A 19. század első felében a Pesten élő zsidók száma megsokszorozódott. Az 1799-es alig ezer főről 1848-ra 10 ezer fölé, 1857-re pedig 23 ezerre nőtt a lélekszámuk. Ezzel párhuzamosan a hitközség tagjainak kulturális és gazdasági súlya is rendkívüli mértékben növekedett.
Nem csoda hát, hogy már az 1830-as évek elején felmerült egy megfelelő méretű és látványában is kellően lenyűgöző zsinagóga építésének terve, azonban a hitközségen belüli viták (főként a neológ és az ortodox rítus hívei között), illetve más akadályok miatt a tényleges megvalósítás a szabadságharc kitöréséig sem nagyon haladt előre.
Végül 1850-ben alakult meg az az – immár harmadik – építési bizottság, melynek irányításával megkezdődött a tényleges tervezés, majd az építkezés. Sok helyen olvasható, hogy tervpályázatot írtak ki, ez azonban nem így történt: párhuzamosan bízták meg a tervek elkészítésével Hild Józsefet, illetve a három fiatal építészből álló Kauser–Feszl–Gester társulást. A Hild-féle klasszicista, illetve a Feszl Frigyes nevével fémjelzett társaság keleties-romantikus koncepciója egyben a hitközségen belüli ellentéteket is megtestesítette, így az építészeti szempontok mellett a hívők csoportjainak politikai játszmája is befolyásolta a tervezés folyamatát.
Három évvel később a bécsi tempelgassei zsinagóga tervezőjét, Ludwig Förstert is felkérték egy terv elkészítésére, aki egy az osztrák fővárosban akkoriban már készülő épülethez nagyon hasonló tervvel, 1854 májusában végül el is nyerte a megbízást, bár a döntőbizottság eredetileg Hild tervét választotta.
A zavaros előkészítés után az építkezés elképesztő sebességgel haladt, szeptemberben már megtörtént az alapkőletétel, majd megkezdődött a tényleges munka is. Ugyan Förster különböző nézeteltérések miatt 1857 novemberében felmondott, és az épület belső díszítését végül Feszl tervezte és valósította meg, főként Wechselmann Ignác építésvezető kiváló munkájának köszönhetően 1859-re mégis készen állt az új zsinagóga.
Az avatásra a zsidó nagyünnepek előtt, 155 éve, 1859. szeptember 6-án került sor. A Dohány utcai lett és maradt a világ egyik legnagyobb zsinagógája, Európában csak az amszterdami veheti fel vele a versenyt. A magyar zsidóság tragikus 20. századi története ellenére az épület szerencsére megmaradt, és ma is Budapest egyik fő látványosságának számít.