A dualizmus kora máig páratlan fellendülést hozott a magyar gazdaságban, de ennek alapjait már korábban, a kiegyezés előtti években elkezdték lefektetni. A bécsi kormány ugyan megfosztotta politikai önállóságától a Magyar Királyságot a szabadságharc leverése után, de gazdasági kérdésekben nyitottabb volt.

A reformkor idején az az érdekes helyzet állt elő, hogy a nyugati minták alapján szervezett „részvényes társaságok” már létrejöttek – például egy ilyen keretében épülhetett meg az első balatoni gőzhajó vagy éppen a Lánchíd is –, viszont sem a törvényi szabályozás nem volt még meg, sem a részvények szervezett kereskedésére nem volt lehetőség, az értékpapírok és áruk adásvétele egy kávéházban zajlott.

A következő lépés a Pesti Lloyd Társaság megalakulása, s ezzel a Gabonacsarnok létrehozása volt, amely afféle nem hivatalos árutőzsdeként működött 1853-tól, azonban az ügyleteket még itt sem foglalták írásba. Bécs 1860-ban adott ki rendeletet, amelyben előírta a birodalom nagyvárosaiban egységes szabályok szerint működő árutőzsdék létrehozását (ezután alakult meg ez az intézmény például Prágában vagy Temesváron is). Pesten a Lloyd Társaság kapott megbízást egy tőzsdetervezet megalkotására, azonban ebben nemcsak áru-, hanem értéktőzsde felállítását is javasolták.

Megnyit a pesti börze

A jóváhagyás némi késéssel, de végül megérkezett, így kezdhette meg működését 150 évvel ezelőtt, 1864. január 18-án a Pesti Áru- és Értéktőzsde a Lloyd Társaság székházában. A Helytartótanács által jóváhagyott alapszabály szerint a tőzsde célja „mindennemű kereskedelmi javaknak, veretlen aranynak s ezüstnek, pénznemeknek és váltóknak, a magyar iparvállalatok felsőbb engedelem folytán kibocsátott részvényeinek s kötvényeinek eladást és vevését, végre zálog-, biztosítási és szállítási üzleteket megkönnyíteni.” Az induláskor, 1864-ben 17 részvényt (4 bank, 2 malom, 2 biztosító, 3 bánya, Lánchíd, Alagút), egy záloglevelet, 11 külföldi pénznemet és 9 váltót jegyeztek a tőzsdén. Az értéktőzsde 1868-ban egyesült a Gabonacsarnokkal, az áru- és értéküzletek ettől kezdve egyazon intézményben, de külön teremben köttettek.

Az első nagy fellendülést az 1870-es évek legelején lezajlott „alapítási láz”, a Gründerzeit hozta el, viszont az első válságra sem kellett sokat várni: 1873-ban Pestre is „begyűrűzött” a nemzetközi tőzsdeválság, és a papírok átlagosan az értékük felét elvesztették. Jobb és rosszabb időszakokkal egészen 1914-ig működött az ekkor már Budapesti Tőzsde, a világháború kitörése idején bezárták, és a kereskedés egy időre visszatért a félhivatalos keretek közé.