Az ideális test ábrázolásába szinte mindenütt beleütközünk, de míg jelenleg a lapos hasat és a kidolgozott izmokat hangsúlyozzák a férfiak esetében, a 18. század java részében egy másik testrész számított fontosabbnak és eszményibbnek – a láb.

Erre a következtetésre jutott Karen Harvey kultúrtörténész, a Sheffieldi Egyetem professzora, aki igen széleskörű forrásanyagot vizsgált át (a levelektől és elismervényektől kezdve a szatirikus és erotikus művekig), hogy rájöjjön, miként látták a férfiak testét ebben a korszakban. „A férfilábat különböző módon tették közszemlére a történelem során, a 15–16. században például a harisnyákat kedvelték. Ezekben az öltözetekben azonban csak a láb alsó része jelent meg, míg a 18. századi Angliában egyre feljebb irányították a figyelmet, akár a medencéig és csípőig is” – nyilatkozta.

Ez a fordulat részben a divat változásának tudható be, Harvey szerint azonban az emberek gondolkodásmódja is megváltozott a férfiak testével kapcsolatban. „Nagyobb hangsúly került az alakra is, mint a nemi különbségek szimbólumára. A folyamatosan növekvő orvosi tudás és a világ empirikus megismerése még jobban középpontba helyezte a testet mint e különbségek legfontosabb jelét.”

Félős férfiak

De miért pont a láb került az érdeklődés fókuszába? Harvey kutatásai alapján ez volt a legalkalmasabb a férfias szépség és hatalom kifejezésére. Új, szűkebb fazonok emelték ki a lábak elegáns ívét, fontosságának hangsúlyozása pedig erőt sugalmazott. „A férfiak társadalmi hatalmát a fizikai megjelenésük fejezte ki és tartotta fenn” – húzza alá a kutató.

Természetesen voltak árnyoldalai is a felfogásnak, a nők elvárásainak való megfelelés nyilvánvalóan már akkoriban is aggasztotta a férfiakat, és ez az öltözékekben is tükröződött. A férfiak és nők tárgyiasításának különbségei a mai napig jelen vannak. „Bármilyen testrészt veszünk, kétségkívül a férfitestet is ugyanannyira tárgyként kezelik, mint a nőit. Az eltérés annyi, hogy míg a férfitesteket a hatalommal és fizikai erővel kapcsoljuk össze, addig a nőieket leggyakrabban passzív szépségükért szemléljük” – emeli ki a gender különbségek társadalmi és vizuális vetületét elemző kultúrtörténész.