Régészek egy csoportja nemrég fedezte fel azt a 20 egyiptomi hajóroncsot a Földközi-tengerben, amelyek minden eddiginél többet elmondanak az utolsó egyiptomi származású fáraó kétségbeesett kísérletéről, hogy megőrizze birodalma függetlenségét. David Keys, a BBC History szakértője és a The Independent munkatársa tudósít a feltárásról.
Víz alatti régészeti feltárások indultak Egyiptom Földközi-tengeri partjainál annak nyomán, hogy felfedezték az utolsó egyiptomi származású fáraó országa meghódításának elhárítására tett – sikertelen – kísérletének bizonyítékait.
Az Oxfordi Egyetem Tengeri Régészeti Központja és az Európai Víz Alatti Régészeti Intézet régészbúvárai eddig 20 nagyobb, lapos fenekű bárka helyét azonosították. A bárkákat az i. e. 340-es években szándékosan süllyeszthették a tenger mélyére, talán éppen annak érdekében, hogy eltorlaszolják az ellenséges hajók útját a későkori Egyiptom (i. e. 732 – i. e. 30) egyik legjelentősebb, ma már teljesen víz alatt lévő (és alig több mint egy évtizede felfedezett) kikötője, Thonis-Héraklion felé.
A tengerfenéken végzett feltárások és a műszeres vizsgálatok kimutatták: a 24 méter hosszú hajókat cölöpökkel rögzítették, és terméskövekkel rakták tele, majd elsüllyesztették. Körülbelül 8 darab – akár hét méter hosszúságot is elérő – cölöppel ékelték ki mindegyik hajót annak érdekében, hogy a tengerbe ömlő Nílus vize el ne sodorja.
A kikötőváros a Nílus deltavidékének egyik folyóágánál terült el annak idején. Megalapítása után mintegy 1000–1200 évvel (az i. sz. 8. század környékén) azonban egy földrengés vagy más természeti katasztrófa következtében a Nílus-delta északnyugati területe a már rég elhagyottan álló Thonis-Héraklionnal együtt a tenger mélyére süllyedt. Ez az oka annak, hogy a jelenlegi víz alatti régészeti vizsgálatok már a parttól 6,5 kilométerre zajlanak.
Mindeddig két bárkát tártak fel teljesen a szakemberek, és a tervek szerint a következő években néhány újabb hajót is részletesen átvizsgálnak.
De miért érezték ellenállhatatlan szükségét az egyiptomiak annak, hogy ennyi hajót süllyesszenek el – és miért éppen az egyiptomi nevén Thonisnak, görög nevén Héraklionnak hívott kikötőnél (amely nem tévesztendő össze a már annak pusztulása után alapított krétai kikötővárossal)? A magyarázat az lehet, hogy Egyiptom egyik legfontosabb kikötőjeként fennállása alatt mindig is a tengerről érkező hódítók kitüntetett célpontja volt. A bárkákat a kikötőtől jobbra süllyesztették el, amerről a támadók érkezését várták.
A hajók elhelyezése nagyjából egybeesett a második perzsa invázió megindulásával. (Egyiptom az i. e. 525 és i. e. 404 közötti óperzsa uralmat követően i. e. 343-tól egészen Nagy Sándor hódításáig állt perzsa fennhatóság alatt.) Diodórosz történelmi munkájában leírja, hogy az egyiptomiak egyebek mellett bárkákkal próbálták feltartóztatni a tengeren a perzsákat. A bizánci Philón Mechanike syntaxis című híres mechanikai értekezésében pedig kifejti, miként is kell a védőknek facölöpök és sziklahalmok segítségével eltorlaszolniuk egy kikötő bejáratát. A bárkák pusztulásának természetesen más oka is lehetett (bár ez kevéssé valószínű): például az, hogy mesterséges úton új földterületeket hódítsanak el a tengertől.
Bármi is állt a bárkák hullámsírba veszésének hátterében, az egyiptomiak képtelen voltak megállítani a perzsa áradatot – és ez végzetesnek bizonyult, s hozzájárult az ókori Egyiptom vissza nem fordítható hanyatlásához. Bár korábban is gyakran került kívülről érkező törzsek vagy népek uralma alá, a második perzsa uralommal több mint 2000 évig tartó részleges, illetve teljes idegen uralom következett. A perzsák után (kisebb-nagyobb átmeneti időszakokkal) előbb a makedónok, majd a rómaiak, az arabok, az oszmán-törökök, illetve a britek diktálták a feltételeket.
A perzsák i. e. 343-ban rohanták le Egyiptomot: Nahthórhebit egyiptomi fáraó egy mindössze 100 ezres sereggel próbálta feltartóztatni a becslések szerint 340 ezer főt kitevő perzsa hadsereget. A hódító III. Artakhsaszjá (görögösen: Artaxerxész) perzsa királyt az ókori történetírók az egyik legkegyetlenebb uralkodónak állították be: szinte egész családját, körülbelül 80 embert irtott ki annak érdekében, hogy trónra léphessen. Egyiptom három nagyobb csatát követően adta meg magát a perzsáknak, a fáraó pedig Etiópiába menekült.
A régészek egyébként a bárkák mellett 45 további, korábban nem ismert hajóroncsot is felfedeztek, az i. e. 8. és 2. század közötti időszakból. Mindenféle vízi jármű található ezek között: bárkák, kisebb folyami csónakok, 35 méter hosszú tengerjáró kereskedőhajók és minden bizonnyal ünnepi hajók is – a luxusjachtok korabeli megfelelői. Egyszóval jelenleg ez az egy helyen talált ókori „hajótemetők” legnagyobbika a világon.
Ráadásul a régészek számára most először nyílt arra lehetőség, hogy részleteiben is megvizsgáljanak egy ilyen típusú egyiptomi bárkát. Az akácfából épített járműveket a vizsgálatok alapján kifejezetten a nílusi és a deltavidéken való hajózásra tervezték. „Páratlan épségben maradtak meg ezek az ókori roncsok – nyilatkozta a feltárással kapcsolatban az Oxfordi Egyetem munkatársa, dr. Damian Robinson. – A következő években valószínűleg olyan információk birtokába jutunk, amelyek teljesen felforgathatják az i. e. 1. évezred egyiptomi tengerhajózási technikájára és kereskedelmére vonatkozó ismereteinket.”
(Az egyiptomi feltárásról szóló cikkünk a BBC History Magazin legújabb, 2013. júliusi számában olvasható.)