A Tyrannosaurus rex a Jurassic Park-filmek óta a világ legismertebb őslényének számít. A rettegett csúcsragadozóról valójában még elég sok mindent nem tudunk – azon is sok vita volt, hogy valójában ragadozó vagy dögevő volt-e, most éppen előbbi teória áll nyerésre –, azt is csak valószínűsítik a kutatók, hogy tollai voltak, és nem sima bőre, mint a filmeken. Azt sem tudjuk, milyen színe volt, vagy milyen hangja.

És a legnagyobb rejtély: arról is csak találgatások vannak, miért voltak olyan apró karjai az állatnak, és mire használta őket. Merthogy a fennmaradt csontvázak egyértelművé teszik a csökevényes mellső végtagokat, amik egészen komikusan festenek a T. rex teste mellett. Ez 65 millió évvel az állat kipusztulása után egyébként remek tréfák forrása, miszerint a T. rex szomorú, mert nem tud tapsolni, fekvőtámaszozni, rendeltetésszerűen használni a vécépapírt, vagy a DJ-pultban cserélgetni a lemezeket.

De a viccet félretéve: vajon miért nézett ki ilyen hülyén a világ legfélelmetesebb ragadozója? Miért nőttek egy 10 tonnás, 6 méteres szörnyre akkora mellső végtagok, mint egy ember karjai?

A T. rex ősei, mint a Riojasaurus, még négy lábon jártak, így az első és hátsó pár lábai nagyjából egyforma méretűek voltak. Az evolúció aztán szép fokozatosan két lábra állította őket, a 220-200 millió évvel ezelőtt élt Plateosaurusnak  például már ilyen volt a testtartása. Ezzel felszabadult egy pár végtag, amit a támaszkodás helyett lehetett bármi másra használni, például hatalmas karmokat növeszteni rá és vadászni vele. A T. rex családja, a tirannoszauridák nagyjából 145 millió évvel ezelőtt jelentek meg, és nem ezt az evolúciós utat járták; inkább gigantikus állkapcsot növesztettek. Emellé egyszerűen nem volt szükség a zsákmány elejtéséhez a mellső végtagokra; amit a T. rex megharapott, annak nagyjából megpecsételődött a sorsa. Így pár tízmillió év alatt kialakult a T. rex közismert sziluettje: aránytalanul nagy fej brutális fogsorral, felegyenesedett testtartás, izmos hátsó lábak, az egyensúlyozást segítő, hosszú farok - és az egészen apró, csökevényes karok.

A kérdés igazából az: miért nem tűnt el teljesen a mellső végtag a T. rexről, miért nem szabadult meg tőle az evolúció, ha az állat nem használta semmire? A kérdésben benne van a válasz: valószínűleg használta valamire (erre utal az is, hogy a fosszíliák tanúsága szerint a kis karok elég izmosak voltak). És itt van az a pont, ahol csak találgatnak az őslénykutatók, vajon mire. Az egyik legnépszerűbb teória szerint párzásnál volt nagy szerepük a karoknak, mivel a hím a megfelelő pozícióban tudta velük tartani a nőstényt.

Egy másik elmélet szerint a méretes karmokban végződő karokkal a prédáját ragadta meg, hogy meg tudja ejteni a halálos harapást; vagy olyan közelharcban használta, ahol az állkapcsát már nem tudta. De az is lehet, hogy simán csak úgy maradtak a karok, evolúciós melléktermékként – nagyjából úgy, ahogy emberi farokcsont, vagy a férfi mellbimbók, amiknek az eltüntetése több energiába kerülne, mint amennyi előnnyel járna, hogy nincsenek. Sőt, az is lehetséges, hogy a karoknak egyszerűen nem volt idejük teljesen eltűnni, elvégre az evolúció lassan dolgozik, és megesik, hogy egy-egy folyamatnak nem ér a végére, mert közben kihal az egész faj.