„Mindenki a Thistlegorm fedélzetére!” címmel közölt fotókat a Daily Mail a Thistlegorm brit gőzösről. A hajó 1941-ben süllyedt el Egyiptom partjai mellett, ma világszínvonalú búvárcélpontnak számít, mivel egész rakománya érintetlenül bejárható.
A Thistlegorm teherszállító gőzös 1939-40-ben épült, az általános fegyverhiány miatt csak egy ágyúval és egy gépfegyverrel szerelték fel, melyek még az első világháborúból maradtak meg. A hajó hossza 126,5, szélessége 17,7 méter volt, 10,5 csomós sebességgel tudott haladni. Összesen 1850 lóerős kazánjai a harmadik, Indiába vezető útján hibásodtak meg. A javítást a skóciai Glasgow-ban végezték, a szinte újnak számító hajó innen indult el utolsó útjára Alexandria felé.
A földközi-tengeri hadszíntér a Múlt-kor szerint teljesen német kézen volt:
1941-ben megérkezett Észak-Afrikába Erwin Rommel, hogy az Afrika-hadtest élén visszaszorítsa az angolokat. Ekkorra Németország teljesen ellenőrzése alá vonta a Földközi-tengert, Rommel páncélosai pedig egyre keletebbre szorították a szövetséges erőket. Az Észak-Afrikában szolgáló 8. brit hadtest a második világháború egyik legismertebb alakulata volt. Az ő támogatásukra indult útnak sokadmagával az éppen csak egyéves SS Thistlegorm.
A hajó rakománya főleg fegyverekből, munícióból, aknákból, páncélozott járművekből, dzsipekből, generátorokból állt, de volt rajta gőzmozdony és néhány ezer pár gumicsizma is. Mindez a 8. hadtest utánpótlása lett volna, de hogy Észak-Afrikába jusson, a Földközi-tenger blokádja miatt Afrikát meg kellett kerülnie, így két és fél hónap alatt jutott el a Vörös-tengerig. Mikor végre odaért, a Szuezi-csatorna éppen le volt zárva, így kéthetes kényszerpihenő nézett ki a hajónak.
A hajót 1941. október 6-án hajnalban érte német bombatámadás – a Queen Mary lett volna az eredeti célpont, de a Thistlegorm volt a legnagyobb hajó a közelben. A bomba a másodlagos robbanásokkal akkora pusztítást okozott, hogy még a gőzmozdony is a magasba röpült, és az ellenséges bombázó is megsérült, pár kilométerrel arrébb le is zuhant. A hajó 41 fős legénységéből kilencen haltak meg.
A roncsot Jacques Cousteau fedezte fel 1950-ben, ő néhány tárgyat kiemelt a roncsból (például a kapitányi széfet, egy motort és a hajóharangot), de a koordináták csak a 90-es évek elején kerültek nyilvánosságra. Azóta a roncs a búvárok paradicsoma.