseit viselő gép ráadásul akkor sem tért ki, mikor Curdes keresztezte az útját – a szállítógép egyre csak süllyedt, és elszántan le akart szállni, hiába repkedett előtte a vadászgép. Hősünk nem tehetett mást, előbb a jobb, majd a bal motort is kilőtte, a C–47-es pedig így a vízre kényszerült. A füstölő gépből egy mentőcsónak keveredett elő, majd egyre több túlélő, de nem japánok, hanem amerikaiak, akik oda is eveztek a szintén a közelben ringatózó másik amerikaihoz, a korábban lelőtt vadászpilótához.

A félreértést az okozta, hogy a C–47-es legénysége egyszerűen eltévedt, és tulajdonképpen üres tankkal utolsó lehetőségként tekintett a szigetre: egyszerűen le akartak szállni valahol még azelőtt, hogy porzó tankkal zuhannának a tengerbe. A pilóta nem tudta, hogy a sziget japán kézen van, csak azt látta, hogy van egy repülőknek kialakított pálya rajta.

Egyes jelentések szerint Curdes nemcsak a légi győzelmet kapta meg a lelőtt amerikai gép miatt, de még ki is tüntették a cselekedetéért. Az elsőre egyértelmű bizonyíték az a fénykép, ahol a pilóta gépén ott sorakozik a német, olasz és japán felségjelek mellett az amerikai is – ezek a légi győzelmeket jelzik, nem keverhetők össze a gép nemzetiségének azonosítására használt jelekkel. Az utóbbira viszont már nincs bizonyíték, bár egyes kutatók között Curdes épp akkor került át az egyik alakulattól egy másikhoz, lehet, hogy egyszerűen csak elveszett a kitüntetésről szóló jelentés.

Ami viszont ennél fontosabb, és végképp megkoronázza a pilóta történetét: a lelőtt C–47-esen egyik utasa, egy bizonyos Valorie nevű nővér is, akivel Curdes korábban találkozgatott is. A kis malőr a gép lelövése körül nem ingatta meg a bizalmat, és a feljegyzések szerint a pár annyira együtt maradt, hogy később össze is házasodtak.