Index Vakbarát Hírportál

A jelzőlámpa, amin a vandálok miatt a zöld van felül, és a piros alul

shutterstock 1475418725
2020.01.14. 05:00

Tipperary Hill egy nagyrészt ír bevándorlók leszármazottai által lakott kerület a New York állambeli Syracuse városában. A nevét feltehetően nem sokan ismernék a városon kívül, van azonban egy fura sajátossága, amely messze földön híressé teszi: található itt egy közlekedési jelzőlámpa, amelyen a fejük tetejére álltak a színek, azaz a zöld került legfelülre, a piros pedig alulra.

New York állam 1817-ben belefogott az Erie-csatorna építésébe, amely a Nagy-tavakat volt hivatott a Hudson folyón át összekötni az Atlanti-óceánnal. A kereskedelmi jelentősége mellett a csatorna kora egyik nagy műszaki projektjének is számított, és amikor 1825-ben elkészült, egy csapásra a világ akkori második leghosszabbjává avanzsált. Az építkezés befejeztével azonban a munkaerő nagy részét adó ír bevándorlóknak új lakhely után kellett nézniük. Syracuse ideális választásnak tűnt, hiszen épp a csatorna közepénél feküdt. Mivel a munkások és családjaik Írországon belül is nagyrészt Tipperary megyéből származtak, az általuk elfoglalt amerikai városrészt is Tipperary Hillként kezdték el emlegetni, hogy aztán később a kerület hivatalosan is felvegye ezt a nevet.

Nem ez volt azonban az egyetlen adminisztratív döntés, amelyet az ír lakosság inspirált. A népesség, illetve azzal együtt a forgalom 1925-re olyan mértékben megnőtt, hogy a város egy közlekedési lámpát helyezett ki a legforgalmasabbnak számító Tompkins utca - Milton sugárút kereszteződéshez. A máig fennmaradt városi anekdota szerint hiába éltek ott addigra már közel egy évszázada az írek, a britekkel szembeni nemzeti ellenérzéseik olyan mélyen gyökereztek, hogy azok a későbbi generációkra is átöröklődtek. Így amikor az új jelzőlámpán meglátták a gyűlölt britekhez társított piros színt a szívüknek oly kedves ír zöld fölött, nem tudtak nem a brit felsőbbrendűség vérlázító szimbólumaként tekinteni az ütemesen váltakozó fények elrendezésére – úgyhogy jól be is törték a piros lámpát. Aztán amikor a város kicseréltette a megrongált lámpát, kisvártatva újra repültek a büszke ír kövek, és jöhettek megint a karbantartók.

Így ment ez egészen addig, amíg egy John Huckle Ryan nevű városatya meg nem elégelte a dolgot, és elő nem állt a kézen fekvő javaslattal: cseréljék fel a két színt, és a nemzetpolitikailag érzékeny elhelyezkedésű közlekedési lámpán a megálljt parancsoló piros kerüljön az elnyomott alsó pozícióba, a szabad utat adó zöld pedig az ír erkölcsi fölényt a közlekedésszabályozás szintjén is igazoló felső helyre. A városvezetés kötélnek állt, és a megoldás valóban működött is, mígnem New York állam közbe nem lépett. Az állami törvényhozók szerint ugyanis nem véletlenül írja elő törvény, hogy minden lámpán azonos sorrendben kell a színeknek szerepelniük, ezzel biztosítható, hogy a színvak sofőrök is kiismerjék magukat a forgalomban. A város meghátrált, így az identitáspolitikai csatatérré vált kereszteződésbe visszatért a sztenderd színsorrend – akárcsak az általa kiváltott vandalizmus.

A városvezetés végül 1928. március 17-én találkozóra hívta a helyieket, hogy egyszer és mindenkorra pontot tegyenek a történet végére. A gyűlésen a lakók egyértelművé tették, hogy eszük ágában sincs leállni a britbarát lámpák tönkretételével, mire a város újra visszavonulót fújt, és a népakarat előtt meghajolva másodszor is a lámpa aljára száműzték a felzúdulást kiváltó piros színt. A kereszteződésben azóta is tótágast áll a jelzőlámpa, amelyet soha többé nem törtek össze a büszke írek.

Idáig tart a különc lámpa népszerű eredettörténete, amelynek azonban a valóságtartalmát ma már lehetetlen hitelt érdemlően bizonyítani. A Syracuse Post-Standard nevű helyi lap 2005-ben megpróbálta, de nem találtak hivatalos információt arról, mikor került ki a lámpa a kereszteződésbe, a saját archívumukat feltúrva pedig először 1945-ben találtak róla említést. Sikerült viszont előkeríteniük néhány idős özvegy nőt, akik szerint néhai férjeik voltak a húszas éves lámpaforradalmat beindító kőhajigáló ír ifjai.

Akárhogy is, annyi biztos, hogy a lámpa ma is fordítva mutatja a színeket, így az előzményektől függetlenül ma már biztosan az ír büszkeség élő szimbólumaként szolgál. Na meg jelentős közlekedésbiztonsági kockázatként, úgyhogy ha ön színvak, és Syracuse-ban készül vezetni, legyen különösen óvatos!

(Borítókép: Shutterstock)

Rovatok