Index Vakbarát Hírportál

Az egykori amerikaifoci-sztár, majd filmszínész O. J. Simpson nevét sokan akkor ismerték meg, amikor 1994 nyarán letartóztatták. Simpson ellen kétszeres gyilkosság volt a vád, és bár több terhelő bizonyíték is arra utalt, hogy ő ölte meg a feleségét és annak új párját, az esküdtszék végül felmentette.

Tíz évvel korábban Simpson még az amerikai álom egyik kegyeltje volt, színészkarrierje éppen kezdett beindulni, az első Terminátor-film címszerepére is esélyes volt. A később történtek fényében vicces, hogy végül azért nem kapta meg a szerepet, mert a rendező nem tudta elképzelni hidegvérű gyilkosnak a megnyerő férfit.

Hogy lehet az, hogy akármilyen színű dolgot megeszünk, a végeredmény mindig barna? Hogy lehet az, hogy a víz, amit iszunk, színtelen, amikor kijön, viszont már sárga? A megoldás mindkét esetben a vörösvérsejtekben van.

A középkori jobbágyok élete nem volt könnyű. Borzasztó higiéniai és egészségügyi körülmények között éltek, jogaik alig voltak, ellenben látástól vakulásig dolgoztatták őket a földesúr földjein. És ebből a három dologból kettő igaz is. Történészek szerint azonban a középkorban, főleg a 13-14. században egyáltalán nem dolgoztak olyan sokat a parasztok, valójában jóval több szabadnapjuk volt, mint a mai munkavállalóknak.

Az alkohol szervezetre gyakorolt hatásait régóta vizsgálja már a tudomány, és még régebb óta a mérsékeltebben tudományos igényű közvélemény. A tudósok mára nagyon sok mindent tudnak arról, hogyan működik az alkohol, de meglepő módon van egy piálással kapcsolatos terület, ami nem különösebben kutatott, és máig nem tiszta, hogy pontosan mi is a jelenség működési mechanizmusa.

Ez pedig nem más, mint a másnaposság.

A müzliről keveseknek jut eszébe a maszturbáció, pedig a népszerű müzlimárka névadója, John Harvey Kellogg úgy gyűlölte az önkielégítést, mint a bűnt. Sőt, pont azért gyűlölte, amiért a bűnt: a XVIII-XIX. század vallási puritanizmusából kifolyólag.

Kellogg, aki Michiganben dolgozott pszichiáterként, egész életében megtartóztatta magát a szextől. Bár megnősült, a pletykák szerint a mézesheteik alatt is az egyik szexellenes könyvét írta.

A tudósoknak a mai napig nem sikerült magyarázatot találniuk arra a kérdésre, amit egészen kis gyerekként mindenki feltesz a szüleinek: miért álmodunk? Neurológiai és pszichológiai elméletek vannak bőven az álom funkciójára, de igazából ahányan kutatják a témát, annyiféle teóriával és hipotézissel álltak elő eddig. Arra viszont érintettek beszámolóiból és tudományos kutatásokból is ismerjük a választ, hogy a vakok látnak-e álmukban.

Milyen színű a lazac húsa? Hát ilyen, szép rózsaszín, ezt mindenki tudja. Na és mitől ilyen? Hát, az attól függ.

A vadon élő lazac nagyrészt apró tengeri rákokkal táplálkozik, krillel, illetve a magyarra hol garnélának, hol koktélráknak fordított shrimppel. Ezek a táplálékok sokat tartalmaznak az astaxanthin nevű vegyületből, ami egyrészt erős antioxidáns hatású, vagyis egészséges, másrészt jellegzetes vöröses-rózsaszínes színt ad a hal húsának, ami megeszi. Minél északabbra él az adott lazac-alfaj, annál több Astaxanthin jut a szervezetébe, és annál mélyebb rózsaszín árnyalatot kap a húsa. Ezért a legsötétebb az egyébként a legjobb minőségűnek tartott alaszkai lazacfilé.

A lazac évszázadokon át klasszikus drága ínyencfalatnak számított, ami az 1990-es években változott meg, amikor beindult a nagyipari lazactenyésztés. A norvég és chilei lazacfarmok ma már évente több millió tonna lazacot termelnek, ami messze felülmúlja a vadon fogott lazac mennyiségét. A legnépszerűbb, atlanti-óceáni lazacból például évi másfél millió tonna kerül ki farmokról, és csak 3000 tonna a halászatból.

Ha húsvét, akkor hagyományosan tojás és sonka kerül az asztalra. A tojás még érthető is, mint az (újjá)születés szimbóluma, de a sonka, mint tradicionális húsvéti étel már nem ennyire egyértelmű. Sőt, ha jobban belegondolunk, valójában teljesen logikátlan, hiszen Jézus zsidó volt, és a zsidó hagyományok szerint a sertéshús tisztátalan, nem szabad megenni. De akkor miért ünnepeljük a feltámadását egy olyan étellel, ami tilos volt számára?

Japánban még mindig érvényben van a halálbüntetés, a felmérések szerint a lakosság nyolcvan százaléka támogatja is. Bár volt olyan év, hogy nem volt kivégzés, valójában nem tendenciáról, inkább csak véletlenről volt szó. Ha nem lenne elég önmagában, hogy az országban még mindig van halálsor és kivégzés, az itteni módszer bizonyos szempontból különösen kegyetlen.

A radioaktív hulladék tárolása összetett probléma, hiszen évezredeken át veszélyes mértékű sugárzást bocsát ki, mire ártalmatlan erejűre bomlik le. Nem elég tehát biztonságos helyre zárni, arra is megoldást kell találni, hogy a jövő embere se tudjon véletlenül belebotlani egy rég elfeledett tárolóba. Vagy ha mégis, legalább tudtára lehessen valahogy adni, hogy nem célszerű kinyitni azt a nagy lezárt tartályt. Valamilyen figyelmeztető jelzésre lenne szükség, amely nem csak túléli az évezredeket, de még meg is értik a jövő emberei, akik addigra megjósolhatatlan nyelvi és kulturális fejlődésen esnek át.

Azt eddig is ezer helyen megírták már, hogy Mexikó északi részén a drogkartellek szépen átveszik a bukott – jó, bukdácsoló – állam bizonyos funkcióit, saját adókat szednek be és a magyar államnál alig szűkmarkúbbak a szociális juttatások csepegtetésében. Na de azért az mégiscsak túlzásnak tűnik, hogy a mélyen katolikus országban még saját védőszentjük is van, nem? Ez a kérdés annyira európai, hiszen ha vallásról van szó, akkor a Latin-Amerikában semmi nem lehet túlzás. Igen, még az sem, hogy a nőket baltával lefejező kartelleknek is van égi patrónusuk; őt Jesús Malverdének hívják, és nyakkendős, hetyke bajszos szobrai egyre gyakrabban tűnnek fel az Egyesült Államok déli államaiban is.

Louisa Lombard, a kaliforniai Berkeley Egyetem antropológusa biztosan meglepődött, amikor a Közép-afrikai Köztársaság egyik kis falujában találkozott két férfival, akik azt állították, hogy valaki ellopta a péniszüket. Máskor egy átutazó egy falubeli kis teázóban kezet rázott egy helybélivel, amitől az pánikba esett, sokkot kapott, és nagy lármát csinált: azt állította, hogy összezsugorodik a farka. Kis csoport gyűlt össze, és egy másik férfi is megerősítette, hogy vele is ez történt.

Legendás olasz luxussportautó, mi az? Erre a kérdésre két helyes válasz létezik: az, hogy Ferrari, és az, hogy Lamborghini. A két márka rajongói kölcsönösen a világ legmenőbb kocsijának tartják az egyiket, és szánalmas másolatnak a másikat, de közülük is kevesen tudják, hogy a Lamborghini sosem született volna meg, ha a Ferrari vezérének kicsit kisebb az arca.

A modern tengeralattjárók és repülőgép-hordozók nagyjából egy időben, az első világháború környékén születtek meg, és lettek a haditengerészet alapvető építőelemei. De vajon hogyhogy nem jutott soha senkinek eszébe ötvözni a kettőt? Egy tengeralattjáró repülőgép-hordozó igazi csodafegyver lehetne, észrevétlenül tudná megközelíteni a célpontot, majd a felszínre emelkedve a harci repülőivel megtámadni azt. Az ötlet elsőre nagyjából olyan abszurdnak és legfeljebb a képregények szintjén megvalósíthatónak tűnik, mint mondjuk a Transformers-óriásrobotok – de a helyzet az, hogy tengeralattjáró repülőgép-hordozó nagyon is létezett, a leghíresebbet a japánok építették a második világháborúban.

Az első tengeralattjáró repülőhordozókkal még az első világháború alatt kezdtek el kísérletezni egymástól függetlenül a britek és a németek is, de úgy-ahogy működő prototípusnál tovább sosem jutottak. Az első, hadrendbe is állított ilyen hajó a francia Surcouf volt 1929-ben, a maga 4000 tonnájával korának legnagyobb tengeralattjárója. Volt benne légmentesen zárt hangár, abban pedig egy Besson MB.411-es minirepülőgép, amit direkt a Surcoufhoz terveztek és gyártottak, összesen kettő készült belőle. A hajó 1942-ben máig tisztázatlan körülmények között elpusztult Panama közelében, rengeteg korabeli összeesküvés-elméletnek megágyazva.

Az angolok nem aprózzák el, ha címekről van szó, még a hajókat is HMS-nek (His/Her Majesty's Ship, nagyjából: őfelsége hajója) hívják, de azért van olyan, ami még ebben a mezőnyben is kiemelkedő: hivatalosan létező cím ugyanis a Chief Mouser to the Cabinet Office, azaz miniszterelnökségi főegerész. Ráadásul a teljes cím magában foglalja az Egyesült Királysághoz kapcsolódó államalakulatokat, úgyhogy a kilométeres pozíció így néz ki:  Chief Mouser to the Cabinet Office of the United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland.

Bár a mindenkori brit miniszterelnök lakásán a Downing Street 10. számon már az 1500 évek óta tartottak macskákat az egerek ellen (a szokás atyja VIII. Henrik), a címet eddig hivatalosan csak két macska, Humphrey és Larry kapta meg.

Ha ma valaki pszichológiai vagy pszichiátriai kísérletet szeretne végezni, több kilónyi engedélyt kell beszereznie, szigorú etikai átvilágításon átküzdenie a kutatási tervét, még akkor is, ha egészen ártalmatlan dolgokat szeretne vizsgálni.

Ez persze nem mindig volt így, mind hallottunk a hírhedt stanfordi börtönkísérletről, vagy a Milgram-kísérletről, ami meglehetősen durva dolgokat hozott ki a tesztalanyokból.

Még ezeknél is bizarrabb volt azonban az Ypsilanti három Jézusa néven ismertté vált kísérlet 1959-ben. Ebben dr. Milton Rokeach, elismert amerikai szociálpszichológus összezárt három paranoid skizofrén pácienst, akik mind Jézusnak gondolták magukat. A két évig tartó kísérlettel arra kereste a választ, hogy vajon ez az ellentmondás kizökkenti-e a betegeket a tévképzeteikből, meggyőzi-e bármelyik Jézus a többit arról, hogy ő Isten fia.

Az eredmény: nem, az extrém helyzet csak megerősíti őket, és néha verekednek. Sőt, a végére dr. Rokeach arra jött rá, hogy valójában neki van istenkomplexusa. A kísérlet történetét később könyvben foglalta össze.

A Mathare-völgy alig néhány kilométerre a kenyai főváros, Nairobi mellett terül el, a Mathare-folyó völgyében: a világ egyik legnagyobb nyomornegyedében alig 7-8 négyzetkilométeren zsúfolódik össze 600-700 ezer ember. Közülük 200 ezren iskolás korú gyerekek, akik sose fogják megtudni, milyen rendszeresen meleg ételt enni, iskolába járni vagy folyó vízben fürdeni, és sose kapnak rendes oktatást, se alapvető orvosi ellátást.

Az itteniek rozsdás bádogból és sárból tapasztott kunyhókban laknak; ezeknek az alapterülete alig 5-6 négyzetméter, de a lakók napi egydolláros keresetének nagy része a bérleti díjra megy el. A kunyhókban gyakran nincsenek ágyak, de nehezen is férnének el ott, ahol hatan laknak egy szobában, mert a másikban a kecskéket tartják. Akik ide születtek, jó eséllyel itt is fognak meghalni: a lakók többségének esélye sincs kijutnia a nyomornegyedből. Másnak viszont nem tanácsos ide jönnie, mert a Mathare-völgy minden országban előkelő helyen szerepel a „ne menjen ide, ha kedves az élete” listákon.

Kevés olyan meghökkentően univerzális, mégis teljesen ártalmatlan szórakozási mód létezik, mint a buborékfólia nyomogatása. Gyerekektől nagymamákig minden korosztály szívesen pattint néhányat a házhoz szállított termékek után maradó anyagból, és a népszerűségét az is jelzi, hogy a neten számos különböző pukkasztási technikát találni. De miért is ilyen jó dolog a csomagolóanyagként is ismert hobbieszköz, hogy már 55 éve nem unjuk meg?

Éppen ma 20 éve indult el az első közösségi szerkesztésű online enciklopédia, a WikiWikiWeb, a Wikipedia előfutára. Ennek örömére idézzük fel a sztorit a ma már évek az internet egyik legnagyobb látogatottságú oldalaként üzemelő Wikipedia indulásáról.

A Wikipedia közvetlen elődje a Nupedia nevű online enciklopédia volt, ami még nem követte a wiki-receptet, és csak többszörösen ellenőrzött, szakértők által jóváhagyott szócikkek kerülhettek bele. Ez a folyamat lassú és munkaigényes volt, és mivel az oldalt ingyenesnek, és reklámmentesnek akarta megtartani az alapító Jimmy Wales, masszívan veszteséges is. Bár Wales ekkoriban brókerként elég szép vagyont keresett már magának, az nyilvánvaló volt, hogy ebből nem lehet hosszú távon fenntartani az oldalt. A mai megoldás, vagyis a támogatás kérése az olvasóktól szintén nem működött, hiszen ehhez akkor még nem volt elég olvasó. A megoldás kézenfekvő volt: indítani egy másik online bizniszt, és annak a nyereségén fenntartani a Nupediát.

Arról már írtunk korábban is, hogy a náci vezetés masszív metamfetamin-adagokkal kedveskedett a katonáinak a világháború alatt. 1939 és 1945 között 200 millió Pervitin-tabletta fogyott el a seregben, annak ellenére, hogy maga a Führer hevesen ellenezte a drogokat, ha nem épp a saját katonáiról és világuralmi terveiről volt szó.

Volt viszont Hitleréknek ennél meredekebb terve is, csak arra már nem maradt idő. Pedig a német vegyészek és orvosok meg voltak róla győződve, hogy a D-IX kódnevű drogkeverékkel még az utolsó pillanatban is megfordítható a háború sorsa. Szó se róla, elég durva dolgokat hozott ki a szer a katonákból.

Koncert vagy buli után, másnap reggel. Folyamatos fülzúgás, sípolás. Ismerős? A közhiedelemmel ellentétben a hangos zenétől általában nem a dobhártya szakad be (bár ez is lehet a fülzúgás oka), hanem a szőrsejtek sérülnek meg, ez tinnitusként is ismert jelenség, a fülcsengés egyik leggyakoribb oka. Nem is csoda, hogy tipikus zenésznyavalyáról van szó. Komolyabb problémák is előidézhetik, de valójában mindig csak tünet, nem betegség. Viszont csak Amerikában 50 millió embert érint, vagyis nagyjából minden hatodik-hetediket. Nézzük, hogyan alakul ki!

1972 májusában francia atomtudósok urán után kutattak egy gaboni bányában, Nyugat-Afrikában. Ekkor fedezték fel, hogy a területen volt egy természetes nukleáris reaktor, ami spontán jött létre valamikor 1,7 milliárd évvel ezelőtt. 100 kilowattnak megfelelő energiát termelt, hasonlóan a fissziós (hasadáson alapuló), ember által épített atomerőművekhez.

A pápaság intézménye nem mindig csak abból állt, hogy az egyházfő utazgat a világban és magasztos dolgokról prédikál, vasárnaponként meg integet a tömegnek a Szent Péter téren. Ezer évvel ezelőtt a pápaság intézménye sokkal inkább cél és eszköz volt az egymás ellen intrikáló, néha nyíltan háborúzó nemesi családok hatalmi játszmáiban. Ilyenkor a szép krisztusi eszmék kicsit a háttérbe szorultak. Ennek kirívó példája IX. Benedek, aki háromszor volt pápa, és annyira nem tartotta magát a szegénységi, szüzességi és engedelmességi fogadalmakhoz, hogy orgiákat tartott a Vatikánban, egyszer pedig konkrétan eladta a pápai címét.

IX. Benedek, vagy polgári nevén Teofilatto Tusculani 20 éves korában lett pápa. Nem mondhatni, hogy végigjárta volna előtte az egyházi szamárlétrát, befolyásos apja, III. Alberic gróf lobbizta ki számára a pápai trónt. Nem volt nehéz dolga, nemcsak jelentős vagyona volt, de közel is volt a tűzhöz, két fiútestvére is pápa volt VIII. Benedek (1012-1024) és XIX. János (1024-1032) néven. Amikor utóbbi meghalt, a családi egyezmény értelmében a pápai cím 1032-ben az ifjú Teofilattóra szállt, aki felvette a IX. Benedek nevet, és, nos, nem éppen az egyházfőhöz méltó életet élt.

Szudán északi területein hagyományos gyógyászati technikának számít a dukhan elnevezésű rituálé, melyben a nők füstöléssel teszik kívánatosabbá a testüket. Az különleges fafajták füstje puhítja és kellemes illatúvá teszi a bőrt, és az sem mellékes, hogy szűkíti a nők vagináját. Az utóbbi miatt a nők leginkább szülés után alkalmazzák, vagy amikor házasodni készülnek.

A dukhan során mindenféle illatos fafajtát égetnek, például helyi akácfajtákat. A résztvevő nőt bekenik mindenféle illatos olajjal, és meztelenül ráül egy középen lyukas székre. Ez alatt gyújtják meg a fákat, és a nőnek addig kell ott ülnie, amíg a hőség elviselhetetlenné nem válik. A füstölős rituálét gyakran követi illatos olajokat és kenőcsöket alkalmazó masszázs, a dilka. A dukhant állítólag betegségek gyógyítására is jó, például szifilisz és reuma ellen, de ebben az esetben másfajta fákat égetnek.

Ismerősen hangzik a dukhan szó? Helyből a füstre asszociál? Nem véletlen, ugyanis a dukhan vagy duhhan szó füstöt jelent, és ebből ered a magyar dohány szó, amit a törököktől vettünk át. 

A HD Ready és Full HD fogalmak csak a kétezres évek közepén, a nagyfelbontású tévék elterjedésével kezdtek beszivárogni a köztudatba. Akkoriban váltották fel a PAL/NTSC szabványú tévéket az új plazma és LCD készülékek, amik már tudták fogadni a magas felbontású jelet is.

A Full HD felbontás (1920*1080 képpont) csak az elmúlt néhány évben vált elterjedtté, így nehéz elképzelni, hogy a technológia már húsz éve is létezett. Pedig így van – csak akkoriban még a gazdag kevesek kiváltsága volt.

A Pinokkió sztoriját mindenki ismeri: aranyos mese a fából faragott kisfiúról, aki életre kel, és megtanulja, hogy ne hazudjon, mert megnő az orra. Ha valaki Pinokkióra gondol, egészen biztosan az 1940-es Disney-mese rajzfilmfigurája jelenik meg a lelki szemei előtt, pedig a történet ennél régebbi, 1880-as évek elején írta egy olasz gyerekkönyv-szerző, Carlo Collodi. Ahogyan a Csipkerózsika esetében, úgy a Pinokkiónál is alaposan meg kellett dolgozni az utókornak (ez esetünkben a Disney forgatókönyvíróit jelenti), hogy az eredeti, horrorelemekben bővelkedő történetet a 20. századi gyerekek számára fogyaszthatóvá tegyék.

Március 17. Szent Patrick napja, ezen a napon a világ jelentős része zöldbe öltözik és kisebb-nagyobb mennyiségű sör fogyasztásával ünnepli meg azt hogy az írek... ööö... és Szent Patrick, az ő védőszentjük... izé... Szóval mit is ünneplünk Szent Patrick napján, és miért?

Először is tegyük rendbe az alapokat:

• Szent Patrick nem ír volt.
• A zöld színhez semmi köze, minden festményen türkizkék ruhában ábrázolják.
• Sört pedig egészen biztosan nem ivott, Európában bőven a halála utánról származnak az első feljegyzések olyan italról, amit a mai értelemben sörnek neveznénk.
• A lóhere, mint ír szimbólum viszont stimmel, és tényleg tőle származik: hittérítő korában a lóhere leveleivel illusztrálta a szentháromságot a pogányoknak.

Ha az ember bemegy egy gyerekruha-boltba, kérdés és feliratok nélkül meg tudja állapítani már a legkisebb rugdalózókról is, hogy melyik ruhát szánták fiúknak, és melyiket lánynak. Az alapelv egyszerű, a rózsaszín a lányos szín, a kék a fiús. De vajon hogy alakult ki ez az asszociáció?

A heroin az egyik legdurvább keménydrog, az aktív használóit pár év alatt teljesen tönkreteszi fizikailag és szellemileg egyaránt. A szert ironikus módon egy időben morfiumfüggők leszoktatásában használták, míg ki nem derült, hogy még annál is addiktívabb (és hogy még morbidabb legyen a sztori, a morfiumot az 1800-as évek elején az ópiumfüggők gyógyítására használták). A drognak volt azonban még egy ennél is meghökkentőbb felhasználási területe: az 1800-as évek legvégén a német gyógyszercég, a Bayer köhögés elleni gyógyszerként dobta piacra, teljesen legálisan. Pár évig nagy sikere is volt: aki szedte, azt nem zavarta különösebben a tüdőgyulladás.

A heroint, tudományos nevén diacetil-morfint, még tudományosabban C₂₁H₂₃NO₅-öt egy brit kémikus, Charles Romley Alder Wright szintetizálta először 1874-ben, a morfiummal végzett kísérletei során. Pár állatkísérlet után úgy látta, a szer nem igazán jó semmire, és le is tett a további tanulmányozásáról. 1895-ben aztán egy német vegyész, Felix Hoffmann fedezte fel újra a vegyületet a Bayer gyógyszercég laborjában. Heinrich Dreser, a labor vezetője azonnal lecsapott az ígéretes új szerre, és utasította Hoffmannt, hogy azonnal tegye félre a másik futó projektjét, és koncentráljon a heroin vizsgálatára.

A kiránduló emberek imádnak szemetelni, meg otthagyni a nyomukat, ahol jártak, és nagyon úgy tűnik, ez alól az űrben kiránduló emberek sem kivételek. Mióta emberrel és ember nélkül is meghódítottuk a Holdat, összesen több mint 181 ezer kiló szemetet és mindenféle tárgyat hagyott ott az emberiség. Vannak köztük kevésbé meglepőek, például a küldetésüket teljesített űrhajók és rakéták maradványai, és van egy rakás olyan dolog is, aminek látszólag semmi keresnivalója nincs a Holdon. A Vox.com összeszedte a nyolc legfurábbat a Holdon hagyott tárgyak közül: