Korábban írtunk már a világ legpechesebb fizikusáról, de még rajta is túltesz egy francia csillagász, Guillaume Joseph Hyacinthe Jean-Baptiste Le Gentil de la Galaisière, akinek a balszerencséje már-már legendás. Le Gentil a Királyi Tudományos Akadémia tagja volt, és részt vett egy nemzetközi kutatóprojektben, amivel a Föld és a Nap közötti távolságot akarták meghatározni, de mindkétszer lemaradt egy kulcsfontosságú megfigyelésről, és közben még a felesége is elhagyta.

Le Gentil egy francia kisvárosban született 1725-ben. Egy ideig az egyházhoz akart csatlakozni, úgyhogy a Collége de France-on tanult, ahol  beleszeretett az asztronómiába. Az 1740-es években több csillagködöt is felfedezett, és eredményeit bemutatta az akadémia előtt is, ahova 1753-ban tagságot nyert.

1760-ban  Edmond Halley felvetette , hogy ki lehetne számolni a Föld és a Nap távolságát, ha valaki megfigyelné a Vénusz Nap előtti átvonulását a bolygó különböző pontjain. 1761-re várták, hogy látható lesz a Vénusz útja, így több mint száz kutató indult útnak, hogy jól helyezkedjenek.

Így tett Le Gentil is. A balszerencsés francia expedíció útra indult India egyik francia fennhatóságú tartományába, Pondicseribe. 1760 márciusában indultak, és júliusra már a mai Mauritiushoz tartozó Isle de France-on voltak. Le Gentil nagy bánatára, mikor indult volna tovább Pondicseribe, kitört a hétéves háború, így nem tudott továbbutazni keletre. Végül 1761 márciusában talált egy hajót, és a kapitány megígérte, hogy már Indiában figyelheti majd a Vénusz útját június 6-án. 

Ugyan még több hónapja volt, hogy odaérjen, ez mégis kétségessé vált, mikor rossz szelek miatt öt hétig vesztegeltek a tengeren. Már közel volt a cél, mikor Pondicseri közelében a kapitány meghallotta, hogy a britek elfoglalták a tartományt, ezért visszafordult, Le Gentillel a fedélzeten. Így végül hiába lett volna az időjárás megfelelő, az ide-oda dülöngélő hajó fedélzetén nem tudta 6-án megfigyelni a Vénuszt.

Úgy döntött, hogy marad a térségben, mert nyolc év múlva volt várható a következő lehetőség a megfigyelésre. Ezt az időt az Indiai-óceán térségének földrajzi, természettörténeti, fizikai és asztrológiai vizsgálatával töltötte. 1766-ban úgy gondolta, hogy a fülöp-szigeteki Manila lenne a legmegfelelőbb hely a Vénusz megfigyelésére, de mikor odaért, a spanyol kormányzó gyanakvással és ellenségesen fogadta. Ezért amikor megtudta, hogy a franciák visszaszerezték Pondicserit, egy portugál hajóra szállt, azonnal útnak indult, és 1768 márciusában meg is érkezett. A helyi kormányzó úri lakomával fogadta, és másnap már az új csillagvizsgálójának keresett helyet.

Türelmesen kivárta a június 4-ét (a Vénusz ezúttal két napot sietett), és az előtte lévő este tökéletes körülmények között még a kormányzónak mutogatta a Jupiter holdjait. Mikor azonban eljött a pillanat, amire kilenc évig várt, az ég beborult, és semmit nem lehetett látni.

Harmincezer mérföldet utaztam; úgy tűnik, csak azért szeltem át az óriási tengereket, azért száműztem magam az otthonomból, hogy szemtanúja lehessek a végzetes felhőnek, ami a Nap elé úszott pont a vizsgálatom pillanatában, hogy elvegye tőlem a fájdalmam és fáradságom gyümölcsét

– írta Le Gentil aznap a naplójába.

Miután a lehetőség elúszott, a felhők azonnal elvonultak, és kitisztult az ég. A Manilán maradt kollégái megírták neki, hogy náluk tökéletesen tiszta idő volt aznap.

Le Gentil teljesen összeroskadt az élménytől, legyengült és vérhast is kapott. Amint kicsit összeszedte magát, 1770 márciusában megindult haza, hogy maga mögött tudhassa ezt a tortúrát. Azonban a balszerencse egészen hazáig követte. Még betegen indult útnak, és az Isle de France-on pihenésre és gyógyulásra utasították.

Júliusra felgyógyult, de novemberig nem talált hajót, ami hazavitte volna. Mikor végre sikerült, egy hurrikán megtépázta a hajót, és vissza kellett térnie a szigetre. 1771. március 31-én megkezdte hajóútját Spanyolországba, ahonnan a szárazföldön utazott tovább Párizsba, ahova végül októberben érkezett meg. Azonban kiderült, hogy a háború és a viharok miatt egy levele se érkezett haza.

Hosszas jogi huzavona után a király segítségével visszaszerezte az akadémiai helyét, és huszonegy boldog évet élt még új feleségével. Megírta úti kalandjait, és két kötetben ki is adta Egy Indiai-óceáni utazás története címen. 1792-ig, 67 és koráig élt. Csillagászati felfedezéseiért és munkájáért Le Gentilről neveztek el egy krátert a holdon 1961-ben, és utazásairól színdarab és opera is készült.

(Borítókép:  Johan Knutson / Getty Images)