Index Vakbarát Hírportál

Az elfeledett nő, aki először mutatott rá: a szén-dioxid globális felmelegedést okozhat

2019.09.17. 05:26
Ez a cikk a Covering Climate Now nemzetközi médiaegyüttműködés részeként készült. Az együttműködés keretében az egész világon több mint 250 újság kiemelten foglalkozik a klímaváltozás témájával.

Az üvegházhatás ténye és működésmódja a modern klímakutatás legnagyobb közhelye. Másfél évszázaddal ezelőttig azonban még csak elméleti szinten merült fel, hogy a légkör hozzájárulhat a földi hőmérséklet felmelegítéséhez. Ebben a felismerésben pedig fontos szerepe volt egy női kutatónak, Eunice Foote-nak is, akinek a hozzájárulása hosszú időre feledésbe merült. De először tegyük tisztába, miről is van szó, hogy aztán érthető legyen, mit sikerült bizonyítania Foote-nak – és mit nem.

A Napból érkező sugárzás egy része szinte akadálytalanul átjut a légkörön és eléri a földfelszínt. Ez a sugárzás felmelegíti a felszínt, amely a hő egy részét infravörös sugárzás formájában visszasugározza. De mivel ennek a hősugárzásnak a hullámhossza sokkal nagyobb, mint a Nap felől érkező fénysugaraknak, ez nem jut át olyan könnyen a légkörön, mert az abban található egyes gázok elnyelik, így a légkör felmelegszik. Ezeket a gázokat hívjuk üvegházhatású gázoknak, mert hatásukra a légkör (erős leegyszerűsítéssel) úgy tartja magában a hőt, mint egy üvegház.

Maga az üvegházhatás egy természetes folyamat, sőt nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a Föld élhető hőmérsékletű legyen. Ha viszont túl sok ilyen üvegházhatású gáz jut be a légkörbe (mint ahogy ez manapság történik is), akkor a kelleténél jóval több hő esik ott csapdába, és máris nyakunkon a globális felmelegedés, amely hosszú távon klímaváltozáshoz vezet, és mindenféle, egyre kellemetlenebb következményekkel jár.

Az üvegházhatás felfedezését gyakran a francia Joseph Fourier nevéhez kötik, mert ő volt az, aki 1824-ben elméleti alapon leírta, hogy mivel a légkör a látható fényt átengedi, de a felszín felől érkező infravörös sugárzást nem, a Földön melegebb lehet, mint amilyen légkör nélkül lenne. 1838-ban pedig egy honfitársa, Claude Pouillet vetette fel, hogy a vízpára és a szén-dioxid ejtheti csapdába ezeket az infravörös tartományba eső sugarakat. Bizonyítékot azonban még egyikük sem prezentált.

Ezt az ír John Tyndallnak szokás tulajdonítani, aki 1859-ben kísérleti úton mutatta meg, hogy egyes gázok különböző mértékű üvegházhatást okoznak. Az viszont már kevésbé ismert, hogy nem ő volt az első, aki a különféle gázok hőelnyelésével kísérletezett. Ez a cím az amerikai Eunice Newton Foote-ot illeti, akinek a munkássága jó időre feledésbe merült – feltehetően nem függetlenül attól, hogy a 19. század közepén nőként próbált érvényesülni a tudomány világában.

Foote 1819-ben született Eunice Newton néven. Akkoriban nem volt magától értetődő, hogy egy nő tudományos képzésben részesüljön. Épp akkoriban jelent meg az Egyesült Államokban a női szemináriumok intézménye, amely nőknek biztosított főiskolai képzést, és ezzel jelentősen hozzájárult nemcsak a női esélyegyenlőség előmozdításához, de az oktatási rendszer nyitottabbá válásához is. Foote a New York állambeli Troy női szemináriumába járt. Ugyanitt működött egy bizonyos Amos Eaton által alapított tudományos iskola. Eaton meg volt győződve arról, hogy a nők nem azért gyengébbek tudományos téren, mert rosszabbak a képességeik, hanem mert nem kapnak egyenlő esélyeket, ezért küldetésének tekintette, hogy nőket is tudományos képzésben részesítsen az iskolájában. Foote-nak is itt nyílt lehetősége az alapvető tudományos ismeretek és kísérleti módszerek elsajátítására.

1841-ben aztán feleségül ment egy Elisha Foote nevű bíróhoz, aki maga is amatőr tudós volt, így a felesége ilyen irányú próbálkozásait is támogatta. Eunice Foote be is rendezett egy házi laboratóriumot, hogy folytathassa a kísérletezést. Különösen érdekelte, hogy milyen hatással van a napfény egyes gázokra, ezért egy légpumpával, négy hőmérővel és két üvegcsővel munkához látott. Először az egyik csőből eltávolította a levegőt, a másikban kondenzálta, majd miután egyformára melegítette őket, mindkettőt kirakta a napra, és mérte, hogyan változik a hőmérsékletük a sugarak hatására. Aztán ugyanezt megismételte egyszerű levegővel, hidrogénnel, majd szén-dioxiddal is. Három fő megállapítást tett: minél sűrűbb a levegő, annál jobban felmelegszik; a nagyobb nedvességtartalom is kedvez a melegedésnek; és a legfontosabb: a vizsgált gázok közül a szén-dioxid ejti csapdába a legtöbb hőt.

Az eredményeit beadta a tekintélyes amerikai tudományos társaság, a később a Science folyóiratot is kiadó American Association for the Advancement of Science (AAAS) nyolcadik éves konferenciájára. A kutatását be is fogadták, de azt végül nem ő, hanem egy férfi kollégája prezentálta a találkozón. Hogy miért, arról eltérő magyarázatokat találni. A legtöbb hasonló társasággal szemben az AAAS már akkoriban is engedte női tagok csatlakozását, de egyes források szerint azt már nem, hogy nők elő is adjanak a konferenciákon. Mások arra hívják fel a figyelmet, hogy bár elképzelhető, hogy volt ilyen tiltás, erre nincs egyértelmű bizonyíték. Mindenesetre az eredményeit egy bizonyos John Henry, a Smithsonian Intézet kutatója olvasta fel, de jelezte, hogy Foote munkájáról van szó, és az előszavában hozzátette:

A tudomány nem tartozik egyes országokhoz vagy nemekhez. A női szféra nemcsak a szépet és a hasznosat foglalja magában, hanem az igazat is.

Az eredmények még abban az évben tanulmány formájában is megjelentek az American Journal of Arts and Science nevű folyóiratban, méghozzá Foote saját neve alatt. Érdekesség, hogy ugyanebben a számban John Tyndall egy írása is megjelent a színvakságról.

Tyndall üvegházhatással kapcsolatos kutatása viszont csak három évvel később, 1859-ben látott napvilágot a Proceedings of the Royal Society folyóiratban. Ennek a tanulmánynak a felvezetésében azt írta, tudomása szerint előtte egyetlen kutatás sem foglalkozott még azzal, hogyan nyelik el különféle gázok a hőt. Könnyen lehet, hogy valóban nem ismerte Foote munkásságát, de akár így, akár úgy, említést nem tett róla.

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egyáltalán nem arról van szó, hogy Tyndall ugyanazt a kísérletet hajtotta volna végre három évvel később, hogy aztán ő arassa le a történelmi babérokat. Az ő kísérletei valójában jóval rigorózusabbak voltak – minden bizonnyal annak is köszönhetően, hogy alaposabb tudományos képzésben részesülhetett és professzionálisabb körülmények között dolgozhatott, mint a hobbitudós Foote –, és módszeresen bizonyította azt, amibe Foote inkább csak szerencsésen belebotlott. Foote ugyanis a kísérletei során egyáltalán nem foglalkozott azzal, hogy elkülönítse a napsugarak hatását a földfelszín által kibocsátott infravörös sugárzásétól, így az utóbbihoz kötődő üvegházhatást sem bizonyíthatta tisztán.

Mindez persze nem kicsinyíti Foote úttörő érdemeit. Pláne, hogy a tanulmányában megfogalmazott jóslat már akkor pontosan vetítette előre a légköri szén-dioxid-szint emelkedése által okozott globális felmelegedést:

Egy ebből a gázból álló légkör magas hőmérsékletet adna Földünknek. És ha, ahogy azt egyesek feltételezik, a [Föld] történetének egy pontján a levegő nagyobb arányban keveredne [szén-dioxiddal], mint jelenleg, az szükségszerűen magasabb hőmérsékletet és nagyobb súlyt is eredményezne

– írta tanulmánya végén.

Arról nem tudni, hogy Foote később is foglalkozott-e még tudománnyal, és úgy általában is keveset tudunk az életéről. (Még kép sem maradt fent róla, ezért nem került a cikkünkbe sem.) Annyi biztos, hogy a nevével nem jelent meg újabb tanulmány, és ezt az egyetlen munkáját is csak jóval később, 2011-ben ismerte el és emelte az őt megillető helyre a tudománytörténet.

Klímaváltozás, környezettudatosság, fenntartható jövő.
Ezek nem csak trendi hívószavak, hanem a közös valóság, amiben mindannyian élünk. A Zöld Indexen mi is kiemelt figyelemmel foglalkozunk ezekkel a témákkal. Ha te is fontosnak tartod, hogy azoknak is élhető bolygójuk legyen, akik ma születnek, csatlakozz hozzánk a Zöld Indexen.

Ma is tanultam valamit 5

Megint 150 vadonatúj, izgalmas téma ismét meglepő válaszokkal

MEGVESZEM
Ma is tanultam valamit 1-2-3-4-5

5 könyv
Több mint 600 meghökkentő, érdekes és tanulságos történet!

MEGVESZEM


Rovatok