Nézzünk szembe a tényekkel: ha szeretnék eljutni a Föld átellenes pontjára – ami Magyarország esetében azt jelenti, hogy a Csendes-óceán déli részén kötnénk ki, Új-Zéland keleti partjaitól úgy 1000-1500 kilométerre –, ahhoz 20 036 kilométert kell utaznunk légvonalban, föld fölött, repülővel. De ha nem a felszín fölött haladnánk, hanem alagutat fúrnánk a kiindulópont és a végállomás közé, csak 12 700 kilométert kéne megtennünk.

Általában azok jutnak a legközelebb az igazsághoz, akik szerint nyersanyagok vannak a Föld mélyében, mert az ábrándozás ingyen van, de csak azok hajlandók mélységi alagútásásba fektetni, akik reménykednek a megtérülésben is. Igaz, ennek némileg ellentmond, hogy az emberiség történetének legmélyebb fúrása nem nyereségvágyból született. A Kola-félszigeti szupermély fúrás egy szovjet tudományos projekt volt, és a szovjet tudományt sok mindennel lehet vádolni, de profitképes projektekkel nem igazán. A fúrást 1962-ben kezdték meg, és 33 évvel később, 12 262 méteres mélységnél hagyták abba. A vártnál sokkal melegebb, 180 Celsius-fok volt, ráadásul közben a Szovjetunió is összeomlott, szóval senki nem érezte úgy, hogy folytatni kéne (mármint a fúrást, nem a Szovjetuniót, azt ma is sokan visszasírják).

A mai geotermikus ismereteink, a földrengéshullámok vizsgálata és a számítógépes szimulációk szerint a Föld folyékony és szilárd anyagokból álló magjában a hőmérséklet 6000 Celsius-fok lehet. Na, ezt mivel fúrjuk át? Meg minek?

De tegyük föl, hogy a szakértők tévednek; vagy lehűtjük a szuperforró földmagot a beömlő Csendes-óceánnal (remélve, hogy a hülye Verne elszámolta magát, amikor a Rejtelmes szigetben a vulkánba betörő tengervíz felforrásakor képződő gőz felrobbantotta a Lincoln-szigetet, mert akkor a gőz feszítőereje rosszat fog tenni a Földnek), és csinálunk egy, a gravitációs gyorsulást kihasználó páternosztert, mert miért ne.

Ha beleesnénk ebbe a lyukba, 42 perccel később kipottyannánk a Föld túloldalán.

A Föld gravitációs erőterében a nehézségi gyorsulás mértéke 9,81 méter másodpercenként. Minden leejtett test ennyivel gyorsabban halad minden zuhanással töltött másodpercben. Félúton sem lennénk a Föld közepe felé, amikor a sebességünk már elérné az óránkénti 24 ezer kilométert, a hangsebesség csaknem hússzorosát (19,59 Mach).

De minél jobban távolodnánk a Föld felszínétől, annál kevésbé gyorsulnánk. A gravitáció ugyanis nem más, mint tömegvonzás: aminek tömege van, annak van gravitációs mezeje is. Amikor a Föld felszínén állunk, a Föld teljes tömege kifejti ránk a gravitációs vonzást, de ahogy egyre közelebb száguldunk a Föld magjához, úgy egyre erősebb lesz a minket körülvevő földkéreg és földköpeny gravitációs hatása – egészen addig, amíg ezek az erők ki nem oltják egymást.

Végül a Föld magjában megvalósulna a súlytalanság állapota.

De ez nem azt jelenti, hogy lebegnénk – sőt! Hiszen ekkora már úgy felgyorsultunk, hogy hatszor-hétszer gyorsabban repülnénk, mint a világ leggyorsabb repülőgépe, az SR–71 Blackbird. A súlytalanság nem lassítana le semennyire – sőt, még ellenállást sem képezne. Úgy száguldanánk át rajta, hogy a leggyorsabb cirkálórakéták se érnék el a légellenállás keltette súrlódás miatt porrá égő holttestünket.

Ha eddigre marad belőlünk valami, 21 perc után, pont középen elérjük a 29 ezer kilométeres óránkénti sebességet – és a gravitáció vonzásiránya megváltozik.

Ideális körülmények között – vagyis ha nem lenne légellenállás, nem kenne szét minket az alagút falán a Coriolis-erő, nem fulladnánk meg a beáramló víztől, nem égnénk el a légellenállástól, nem lenne 6000 Celsius-fok a Föld magjában, és nem halnánk meg szívrohamban másfél perc zuhanás után – újabb 21 perccel azután, hogy elérjük a Föld magvát, kihuppannánk a Föld túloldalán, Új-Zéland keleti partjaitól 1000-1500 kilométerre.

De ha nem lenne ott valaki, hogy érkezéskor elkapjon, visszaesnénk a lyukba, és harmonikus rezgőmozgással ingázhatnánk életünk végéig a Föld két átellenes pontja között.

Szóval ha muszáj eljutnia Új-Zéland keleti partjaitól 1000-1500 kilométerre, inkább menjen repülővel, de leginkább ne menjen oda, mert úgysincs ott semmi.

(Howstuffworks)