Index Vakbarát Hírportál

Az ember, aki miatt kicsit kevésbé pokoli a háború

2014. augusztus 22., péntek 12:06

A Vöröskereszt elődjének megalapítása után egy évvel ült össze az a konferencia, amelyen 1864. augusztus 22-én elfogadták ez első genfi egyezményt a háborús sebesültek megkülönböztetés nélküli védelméről. Azóta is ez az alapja a nemzetközi humanitárius egyezményeknek. Létrejötte egy olyan svájci üzletemberhez kötődik, aki nem sokkal később tönkrement, és egy időre nyomorúságos körülmények közé került.

A történelem nagy csatáit taglaló munkák közül kevés emlékezik meg arról, hogy egészen a 19. század második feléig a hadseregek elvonulása után az összecsapások helyszíne valódi földi pokol volt. Az elesettek eltemetésével általában nem foglalkoztak, a menthetetlennek ítélt sebesülteket pedig sorsukra hagyták ott, ahol összerogytak. Ez nemcsak humanitárius szempontból volt katasztrofális gyakorlat, számos rettenetes járványt is okoztak a sokszor tízezerszámra bomló halottak.

Ilyen apokaliptikus körülményekkel szembesült Henri Dunant svájci kereskedő is az 1859. június 24-én lezajlott solferinói csata helyszínén. A francia, szárd–piemonti és a velük szembenálló osztrák erők összesen közel 40 ezer halottat és sebesültet vesztettek, akiknek nagy részét egyszerűen hátrahagyták. Dunant eredetileg a francia uralom alatt álló Algériával kapcsolatos üzleti ügyben akart III. Napóleon francia császárral tárgyalni, de annyira megrendítették tapasztalatai, hogy ápolókat toborozva megpróbált segíteni, akin tudott.

Az önzetlenség ára

Hazatérése után könyvet írt élményeiről, majd ezt elküldette az európai uralkodói udvarokba, hogy támogatást gyűjtsön tervéhez, amely egy a harcterek áldozatait segítő szervezet létrehozása volt. Dunant végül 1863-ban négy másik genfi vállalkozóval tanácskozva lefektette az alapszabályokat, és elfogadta jelképül a svájci zászló inverz változatát.

Egy évvel később, immár 16 ország küldötteinek részvételével zajlott le az a konferencia, ahol 150 éve, 1864. augusztus 22-én aláírták a sebesülteket és az ápolókat semlegesnek nyilvánító (első) Genfi Egyezményt, a korábban megalapított szervezet pedig felvette a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága nevet. Napjainkban a Vöröskereszt és társszervezetei mintegy 100 millió önkéntest foglalkoztatnak világszerte, Dunant tevékenységét – aki egy időben a Párizs nyomornegyedeiben tengődött – pedig 1901-ben Nobel-békedíjjal ismerték el.

Rovatok