Azt már jó ideje tudjuk, hogy a domináns agyféltekénk szerint telefonálunk a jobb, vagy a bal fülünkkel, és nem túlságosan meglepő módon, ha a bal agyfélteke a dominás (akik többnyire jobbkezesek), akkor a többség jobb kezével emeli (nyilván a) jobb füléhez a mobilt, és fordítva. De hogy eltérő elfogultsággal halljuk a hangokat és a beszédet a bal és a jobb fülünkkel, az már különösebb.

Erre svájci kutatók jöttek rá, akik a hallókéreg aktivitását tanulmányozták kísérleti alanyokon, és a napokban megjelent tanulmányukban arra jutottak, hogy az olyan pozitív emberi hangok, mint például

Érdekes felfedezés, ami arra utal, hogy az emberi hallókéreg kifejezetten érzékeny a hangok irányára, és a balról jövő pozitív megnyilvánulások boldogabbá tesznek minket.

Amikor megismételték a vizsgálatot és a résztvevők középről és jobbról is derűs hangokat hallottak, akkor máshol is aktiválódott a hallókéreg az agyban, viszont a bal oldal felől hallott felvételek sokkal erősebb neurológiai reakciót okoztak. Semleges vagy negatív érzelmi töltetű hangok, mint például az értelmetlen halandzsabeszédek, vagy az ijedt sikolyok, viszont ugyanolyan intenzitást váltottak ki az agyban, bármilyen irányból is érkeztek.

Bennünk van a szirénafrász

A különböző irányokból érkező hangok hatását már korábban is vizsgálták és rájöttek, hogy a mögülünk közeledő fenyegető vagy nyugtalanító hangokat baljóslatúbbnak és izgatóbbnak érzékeljük, mint a távolodó hangokat. Azaz, a bizonyítékok azt sugallják, hogy az embereket jobban felzaklatja, ha hátulról érkeznek a kellemetlen hangok. 

Gondoljunk például egy közeledő szirénázó mentőautóra, egyszerűen nem tudjuk figyelmen kívül hagyni, és önkéntelenül magunk mögé pillantunk. Nagy valószínűséggel evolúciós okai vannak az ilyesféle felfokozott figyelemnek, az ember túlélése ugyanis kétségtelenül függhetett attól az elmúlt tízezer években, hogy

Az emberi hangok balfülesen elfogult, intenzívebb érzelmi hatásai azonban nem magyarázhatóak ilyen könnyedén.

Bal, jobb, bal, jobb…

Koponyacsontleletek szerint az emberi agy aszimmetriája már a minket sok százezer évvel megelőző neander-völgyi embereknél kialakulhatott, és már a korai Homo sapienseknél is megfigyelhető. Feltehetően az egyre elterjedtebb szerszámhasználat és az ezzel járó aszimmetrikus kézhasználat válthatta ki a változásokat. Korábbi emberősök, például a Homo habilis agykoponyája ugyanis még teljesen szimmetrikus volt.

Alaposan befészkelte magát a köztudatba, hogy a jobbkezeseknél a bal agyfélteke a domináns, amihez jó beszédkészséget, az analitikus és logikus gondolkodásmódot társítunk. A balkezesek domináns jobb agyféltekéjéhez pedig a kreativitást, vizualitást és a jó problémamegoldó képességeket.

Ám mind a jobb-, mind pedig a balkezeseknél

(ritka esetben néhány balkezesnél elfordulhat, hogy a féltekék között, vagy éppen a jobb féltekében helyezkedik el a nyelvi központ).

A bal fül felől érkező hanginformációk azonban többnyire nem a bal, hanem a jobb féltekébe futnak, és ahogyan a svájci kutatók rámutattak, intenzívebb érzéseket váltanak ki, mintha szemből vagy a jobb fül felől érkeznének.

Ez egy ellentmondás, amit egyelőre nem tudnak teljesen feloldani az idegtudósok. De a legvalószínűbb magyarázat éppen abban rejtőzhet, hogy a bal vagy a jobb agyféltekék dominanciáját nem szabad kizárólagosnak gondolni. A két félteke ugyanis állandóan együttműködik, kommunikál egymással.

Nem jobb vagy bal, hanem jobb ÉS bal

Nem létezik a valóságban, csak Robert Louis Stevenson skót regényíró 1886-os rémregényében a nappal bal agyféltekés, racionális mintapolgár, Doktor Jekyll, aki, amint leszáll a nap, jobb féltekére és primitív, állatias Mr. Hyde-ra vált. Hiába van valakinek térképagya a bal oldalon, a tájékozódáshoz elengedhetetlenek az emlékek, megérzések is. És hiába helyezkedik el a beszédközpont a logikus bal oldalon, mindkét agyfélteke szükséges a beszédhez.

A hangsúlyokat, a beszéd ritmusát, a hangszíneket például éppen a kreatív, intuitív jobb oldal érzékeli intenzívebben. Ezért ha hatásosan akarunk bókolni, akkor a bal fülbe érdemes suttognunk mosolyra csaló, hízelgő, szép szavakat, mert mint most kiderült,

Ha pedig most már zúg a fej a túl sok jobb és a baltól, akkor hagyjuk el a szavakat és váltsunk rózsaszín zajra, mert mindegy, melyik fülünkkel hallgatjuk, jó eséllyel elszenderít.