Tisztességes vadnyugati film aligha képzelhető el pisztolypárbaj-jelenet nélkül. A főhősök és ellenlábasaik oldalán egyaránt forgótáras revolver lóg, amelynek első példányait egy connecticuti farmer kétszáz éve született fia, Samuel Colt tervezte.
Coltnak állítólag egy hajóúton, a kormánykerék forgását nézve jutott eszébe a forgótáras utántöltés megoldása. Egyébként nem ő volt az első, aki kézi töltés nélküli ismétlőfegyvert tervezett, Elishia Collier ekkoriban már gyártott és el is adott ilyesmit, de ezek a korai típusok nem bizonyultak igazán praktikusnak. Igaz, ugyanez Colt első, az 1832-es prototípus alapján készült revolvereiről is elmondható volt. Hiába szerzett tőkét a gyártáshoz, a megrendelések nem igazán jöttek, megbízhatósági gondok is akadtak a nehéz és pontatlan szerkezettel – bár ebben a katonák is ludasak voltak, akik közül sokan kíváncsian szétszerelték fegyvereiket, majd nem tudták ugyanúgy össze is rakni azokat.
A teljes csődtől csak a floridai, illetve a szeminol indiánok elleni háború mentette meg a feltalálót, aki így is kiszállt az üzletből, és csak 1847-ben tért vissza, amikor kapott egy 1000 pisztolyra szóló texasi megrendelést. A Coltok aztán fényesen bizonyították hatékonyságukat a Mexikó elleni háborúban (1846–1848), innen pedig már nem volt megállás. A Vadnyugat meghódításának fő eszközei lettek a forgótáras pisztolyok és puskák, de ehhez az is kellett, hogy Colt a korai gondok miatt könnyen cserélhető, szabványosított alkatrészekkel szerelje őket, illetve a termelést is egyszerű részfeladatokra bontva tervezze át – gyárában így akár naponta 150 fegyver is készülhetett.
Colt Amerikán kívül is híres lett, az egész világról kapott megrendeléseket, európai koronás főknek is készített különleges, díszes fegyvereket. Ugyan fiatalon, 1862-ben meghalt, óriási vagyont hagyott maga után, a Colt-fegyvergyár pedig ma is sikeresen működik.