A Titanicot megjárt híres embereknél talán még érdekesebb azoknak a listája, akiknek megvolt a jegyük a hajóra, de mégsem szálltak fel rá. Mivel az indulás előtti hetekben a szénbányászok sztrájkja bénította meg Angliát, sokan voltak, akik visszamondták az utazást, vagy egyszerűen nem tudtak eljutni a kikötőbe az indulásra – többek között ezért sem volt telt ház a hajón. Az útra benevező, majd azt mégis lemondó hírességeknek persze általában nem ez volt az indokuk.
John Pierpont Morgan milliárdos iparmágnás, bankár és befektető (a nevét ma leginkább a JP Morgan Chase, a világ legnagyobb befektetési bankjának neve őrzi) például ingyenjeggyel utazhatott volna a hajón, azon egyszerű okból kifolyólag, hogy gyakorlatilag az övé volt az egész. Pontosabban nemcsak a Titanic, hanem a gazdája, a White Star hajótársaság, sőt, annak anyacége, az International Mercantile Marine Co. Morgan az acéliparban és a bankszektorban elért példátlan sikerei után a XX. század elején megpróbálta monopolizálni a tengeri áru- és utasszállítást, de ez túl nagy falatnak bizonyult számára. Az IMM-nek éppen a Titanic elsüllyedése adta meg a kegyelemdöfést, 1915-ben a vállalat csődvédelmet kért (aztán a világháború megmentette, és egészen 1986-ig létezett US Lines néven). Morgannek tulajdonosként természetesen tiszteletjegye, sőt saját, névre szóló lakosztálya volt az első osztályra, ki is akarta használni a remek marketinglehetőséget, aztán az utolsó pillanatban lemondta az utat, üzleti ügyekre hivatkozva.
Milton S. Hershey, a nevét viselő csokoládéval világhírűvé vált Hershey's édességgyár alapítója fizetett a jegyért, a 300 dolláros előleg számlája a mai napig a pennsylvaniai Hershey múzeumban látható. A csokimágnás európai vakációját szakította félbe, hogy üzleti tárgyalásokra utazzon New Yorkba, a Titanickal, de a felesége betegsége miatt pár nappal elhalasztotta a hazautat.
Alfred Gwynne Vanderbilt milliárdos playboy viszont éppen hogy meghosszabbította európai vakációját, ezért mondta le az utolsó pillanatban az utazást a Titanicon. Az inasát a poggyásza nagy részével azonban feltette a hajóra, ő oda is veszett a katasztrófában. Ironikus, hogy három évvel később egy másik hajó, a Lusitania feldélzetén halt meg, amikor azt az ír partok közelében elsüllyesztette egy német tengeralattjáró.
Szintén hiába vette meg a jegyét Edgar Selwyn, a XX. század első fele színházi világának egyik meghatározó figurája. Színész volt, drámaíró, producer, rendező, és elsősorban színháztulajdonos, az övé volt több színház a Broadwayen és szerte Amerikában. Fontos szerepe volt Hollywood megszületésében is, az MGM stúdió elődje, a Goldwyn Pictures megalapításával (a név fele a Selwynből, a másik fele a társalapító Goldfish nevéből származik). A hazautat azért halasztotta el, hogy ott lehessen a brit drámaíró Arnold Bennett új darabjának ősbemutatóján. Producertársa, akivel Európába érkezett, Henry B. Harris nem mondta le a Titanicra szóló jegyét, meg is halt a katasztrófában.
Robert Bacon, az USA éppen leköszönő francia nagykövete is a Titanicon utazott volna haza. A hajó lekésését és ezzel az életét annak köszönheti, hogy az utódja, Myron T. Herrick késve érkezett Párizsba átvenni a posztot. A Titanicot ezért családostul lekéste a konzul, és csak a másfél héttel később induló SS France fedélzetén tudott hazautazni (ez volt egyébként a hajó első útja, hasonlóan a Titanicéhoz).
Guglielmo Marconi Nobel-díjas olasz fizikus-feltalálót a rádió atyjaként ismerjük, de nagypályás üzletember is volt, aki a saját találmányaira épített Marconi Companyt, a világ első távközlési cégét vezette. A Titanic szikratávíróit és rádióit is a cég üzemeltette, emiatt magát Marconit is meghívták az első útra, de ő visszautasította azt (egyébként is New Yorkban tartózkodott akkoriban). 1912 júniusában a katasztrófa okait vizsgáló bíróság is meghallgatta. Később az olasz szenátus tagja lett, belépett a fasiszta pártba, Mussolini az olasz tudományos akadémia elnökévé nevezte ki, majd 1937-ben meghalt szívinfarktusban.
Bár száz év alatt sok, főként családi legendákon alapuló újságcikk és beszámoló született a Titanic magyar utasairól és túlélőiről, egyetlen bizonyíték sincs arra, hogy ők valóban léteztek volna. A pletykák alapja valószínűleg a Soproni Hírlap 1912. május 4-i száma, ami név szerint említ néhány magyar kivándorlót, akik a Titanicon utaztak. Az itt felsorolt Kisik Antal, felesége és két gyereke, Hoffer Lujza, valamint Reischl Ferenc nevei azonban nem szerepelnek a hajó hivatalos utaslistáján, sem a legénység lajstromában. Az Encyclopedia Titanica archívuma hét olyan utast említ, akik az adataik megadásánál Magyarországot – illetve az Osztrák–Magyar Monarchiát – jelölték meg hazájukként, ők azonban valójában mind horvátok voltak Vagovinából, Ostrovicából, és Krtinából.
Valóban magyar volt viszont a Titanic segítségére siető Carpathia egyik hajóorvosa a három közül, az eredetileg fül-orr-gégész dr. Lengyel Árpád.