A történelem tele van rettentően felkavaró megoldatlan bűntényekkel – elég csak a Zodiákusra vagy a Fekete Dália rejtélyére gondolni –, de valószínűleg kevés olyan bizarr ügy van közülük, mint a "Shark Arm case" néven elhíresült ausztráliai kettős gyilkosság, ami nevéhez hűen tényleg egy cápával (illetve egészen pontosan kettővel), meg egy emberi karral indult.

Cápaception

Az elejétől kezdve rettentően furcsa sztori 1935. április 17-én indult, amikor egy cápa ráharapott egy sydney-i halász horgára. Ez eddig nem is lenne kirívóan érdekes az ausztrál partoknál, de mielőtt még a férfi kihúzhatta volna a zsákmányát, egy négyméteres tigriscápa meg a kisebb cápára harapott rá, így ő is horogra akadt.

A férfi ahelyett, hogy visszaengedte volna az óceánba az állatot, inkább elvitte a manapság éttermeknek és bároknak otthont adó, de akkoriban még fürdőként és akváriumként funkcionáló Coogee Aquarium Bathsba, hogy mások is megnézhessék. Akkoriban éppen közellenségnek számítottak a cápák az országban, mert rövid idő leforgása alatt három fiatallal végeztek Új-Dél-Wales partjainál, úgyhogy rengetegen voltak kíváncsiak az egyik medencében úszkáló emberevő szörnyetegre.

A cápa napokig nem is okozott csalódást, fel-alá úszkált és megállás nélkül zabált, de április 25-én, az ausztrál nemzeti ünnepnek számító ANZAC-napon levert volt és alig mozdult meg. A betegség okára hamar fény derült, a cápa ugyanis a látogatók szeme láttára elkezdett öklendezni és kihányt egy tetovált emberi kart.

Tekintettel az elmúlt időszak eseményeire eleinte mindenki azt hitte, hogy egy újabb tragikus balesetről van szó, de az orvosszakértők hamar megállapították, hogy a kart nem a cápa harapta le, hanem valaki levágta,

Ez már önmagában is elég szürreális lenne, de az innentől gyilkosságként kezelt ügy akkor kezdett igazán beindulni, mikor egy Edwin Smith nevű férfi szólt a rendőröknek, hogy a tetoválás alapján szerinte a hetekkel korábban eltűnt testvérének, Jimnek a karja került elő. Dacára annak, hogy a cápák emésztőnedvei elég erősek, a végtag olyan jó állapotban volt, hogy nemcsak a tetoválás volt jól kivehető rajta, hanem az ujjlenyomatok is, ezek pedig hamar megerősítették Smith gyanúját.

Mindenki bűnöző

Jim Smith első ránézésre egy pitiáner bűnöző volt, akit csak pár kisebb dolog miatt kapcsoltak le, de az akkoriban Sydney-ben népszerű illegális szerencsejátékból is kivette a részét és rendőrségi informátor is volt, úgyhogy nyugodtnak semmiképpen nem lehetett nevezni az életét.

A nyomozás során kiderült, hogy a férfit utoljára Sydney egyik elővárosában látták egy hotelben, ahol régi barátjával, Patrick Bradyvel italozott, akit szintén ismertek a hatóságok, ugyanis kiváló hamisító hírében állt. A nyomozás elején egy taxisofőr vallomása alapján tudtak elindulni a rendőrök, aki azt állította, hogy ő vitte el az eléggé zilált és egyik kezét végig a zsebében tartó Bradyt egy bizonyos Reginald Lloyd Holmes házától.

Holmes látszólag egy köztiszteletnek örvendő középosztálybeli üzletember volt, aki egy nagyon sikeres hajóépítő vállalkozást üzemeltetett Sydney egyik kikötőjében. A felszín alatt ugyanakkor egész más volt a helyzet, mert Holmes egy elég jövedelmező csempészbizniszt futtatott, amiben időnként Jim Smith is feltűnt csempészként.

A kapcsolatuknak végül egy elbaltázott biztosítási csalás vetett véget, a gyanú szerint pedig Smith ezt követően elkezdte őt zsarolni, így a taxis vallomása alapján nem tűnt lehetetlennek, hogy a férfi részt vett korábbi partnerének meggyilkolásában. A rendőrök a taxis vallomása alapján letartóztatták Bradyt, Holmest pedig bevitték kihallgatni, de tagadta, hogy valaha találkozott volna a másik férfivel.

Koponya – pisztoly 1:0

Ekkor úgy tűnt, hogy a rendőrök nem jutnak sehova, de pár nappal később jött az újabb nem várt fordulat, Holmes ugyanis fogta magát, felpattant az egyik motorcsónakjára, kiment vele a nyílt vízre, aztán egy pisztollyal fejbe lőtte magát. Azt hinné az ember, hogy itt vége is lett a dolognak, de nem:

• a .32–es kaliberű lőszer nem hatolt át a koponyáján,
• úgyhogy a férfi csak beájult a vízbe,
• amitől azonnal magához is tért,
• aztán a motorcsónakba visszamászva órákig kergetőzött a rendőrökkel, mire végre elkapták és kórházba vitték.

Holmes-nak az eset után hirtelen eszébe jutott, hogy mégis ismeri Bradyt, aki állítása szerint megölte Jim Smith-t, feldarabolta a hulláját, amit aztán egy bőröndben bevágott az óceánba. Mint mondta, hozzá Brady már a férfi levágott kezével látogatott el, és megfenyegette, hogy ha nem ad neki 500 ausztrál fontot, feladja a rendőröknek. Holmes azt is hozzátette, hogy miután Brady lelépett, Smith kezét ő maga dobta be az óceánba.

Pár nappal később aztán Holmes kivett 500 ausztrál fontot a számlájáról és elment találkozni valakivel, de hiába volt nagyon elővigyázatos, másnap reggel holtan találták a kocsijában. Mint kiderült, három közelről leadott lövésbe halt bele, és bár a helyszín alapján látszott, hogy valaki öngyilkosságnak akarta beállítani az esetet, a nyomozók biztosak voltak benne, hogy gyilkosság történt, főleg annak fényében, hogy Holmes éppen aznap tanúskodott volna Brady ellen.

Ennek hiányában aztán a Brady elleni nyomozás hamar atomjaira hullott – az ügyvédje amúgy többek közt azzal védte a férfit, hogy egy kar nem felel meg egy testnek, és Jim Smith még simán életben lehet a karja nélkül –, az ügyet pedig soha nem tudták megoldani. Azóta egyébként felmerült egy olyan elmélet, mely szerint egy Eddie Wayman nevű alvilági figura lehetett felelős Smith haláláért, mert egyszer az ő információi alapján ütött rajta a rendőrség Waymanen egy bankrablás során. Az egyébként így sem kizárható, hogy Brady végzett Jim Smith-szel, de a férfi élete végéig állította, hogy semmi köze nem volt a gyilkossághoz. Bármi is volt az igazság, az vele együtt szállt a sírba 1965-ben.

Források: The Dictionary of Sidney, Wikipédia