A szundi funkció minden ébresztőóra alaptartozéka, és tényleg tök jó dolog, hogy reggelente nagy kegyesen hagy még pár percre visszaaludni a vekker (igaz, úgy is lehet értelmezni, hogy kétszer ver fel álmunkból). Az a „pár perc” pedig szinte minden esetben kilenc, legyen szó mechanikus ébresztőóráról, elektronikusról vagy az okostelefonok beépített, esetleg külön letölthető alkalmazásairól. De vajon miért éppen kilenc? Miért nem tíz?

A szundi gomb az órán nem is olyan régi találmány: az első ilyen vekkert 1956-ban dobta piacra a General Electric, ez volt a Telechron 7H241 Snooz-Alarm, amit a reklámkampányban „a világ leghumánusabb ébresztőórája” szlogennel igyekeztek eladni. (Egy korabeli rádióreklámot meghallgathat itt, egészen csodálatos.) Érdekes módon a dolog nem lett azonnal nagy siker, csak három évvel később kapcsolt a konkurencia, hogy le kellene másolni ezt a funkciót, aztán a hatvanas években kezdett el igazán elterjedni, és végül az olcsó digitális órák világhódításával lett alapfunkció mindenhol.

A Snooz-Alarm kilencperces plusz alvást engedett a második ébresztő előtt. A GE eredetileg tíz percre tervezte a dolgot, de a mérnökök számára a kilencperces késleltetést egyszerűbb volt megvalósítani, ez sokkal kevesebb plusz mechanikus alkatrészt igényelt a már meglevő óraszerkezethez. Mire megjelentek a digitális („kvarc") órák, ahol a mechanikus korlátozás eltűnt, és bármennyi plusz szundi beprogramozása ugyanannyi energia lett volna, a gyártók teljesen természetesnek vették a 9 perces standardot, és eszükbe se jutott megváltoztatni.

Az okostelefonos ébresztőappoknál ugyan fel-feltűnik plusz funkcióként, hogy még ezt is a kedvünk szerint változtassuk, de alapvetően ugyanaz a hagyománytisztelet, illetve megszokás, ami például a mechanikus írógépek korszaka óta életben tartja a billentyűzeteken a QWERTYUIOP kiosztást, a mai napig megtartotta 9 percben a reggeli plusz szundi idejét.