Amikor 1970. május 22-én megnyíltak a Városligetben a Budapesti Nemzetközi Vásár kapui, valószínűleg sok látogató nem sejtette, hogy életre szóló, űrhajózással kapcsolatos élményben lesz része az Amerikai Egyesült Államok pavilonjánál. A június 1-ig tartó kiállításon ugyanis olyasmi történt, amire sem előtte, sem azóta nem volt példa Magyarországon, de úgy általában a világ többi részén se nagyon: egy igazi, Hold-küldetésből visszatért amerikai űrhajót állítottak ki, mégpedig az Apollo–10 küldetés parancsnoki egységét.

Az 1969. május 18-án elstartolt Apollo-10 az Egyesült Államok Hold-programjának negyedik emberes repülése volt, és az Apollo-8 után a második, amely egészen a Holdig repült. Az Apollo–10 31-szer kerülte meg a Holdat, miközben a landolás kivételével az összes műveletet kipróbálták, amit a rákövetkező történelmi küldetés, a Holdra embert elsőként juttató Apollo–11 űrhajósai is. Mondhatni, az Apollo–10 volt a két hónappal későbbi Holdra szállás főpróbája. Az Apollo–10 űrhajósai – Eugene A. Cernan, holdkoppilóta; John W. Young, a parancsnoki modul pilótája; és Thomas P. Stafford, parancsnok – 1969. május 26-án tértek vissza a Földre a Charlie Brown névre keresztelt, CSM-106 jelű parancsnoki egységben. Pontosan abban, amit rá egy évre Budapesten is láthatott a magyar nagyközönség.

A csaknem ötven évvel ezelőtti eseményről meglehetősen kevés írott forrást lehet manapság fellelni. Átfutottuk az akkori lapokat, és a következő beszámolókat találtuk. A Világgazdaság a 1970. május 21-i számában kis, kritikus hangvételű keretes anyagban – "Az USA a Hold jegyében" címmel – írt az a BNV amerikai pavilonjáról:

Lassan már hagyománnyá válik, hogy az Egyesült Államok a Budapesti Nemzetközi Vásáron valamilyen szimbólum köré csoportosítja azt, amit be akar mutatni. Erről szerdán az újságírók is meggyőződhettek a BNV amerikai pavilonjának sajtóbemutatóján. Idén ugyanis a Hold, illetve a Holdra való eljutás gépei és műszerei láthatók itt. Elhozták az Apollo—10. teljes űrkabinját, bemutatnak modern számítástechnikai berendezéseket, amelyekkel a rakétákat irányítják a földről, különféle anyagokat, s a holdkutatással összefüggő műszereket. Mindezek mellett egyes háztartási, felszerelések, néhány traktor — műszakilag igen korszerűek — láthatók az amerikai pavilonban.

A BNV-n részt vevő amerikai szakemberek önmaguknak is felteszik a kérdést, mi közük a műszereknek a kiállított háztartási felszerelésekhez, s erre úgy válaszolnak: a komputertechnika lassan bevonul a háztartásba is. Az amerikai pavilon láttán adódik az önkéntelen kérdés, vajon miért a látványosságra vetik a súlyt, s miért nem inkább az üzleti kapcsolatok fejlesztésére. Ha ez utóbbit tennék, a kiállítás anyaga a szakemberek körében bizonyára nagy érdeklődést keltene.

A Népszabadság, 1970. május 26-i vásári összeállításában nem kerít nagy feneket az Apollo-10-nek, egy lap aljára beszúrt fotóval elintézik, valamint egy bekezdésben említik mintegy mellékesen a Holdat megkerülő űrhajót:

A Budapesti Nemzetközi Vásár technikái mezőnye kiegyensúlyozott. Egyetlen pavilon sem tartogat olyan technikai meglepetéseket, újdonságokat, amelyekhez hasonlót ne találnánk a szocialista országok vagy hazánk kiállításain. Akadnak természetesen külön érdekességek, olyan kuriózumok, mint például a megpörkölődött Apolló-kabin az űrhajós bábukkal, avagy a „holdautó” az USA pavilonjában.

A Népszabadságnál többet foglakozott az amerikaiakkal a Dunántúli Napló május 27-i száma, igaz tudósítójuk tévesen azonosította a városligeti George Washington-szobrot:

A Lincoln szobor tövében, a bejáratnál a vásár szenzációja, az Apolló—10. fogadja a látogatókat. Az amerikai kiállítás tavaly a csomagolástechnika, az idén a kutatás és a fejlesztés eredményeit demonstrálja. Igényes kiállítás, amelynek nyilvánvaló célja azt szuggerálni, hogy az USA milyen nagy, milyen gazdag ország. A belépőt űrzene fogadja, olyan a hanghatás, úgy érzi az ember magát, mintha az űrbe lépett volna ki. Sokan hitetlenkedve állnak egy parányi kőzetet tartalmazó üveghenger előtt, ez lenne a holdkőzet? Igen, ez. És itt vannak az űrhajósruhák is. A pavilon női személyzete ezüstösen csillogó egyenruhában feszít. Az űrhajós öltözékek, komputerek mellett használati tárgyakat is bemutatnak.

A Petőfi Népe ugyanezen a napon röpke, de annál életszagúbb fociriportot közölt ("Jártam az arénában"), amibe a szerző, Tóth István, beleszőtte a BNV-n szerzett tapasztalatait:

Népes pesti látogatócsoport vizitálja az Apollo—10 holdkompját. Idenéznek, odamutatnak, egymásra sandítanak; arcuk olyan gondterhelt, mintha náluk is pont a döntő szikra hiányzana egy háztáji holdkomp összeállításához. — "Hm... Hm-hm...” — nyilatkozik egyik pesti. A többiek kérdően pillantanak rá.

— Nem tudom, ezt a hülye ... — és itt az egyik Vasas futballista neve következik — beállította-e az edző?

Erre a többi, mintha valamennyiüket darázs csípte volna meg.

— A Vasas is csapat?.. Figyelj rá, hogy az MTK!

— A Fradinak a térdéig nem ér fel egyik sem.

— A Fradi?... A Csepel akkor kalapálja el, amikor...

Távolodnak a holdkomptól... már az USA-pavilon öbleit járják... körülöttük a technika, a kutatás tárgyilagos dokumentumai, de ők csak...

— ...Ha a Hoffernak egy csöpp esze volna...

— ...Öregem, a kisujjában több van, mint az eddigieknek összesen...

Mai szemmel nézve, ismerve a hatvanas-hetvenes évek hidegháborús hangulatát, különlegesnek tűnik, hogy a szocialista blokk egy kis kelet-közép európai országában a nagy ellenlábas ki tudta állítani technikai-tudományos fölényének egyik legékesebb bizonyítékát. Hogyan lehetett ez? A válasz több részből áll.

Egyrészt létezett akkor egy állami szerv, az úgynevezett Kulturális Kapcsolatok Intézete, aminek fő célja a külföldi kultúrkapcsolatok tervszerű és egységes ápolása volt, és nemcsak a baráti szocialista országokkal, hanem a gazdaságilag is fontos nyugati államokkal. A KKI egyik feladata, "más népek kultúrájának Magyarországon történő ismertetése és népszerűsítése" illetve a "tudományos és művészeti kapcsolatok ápolása" volt (az ezekkel kapcsolatos szervezőmunka a hatvanas években indult be igazán). Az ellentábort vezető politikai-gazdasági nagyhatalommal való kapcsolatépítés a KKI működésének egyik legfontosabb része volt, már csak a színfalak mögött zajló hírszerzési tevékenység miatt is.

A Budapesti Nemzetközi Vásár 1960 és 1973 között a Városligetben mutatta be a hazai és a külföldi ipar újdonságainak színe-javát, kulturális, gasztronómiai és életmód-körítéssel. Az évente megrendezett BNV a más, nyugati országokkal való szívélyes kulturális kapcsolattartás látványos kirakata is volt, így kerülhetett a liget negyedét elfoglaló futurisztikus vásárváros modern építészeti megoldásokat felvonultató épületei közé az USA állandó nemzeti pavilonja is, közvetlenül George Washington szobra mellé.

Hogy az Apollo–10 parancsnoki egysége szűk két hétre Budapestre kerülhetett, ahhoz persze harmadrészt amerikai oldalról is kellett erős szándék. Ez pedig a sikeres 1969. júliusi Holdra szállással, a szovjetekkel vívott űrverseny megnyerésével a győzelmi propaganda részeként meg is volt.

A közvetlen propagandacélokon túl a képet egy kicsit árnyalja, hogy a NASA publicitása a sikeres Holdra szállás után meglehetősen visszaesett. Miután a világon százmilliók követték élőben, ahogy Neil Armstrong a Holdra lép, az Apollo-program rákövetkező küldetései már jóval kevesebb érdeklődést váltottak ki, még az Egyesült Államokban is érzékelhetően csökkent az űrprogramot övező figyelem. Ennek orvoslására azt találták ki a NASA PR-osztályának kissé pánikba esett illetékesei, hogy az Apollo–11 parancsnoki moduljával körbeturnézzák az összes amerikai államot, mintegy megköszönve az ott élők hozzájárulását a tudományos-technikai csúcsteljesítményhez, külföldre pedig az Apollo–10 visszatérő egységét viszik, hogy kiállításokon bemutathassák, mint a NASA egyik úttörő, embereket a Holdig szállító űrhajóját.

Mindennek köszönhető, hogy az Apollo–10 űrhajója többek között megfordult Franciaországban, Hollandiában, de még a Szovjetunióban is, és az Egyesült Államok Tájékoztatási Ügynökségének égisze alatt eljutott Magyarországra is. Az Apollo-programban használt parancsnoki egységek közül ez volt az egyetlen, ami átlépte az USA határait, és mellesleg jelenleg is külföldön tartózkodik: 1978-ban tartós kölcsönbe kapta a Londoni Tudományos Múzeum, ahol jelenleg is megtekinthető. (A nagyvonalú gesztushoz nagyban hozzájárulhatott az is, hogy a héttonnás űrhajó további utaztatása sokba került volna, így egyszerűbb és költséghatékonyabb volt Angliában hagyni.)

Források:

• A Kulturális Kapcsolatok Intézete (Archív Net)
• Command Module, Apollo 10 (Smithsonian National Air and Space Museum)
• Space Oddity: Of London And Apollo 10 (Londonist)
• Budapesti Nemzetközi Vásár (Wikipedia)
• Location of Apollo Command Modules (Smithsonian National Air and Space Museum)
• Hallvard Notaker, Giles Scott-Smith, David J. Snyder: Reasserting America in the 1970s: U.S. public diplomacy and the rebuilding of America's image abroad (Oxford University Press, 2016)
• David Meerman Scott, Richard Jurek: Marketing the Moon: The Selling of the Apollo Lunar Program (MIT Press, 2014)