Ha abban reménykedett volna, hogy a hiénákkal kimerítettük az állatvilág legbizarrabb nemi szerveinek tématárát, hát most keservesen csalódnia kell. Mai témánk az elefánt pénisze, ami több szempontból is figyelemre méltó és tiszteletet parancsoló szerszám. Egyrészt a puszta méretei miatt, ami persze nem meglepetés: az elefánt a legnagyobb testű szárazföldi állat, papírforma, hogy a pénisze is nagy legyen. A legalább egyméteres (egyes források beszámolnak másfél méteresre becsült darabokról is), 15-20 centi átmérőjű, nagyjából 30 kilós elefántpénisz olykor szó szerint a földet veri. De ez még semmi: a National Geographic riportere Afrikában megfigyelte és dokumentálta is, ahogy egy elefántbika mintegy ötödik lábként részben a péniszére támaszkodik, miközben magasabb lombos ágakat próbál elérni az ormányával. Ehhez nem árt tudnunk, hogy egy kifejlett afrikai elefánt testtömege elérheti a hat tonnát is.

Ennél is érdekesebb, hogy a szerv felépítése az elefánt ormányára emlékeztet, vagyis képes mozgatni, sőt, elvileg tárgyakat is meg tud ragadni vele. Előbbire egy csomó videós bizonyíték is van, elvégre ha valaki pont lefilmezi egy szafariparkban vagy állatkertben, ahogy az elefánt a péniszével a lustán vakargatja a hasát, vagy legyeket hesseget el magáról, száz százalék valószínűséggel osztja azt meg a YouTube nyilvánosságával. Mutatunk is egy ilyet, mindenki örömére:

Az ilyesmi, mármint a kifinomultan mozgatható, fogásra képes végtag nem egyedi kunszt az állatvilágban, gondoljunk csak egyes gyíkfajok, vagy majmok farkára. De az elefánton kívül ilyesmit tud a péniszével például a tapír és a delfin is.

De vajon miért alakította ilyenre az evolúció az elefánt hímtagját? Attól tartok, senkit nem fog különösebben meglepni a válasz:

Pontosabban a nőstény elefántok anatómiája. Az emlős állatok többségénél a vulva, vagyis a vagina bemeneti nyílása közvetlenül a farok alatt helyezkedik el, védett, de alkalomadtán mégis jól megközelíthető helyen. Nem úgy az elefántnál, ahol ez jóval előrébb, a hason, a két hátsó láb között található, és maga a vagina meglepően hosszú, 70-90 centiméteres. (Valószínűleg evolúciós hagyatékként abból a korból, amikor az őselefánt még vízi emlős volt, és arra szolgál, hogy megelőzze, hogy párzás közben víz kerüljön oda, ahová nem kéne.)

Ez rögtön megmagyarázza az elefántbika péniszének irdatlan méreteit, és a mozgathatóságot is. Az elefánt lomha jószág, már párzási pozícióba kerülnie is elég nehézkes, hagyományos, statikus hímtaggal szinte lehetetlen lenne neki megtalálni a bejáratot. A mozgathatóság kiváltja a párzás igényelte csípőmozgást is, amire az elefánt anatómiailag képtelen is lenne. Ebből adódóan az elefántszex egyáltalán nem olyan eget-földet rengető látványosság, ahogy azt elvárnánk: az elején az ormányszerű szerv tapogatózása még vicces is, aztán a konkrét aktus alig pár másodpercig tart.

Váratlan és kissé kínos mellékhatása ennek az egésznek, hogy a veszélyeztetett faj fennmaradása szempontjából különösen fontos, mesterséges megtermékenyítéssel kísérletező kezdeményezések elég komoly kihívás elé kerülnek, amikor be kell szerezniük az ilyesmihez alapvetően szükséges spermamintákat. Elefántreprodukciós szakértők szerint a klasszikus, manuális stimuláció nem vezet eredményre, sőt, veszélyes is, mert az elefánt nem igazán szereti, ha a péniszéhez nyúlnak, és agresszívan reagál rá.

Persze vannak alternatív megoldások. Az alábbi - nem munkahely- és közlekedésbarát! - videót azoknak ajánljuk, akik időnként úgy érzik, hogy övék a világ legrosszabb munkája. Ilyenkor gondoljanak arra a fickóra, aki egy thaiföldi rezervátumban talán éppen most is prosztatamasszázzsal segít egy adag elefántsperma beszerzésében: