1940. június 24-én fura konvoj hajózott ki a skóciai Greenlock kikötőjéből. Az HMS Emerald könnyű cirkálót pár romboló kísérte, pedig a rakterében csak unalmas faládák sorakoztak, “fish”, azaz hal felirattal. A hajók egy hét múlva kötöttek ki a kanadai Halifaxban, ahol a katonaság várta őket. A ládákat vonatra pakolták, majd Montrealba vitték, hogy végül a Sun Life biztosítótársaság irodaházának pincéjében kössenek ki. A rejtélyes rakomány természetesen nem hal volt,

Az HMS Emerald útja volt a második világháború egyik legtitkosabb és legkockázatosabb akciójának, a Hal hadműveletnek az első felvonása. 1940 nyarán további konvojok összesen 1500 tonna aranyat és 270 (más források szerint 300) milliárd dollár értékű, a brit lakosságtól a háború elején lefoglalt értékpapírt csempésztek át Kanadába, a náci tengeralattjárók között. A hajmeresztő akció Winston Churchill brit miniszterelnök ötlete volt, és az egész háború másképp alakulhatott volna, ha csak pár hajó balesetet szenved vagy a németek kezébe kerül.

A világháború elején a dolgok elég rosszul néztek ki az angolok szemszögéből. A német hadsereg megállíthatatlanul tört előre a nyugati fronton, csak idő kérdése volt, mikor állnak neki az Anglia elleni inváziónak. Churchillék a legrosszabb eshetőségre is felkészülve kidolgoztak egy tervet arra, hogy a kormány Kanadába menekülve irányítsa tovább a gyarmatbirodalmat. Ennek szerves része volt, hogy a Bank of England aranytartalékát is át kell menekíteni az óceán túlsó oldalára, főleg, mert Hitlernek szokása volt az elfoglalt országok aranytartalékából finanszírozni a német hadiipar nyersanyagigényét.

1940 és 1943 között az Atlanti-óceánon brit zászló alatt hajókázni nem volt egy kimondott életbiztosítás, a rettegett német tengeralattjárók gyakorlatilag mindenre lőttek, ami csak mozgott, és ami ennek a tetejébe angol is volt, arra főleg. Csak 1940 májusában több mint 100 hajót süllyesztettek el. Ha a nácik tudták volna, mekkora kincset hajóztatnak át az angolok az óceánon, valószínűleg a teljes vízi haderejüket ráküldik – de nem tudták, a hírszerzésük előtt titokban maradt az egész hadművelet, pedig abban több százan vettek részt angol és kanadai oldalról. A hajókat így csak az időjárás viszontagságai fenyegették, de attól eltekintve, hogy egyszer viharba került egy konvoj, egyszer pedig motorhiba miatt egy hajó leszakadt és átmenetileg eltévedt a ködben, minden rendben ment, az aranytartalék biztonságban átjutott a montreali pincébe. Akkoriban a legendás Fort Knox erődben őrzött amerikai mögött ez volt a világ második legnagyobb aranytartaléka; egy 550 négyzetméteres terem volt tele csak arannyal.

A brit vagyont egy 120 fős, bankárokból, brókerekből és titkosügynökökből álló csapat kezelte, ebből fizették az angol hadigépezet beszerzéseit, egészen az 1941-es amerikai kölcsönbérleti törvény életbe lépéséig. Az épületet ezalatt a kanadai rendőrség különleges egységei őrizték. A fokozott rendőri jelenlét az irodaház körül hamar feltűnt a helyieknek, és el is terjedt a pletyka Montrealban, hogy a brit koronaékszereket tartják ott egy titkos széfben a föld alatt a háború végéig.

(Borítókép: HMS Emerald / Wikipedia)