Jelentős ipartörténeti értékkel bíró, a II. világháború végén a japán hadsereg által elsüllyesztett rejtélyes sorsú harckocsit keresnek egy tóban a szigetországban. A Csi-To–4 típusú tankból mindössze kettő készült a háború vége felé, de harcban sosem vetették be a kor csúcstechnológiáját felvonultató szerkezetet. A két tankból az egyiket a háború után lefoglalta az amerikai hadsereg, a másikat azonban azóta sem találják - írta a Kyodo hírügynökség.

Állítólag Japán feltétel nélküli megadása után, 1945 augusztusában egy tóba süllyesztették a 6,3 méter hosszú és 3 méter magas, 30 tonnás tankot, hogy elrejtsék az amerikaiak elől. Az 1945-ben küszöbön álló - később a szigetország elleni atomtámadások miatt elmaradt - szövetséges invázió elleni védekezésre épített tank sorsával kapcsolatos homályra jellemző, hogy még a védelmi minisztérium alatt működő nemzetvédelmi kutatóintézet sem rendelkezik információval a harci járműről.

Az európai és az amerikai tankok ellenfelének szánt harckocsi után azért indult keresés, mert a közelmúltban megsokasodtak azok a hírek, amelyek szerint a roncs a Sidzuoka prefektúrában található Hamana-tóban van. A hadsereg egy korábbi tagja a közelmúltban azt állította, részt vett a tank elsüllyesztésében, míg egy helybéli idős ember azt mondta, hogy gyermekként szemtanúja volt a műveletnek.

Ezen felbuzdulva a tó partján fekvő Hamamacu település lakóinak egy csoportja kutatásba kezdett a víz alatt, tavaly november óta hanglokátorokkal, búvárok bevetésével próbálnak a tank nyomára bukkanni. A keresésbe időközben egy víz alatti területek feltérképezésével foglalkozó cég is bekapcsolódott, eddig eredménytelenül. Ennek ellenére a tank után kutató civil csoport bizakodó. „A tanknak a tóban kell lennie, és meg fogjuk találni” - közölte az SM@Pe nevű csoport főtitkára, Nakamura Kendzsi.  A gépet csak megtalálni akarják, de nem tervezik kiemelni a tóból. "Semmi nem maradna már ebben a városban, ha elvinnék kiállítani".

A csoport napi rendszerességgel kap újabb és újabb információkat az interneten és más csatornákon a gép hollétével kapcsolatban, dolgukat azonban nehezíti, hogy gyakran nem értik az idős emberektől érkező üzeneteket - vélhetően többek között azért is, mert a japán nyelv jelentősen megváltozott a világháború óta, ami mindennapos problémát jelent az idős és a fiatalabb generációk közti kommunikációban.