A mexikói őserdő mélyén a régészek három ősi város romjait fedezték fel, és olyan bizonyítékokat találtak, melyek megváltoztathatják a maja kultúráról alkotott felfogásunkat. Két, most fellelt városról korábban még csak nem is hallottak a tudósok. A harmadik város esetében ugyan írott feljegyzések rendelkezésre álltak, az 1970-es években régész is járt már a környékén, ám a pontos helyszín mindeddig ismeretlen volt.

A három városban összesen több mint húsz piramist és több tucatnyi palotát azonosítottak a szakértők. „Az ismeretlen városok és épületek mennyisége alapján egyedülálló felfedezésről beszélhetünk a mexikói őserdőben végzett eddigi kutatások eredményeihez képest” – fejtette ki a BBC History magazinnak Ivan Šprajc professzor, az expedíció vezetője, a Szlovén Tudományos és Művészeti Akadémia kutatóintézetének szakértője.

Az építészeti stílus és a hieroglif feliratok alapján a kutatók arra következtetnek, hogy valamennyi város a tőlük mintegy 65 kilométerre, délnyugatra elhelyezkedő városközpontnak és katonai hatalomnak, Calakmulnak volt alárendelve. A korszakkal kapcsolatos ismeretek alapján az is valószínűsíthető, hogy a térség virágkorát éppen Calakmul hanyatlását követően élte át, ami új bizonyítékokat szolgáltat arról, hogy a maja civilizáció különböző hatalmi központjai milyen hatást gyakoroltak egymásra.

Rejtélyes aknák

Az elsőként (újra)felfedezett várost a régészek Tamchen névre keresztelték, amely maja nyelven mély kutat jelent. A település körülbelül 2,6 négyzetkilométer területre terjedt ki egykor, és 10 ezer lakost számlálhatott. A tudósok szerint a város i. sz. 600 és 900 között élte fénykorát, ezt követően a nagyjából az i. e. 10. századtól Közép-Amerika egyre nagyobb területeire kiterjedő maja civilizáció hanyatlani kezdett.

A kutatócsoport alaposan átvizsgálta a 12 hektáros városközpontot, és 20 nagyobb építményt talált, köztük öt-öt palotát és piramist.

Rendkívül érdekesnek bizonyult az a több tucat föld alatti akna és kamra, amelyeket néhány esetben akár 10–15 méter mélyen vájtak a sziklába. A más maja városokban talált hasonló képződményeket általában esővíz összegyűjtésére és tárolására használták, és a külső lakónegyedekben helyezkedtek el. Tamchenben azonban a közigazgatási, vallási és ünnepi célokat szolgáló városmagban összpontosulnak, a szakértők szerint az is elképzelhető, hogy valamilyen korábban nem ismert maja kultuszhoz köthetők. „Pozíciójuk, számuk és egymáshoz való közelségük miatt arra gyanakszunk, minden bizonnyal vallási funkciójuk volt, s néhányat rituális okokból vettek igénybe” – hangsúlyozta Šprajc professzor.

A győztes jutalma: halál

A másik növény- és földtakaróval elfedett várost Chactun, azaz vörös kő névvel látták el felfedezői. A legalább 5 kilométer átmérőjű, 20–30 ezer lakosú település Tamchenhez hasonlóan nagyjából i. sz. 600 és 1000 között érte el fejlődése csúcsát. A régészek átkutatták a 22 hektárra kiterjedő városközpontot, ahol 12 piramis (köztük három körülbelül 20 méter magasra is kiemelkedett), 15 palota, 12 ünnepi tér és két rituális labdajátékpálya romjaira bukkantak – utóbbiak az emberáldozatban is kitüntetett szerepet kaptak, ugyanis a nyertes csapat játékosait feláldozták.

Bár már az 1970-es években is készültek róla adatok, a harmadik város, Lagunita pontos helyét csak napjainkban sikerült meghatározni a legkorszerűbb műholdas navigációs eszközökkel. Akárcsak Chactuné, nagyjából 5 kilométer lehetett az átmérője, ám a városmag sokkal kisebb és zsúfoltabb volt, mintegy 30 nagyobb építménnyel. A labdapálya és a három piramis mellett egy csomó palotát is találtak a régészek – az egyiknek az ünnepi célokra használt bejáratát egy stilizált szörnyszáj díszítette.

Az elmúlt 18 hónap – és a megelőző 15 év – felfedezései arra utalnak, hogy Közép-Amerikában, Mexikó déli részén még számos maja város alussza békés álmát az őserdő mélyén. És mivel még nagyjából 2600 km² erdőséget át kell vizsgálniuk, szinte bizonyos, hogy a régészek hamarosan újabb felfedezésekkel örvendeztetik meg a közvéleményt.