Az 1980-as moszkvai olimpiának az Afganisztánba történt szovjet bevonulás miatti bojkottja (Carter elnök felhívásához végül 64 ország csatlakozott), illetve a megjelent sportolók és szövetségek tiltakozóakciói komoly presztízsveszteséget okoztak a szovjet vezetésnek. A visszavágásra tökéletes alkalmat adott, hogy négy évvel később Los Angelesben rendezték meg a játékokat.

Ennek ellenére valószínűleg nem volt jó előre meghozott, végleges döntés a „bosszú”, ugyanis a Szovjetunió első számú sportvezetője még 1984 elején is az Egyesült Államokba látogatott, és ott sikeresen egyeztetett a szovjet sportolók utazásával kapcsolatos kérdésekről. A döntéshez valószínűleg néhány incidens is hozzájárult. A két nagyhatalom viszonyát megterhelte a Koreai Légitársaság 007-es gépének 1983-as szovjet lelövése, amelynek nyomán az amerikai hatóságok például megtagadták Gromiko külügyminiszter Aeroflot gépének leszállását az Egyesült Államok területén. Ott volt egy bizonyos Oleg Jermeskin ügye is, akit a szovjetek olimpiai attaséként szerettek volna akkreditálni a játékokra, de egyértelmű titkosszolgálati kapcsolatai miatt a szervezők ebbe nem egyeztek bele.

Valójában ma sem tudjuk pontosan, mi volt a döntés valódi háttere, mindenesetre 12 héttel a megnyitó előtt, 30 éve, 1984. május 8-án a szovjet televízió közölte a hírt: az ország az Egyesült Államokban tapasztalható „soviniszta érzelmek és szovjetellenes hisztéria” miatt sportolóit biztonsági okokból nem küldi ki a játékokra. A döntéshez „önként” csatlakozott a szocialista blokk legtöbb állama, Magyarország például (számos kiemelkedő sportember karrierjét derékba törve) május 16-án, de Románia és Jugoszlávia – Kínához hasonlóan – nem állt be a sorba.

Ugyan a szovjetek talán azt remélték, Reagan elnök a közelgő választásokon belebukhat az ügybe, az olimpia különösebb botrány nélkül lezajlott, a hazai sportolók a keleti blokk legjobbjainak versengése nélkül pedig rekordszámú, 83 aranyat nyertek.