Létezik egy sikoly, amit minden olvasónk szinte garantáltan több tucatszor, akár több százszor is hallott már hollywoodi filmekben és tévésorozatokban az állandó újrahasznosítás miatt. Töretlen népszerűsége miatt ma már elég sok filmbe belsős poénként rakják bele.

A beazonosíthatóság kedvéért gyorsan ide is tesszük a sikolyt, amit tényleg számtalanszor hallhattunk már, a teljesség igénye nélkül például a Kill Billben, a Star Wars- és az Indiana Jones-sorozatokban, a Titanicban, a Marvel és a DC szuperhősfilmjeiben, A Karib-tenger kalózaiban és A Gyűrűk Ura trilógiában is. Jó poén lenne, de sajnos a Sikoly-sorozatban nincs benne.

A fentiek közül a Star Wars kapcsán már bejelentették egyébként, hogy visszavonultatják a sikolyt, és a 2017-es nyolcadik rész, Az utolsó Jedik volt az utolsó, amiben felhasználták a konzervsikítást.

Maga a Wilhelm-sikoly elnevezés 1953-ra nyúlik vissza, de nem ekkor hangzott el először, akkor már csak az utólagos hangvágásnál vették elő. Ez a film a Charge at Feather River című western volt, amiben Wilhelm közlegényt egy indiántámadás közben nyíllal lövik meg – az ő nevével terjedt el aztán a sikoly. Pedig az eredete két évvel korábbi volt, a Distant Drums című westernhez vették fel.

A film egyik jelenetében Gary Cooper és katonatársai egy floridai mocsáron kelnek át, ekkor ragadja el egy aligátor az egyik szereplőt. A jelenethez a kor szokásos módszerét alkalmazva később, stúdióban vették fel a hangot, ami

címen került be a Warner stúdió hangtárába öt másik hasonló sikollyal együtt.

A Warner a következő két évtizedben előszeretettel használta újra mind a hat felvett hangeffektet a különböző produkciókban, de a leggyakrabban a Wilhelm-variáns került elő, ami egyébként az ötös számot viselte a hat felvett anyag közül. Az, hogy a Warner ezt milyen sokszor reciklikálja, egy Ben Burtt nevű hangmérnöknek tűnt fel, aki USC-s hallgatótársaival az egyetemi órákra készített filmekbe kezdték el becsempészni az effektet.

Amikor Burtt egy másik USC-n végzett filmestől, George Lucastól kapott megkeresést, nem bírt magával, és a később kultfilmmé váló Csillagok háborújába is betette a sikolyt, amit aztán aztán későbbi hangmérnök társával, Richard Andersonnal kultikus magasságokba emeltek. A Csillagok háborújában egyébként akkor hallani, amikor egy Luke Skywalker által lelőtt rohamosztagos lezuhan a mélybe a Halálcsillagon.

A páros első közös munkája Az elveszett frigyláda fosztogatói volt, innen indult a nagy hagyomány, amit később aztán egyre többen ápoltak Burttön és Andersonon kívül is. A rajongáson viszont leginkább ők ketten osztoztak – Burttöt például annyira foglalkoztatta a sikoly, hogy azt is megpróbálta kinyomozni, kinek a hangját rögzítették 1951-ben a Distant Drumshoz. Biztosra nem jutott, de a legvalószínűbb verzió szerint a színész-countryénekes Sheb Wooley sikoltotta fel.

Burtték egy másik Indy-filmben, az Indiana Jones és a végzet templomában is felhasználták az effektet, itt ráadásul a sikoly eredetét nézve óriási fejbiccentésként, hiszen pont egy aligátor által megtámadott férfi sikolyaként hangzik el. A sikoly népszerűsége az 1980-as évek végére óriási lett, 1999-ben hardcore-bandát alapítottak Wilhelm Scream néven, de létezik már sör is ezzel a névvel.

A szinte biztosan nem hibátlan, de jó eséllyel legteljesebb wilhelmes listát az IMDb-n böngészhetik.

Források: Mental Floss | Kalózblog