Tavaly volt húsz éve, hogy Gianni Versace világhírű divattervezőt egy gyanútlan reggeli séta alatt, a nyílt utcán lelőtték. Ez volt az elkövető ámokfutó utolsó gyilkossága, mielőtt magával is végzett. A motivációit azóta is csak találgatni lehet. Rendszertelen vérengzés? A hírnév hajszolása? Bosszú? És miért lehetett még egyáltalán szabadon a gyilkos? Szerencse? Rendőrségi bénázás? A korszak általános homofóbiája? Most a korábban O. J. Simpson bűnügyét feldolgozó American Crime Story második évada vette elő a történteket, de a divatbirodalom örökösei már a megjelenése előtt felháborodtak rajta. A Versace-gyilkosság története.
Gianni Versace egykori olasz divatpápa nevét mindenki ismeri, ha máshonnan nem, a ma is a divatipar meghatározó szereplőjének számító családi cégről.
A népszerű divattervező 1946-ban született Reggio di Calabriában. Anyja varrónő volt, mellette már egészen korán elkezdett ismerkedni a divat világával. Kisebb kitérők után 26 évesen költözött Milánóba, hogy szerencsét próbáljon a divatszakmában. Az első saját butikját 32 évesen, 1978-ban nyitotta, amivel megalapozta a hírnevét, a Versace-birodalmat és a haláláig élvezett luxuséletmódját is.
1997. július 15-én épp a reggeli sétájáról ért haza a Miami Beach-i villájához, amikor a saját otthona lépcsőjén kétszer fejbe lőtte egy Andrew Cunanan nevű ámokfutó. 50 éves volt.
Az akkor 27 éves Andrew Cunanan filippínó és olasz származású szülők gyerekeként született. San Diegóban majd San Franciscóban élt, a helyi meleg szubkultúra ismert alakja volt. Szerette a fényűző életet és annak látszatát, még akkor is, ha saját maga soha nem engedhette meg. Utolsó éveiben nem volt munkája, gazdag idős férfiak eltartottjaként élt. 1997 áprilisában aztán egyszer csak Minneapolisba utazott, ahol hónapokon és államokon átívelő ámokfutásba kezdett.
Három hónap alatt legalább öt embert ölt meg, közülük négyet az első két hét alatt. Csak az első két áldozatát ismerte biztosan. Az első egy szintén meleg barátja volt (feltehetően őt követve kelt útra Kaliforniából), a második egy korábbi szeretője. Mindkettőjüket Minneapolis környékén ölte meg: az első hullát a második áldozat lakásában találták meg egy szőnyegbe csavarva, a másodikat a városon kívül, egy tóban. A rendőrök már ekkor beazonosították, de a volt szeretője autójával sikerült elmenekülnie.
A harmadik áldozata egy chicagói ingatlanmágnás volt. Őt a halála előtt meg is kínozta a saját otthonában, majd még ugyanott megborotválkozott, lezuhanyzott, szendvicset készített magának. A férfi autójával menekült tovább New Jerseybe, ahol egy temetőgondnokot ölt meg, hogy ismét járművet válthasson. Ekkor már nagy erőkkel vadászott rá az FBI, a legkeresettebb tíz bűnöző listájára is felkerült, ezután mégis két hónapig teljesen észrevétlen tudott maradni – egészen július 15-éig. Versace volt az utolsó áldozata.
Cunanan addigra már legalább hetek óta Miami Beachen tartózkodott. Aznap reggel Versace szokása szerint elsétált olasz nyelvű újságot venni egy közeli kávézóba. Épp onnan tartott hazafelé, amikor Cunanan követni kezdte. Háromnegyed kilenc körül Versace már a kulcsot dugta a bejárati ajtó zárjába, amikor odalépett hozzá, és közvetlen közelről kétszer fejbe lőtte, majd elmenekült.
Nyolc nappal később egy lakóhajón találtak rá: ugyanazzal az – első áldozatától lopott – fegyverrel lett öngyilkos, amellyel Versacét és két másik áldozatát is megölte.
A gyilkosságok okát azóta se tudni biztosan. Nem volt világos mintázat, amely összekötné az eseteket: Cunanan többféle módon ölt, olykor egyetlen lövéssel, máskor brutálisan. (Az első áldozatát több mint harminc kalapácsütéssel verte agyon, a harmadiknak fűrésszel vágta át a torkát.) Több áldozata látszólag csak feláldozható eszköz volt a meneküléshez. A viselkedése utólagos vizsgálata alapján egyes szakértők szerint elképzelhető, hogy antiszociális vagy disszociális személyiségzavarban szenvedett, vagyis szociopata volt.
Közvetlenül a gyilkosság után elterjedt, hogy a vérengzésének köze lehetett ahhoz, hogy AIDS-es volt, de a boncolás egyértelműen cáfolta, hogy fertőzött lett volna. Ezt a narratívát erősítik 2014-ben nyilvánosságra hozott FBI-dokumentumok, amelyek szerint mégis ismerhette a chicagói áldozatát, sőt viszonyuk is volt; és a barátai elmondása szerint Cunanan, bár nem teszteltette magát, félt attól, hogy AIDS-es lehet, és arról beszélt, hogy ha ez kiderülne, mindenkit megölne, akivel valaha védekezés nélkül szexelt. (A chicagói rendőrség szerint ezek a feltételezések megalapozatlanok voltak.)
Cunanan vonzódott a luxushoz, a hírnévhez és a hírességekhez is. Egy korabeli rendőrségi jelentés szerint könnyen felbosszantotta, ha nem ő állt a figyelem középpontjában. Az ámokfutása előtt nem sokkal egy gazdag idős partnere szakított vele, egyes elképzelések szerint az e miatti dühe vezethetett az első gyilkossághoz, ami után már csak előre menekült.
Versace kapcsán is csak találgatások ismertek Cunanan motivációjáról:
Ez volt életem ügye, de a mai napig nem tudjuk, miért történt. Szerintem Cunanan azt akarta, hogy a befejezése nagyot szóljon, és mi szólhatna nagyobbat, mint egy nemzetközileg ismert alak megölése. De ezt soha nem fogjuk megtudni – soha, de soha
– mondta húsz évvel később Paul Marcus, a Miami Beach-i Versace-nyomozás azóta visszavonult egyik vezetője a Miami Heraldnak.
Cunanan motivációja mellett az is máig kérdéses, hogyan tudott egyáltalán szabad lábon maradni az első négy gyilkossága után. Bár az FBI akkor már hónapok óta kereste, a későbbi kritikák szerint a helyi rendőrség nem vette elég komolyan az ügyet, és több körülmény is Cunanan kezére játszott, aki ráadásul ügyes hazudozó hírében állt, aki jól tudta másnak kiadni magát. (Volt, aki a kaliforniai ismerősei közül is csak álnéven ismerte.)
Annyi biztos, hogy alkalom lett volna korábban elkapni. Egy héttel a Versace-gyilkosság előtt ugyanis elzálogosította a chicagói áldozatától ellopott egyik aranyérmét – és a zálogházban a saját nevét, ujjlenyomatát és hotelcímét adta meg. A zálogház az előírásoknak megfelelően beküldte az ügyfelei listáját a Miami Beach-i rendőrségre, ahová öt nappal a gyilkosság előtt meg is érkezett. Akkoriban viszont még nem voltak automatizált rendszerek az ilyen adatok feldolgozására, így a lista sok másik között egy irodai asztalon kallódott. Cunanan ráadásul a hotelben is saját nevén regisztrált, mégse tűnt fel senkinek, hogy egy országosan keresett bűnöző az egyik vendég.
Még így is több alkalommal látták a városban. Egyszer például egy helyi étterem dolgozója hívta a rendőrséget, mert feltűnt neki, hogy a keresett személy épp rendelt tőle egy tonhalas szendvicset – de mire a rendőrség kiért, az ember (akiről azóta se tudni, hogy valóban Cunanan volt-e) egyszerűen odébbállt.
Az utolsó gyilkosság után viszont az egész város felbolydult. Versace egy barátja, aki épp a villában tartózkodott a gyilkosság pillanatában, a lövések hangjára kirohant, és üldözőbe vette Cunanant, de a férfi elmenekült. A rendőrök elözönlötték a környéket. Hamarosan meg is találták a New Jersey-ben ellopott autót, mellette Versace gyilkosának ruháival, illetve a valódi irataival – mintha csak szerette volna, hogy azonosítsák. Alig három órával Versace halála után már mindenki tudta, ki volt a tettes, és vadászat indult Cunanan után.
A hajsza óriási médiafigyelem mellett zajlott, sőt utóbbi olykor hátráltatta is a nyomozást. Egy tévés például lefizetett egy alkalmazottat a hotelben, így előbb jutott be Cunanan szobájába, mint a rendőrök. Sorra jelentek meg az egymásnak ellentmondó információk és elméletek is, és a történtektől teljesen független gyilkosságok körül is mindenki Cunanant kezdte látni – olyannyira, hogy Miami-Dade megye rendőrsége egy ilyen eset után kiadott egy közleményt, a végén a megjegyzéssel:
Rendkívüli hír: Dade megye nem minden gyilkosságát Cunanan követte el.
De a névtelen bejelentők mindenhol őt kezdték látni, a hotdogostól az utazási irodán át egy night club színpadáig. Egy bárpultos jelentette, hogy épp kiadott egy sört Cunanannak, de kiderült, hogy egy kopasz, kék szemű férfit nézett a filippínó gyilkosnak. A latinólakta negyedekben különösen sokakat hittek menekülőben lévő gyilkosnak az következő napokban.
Az óriási felhajtás ellenére a rendőrségnek mégse sikerült elfognia Cunanant. Július 23-án egy lakóhajó gondnoka riasztotta őket, miután lövést hallott a második emeletről. A rendőrök nagy erőkkel kivonultak, körbevették a hajót, könnygázt is bevetettek, és végül másnap behatoltak, de már csak Cunanan holttestét találták meg.
A helyszínről videó is készült:
Cunanan semmilyen üzenetet nem hagyott maga után.
A nyomozás visszásságaira akar rámutatni az American Crime Story is. Az antológia első évada O. J. Simpson ügyét dolgozta fel, a január 17-én érkező második a Versace-gyilkossággal foglalkozik. Az alapja egy 1999-es könyv, amelyet az akkoriban a Vanity Fair újságírójaként Cunanan ámokfutásával foglalkozó Maureen Orth írt.
Ryan Murphy, a sorozat egyik vezető producere szerint ahogy az O. J. Simpson-ügynél képbe került a rasszizmus, Cunanan esetében a homofóbia szerepét kell megvizsgálni.
“Egy társadalmi jelenségen belüli bűnügyről próbálunk beszélni. Versacénak, aki az utolsó áldozat volt, nem kellett meghalnia. Az egyik oka annak, hogy Cunanan át tudta szelni az országot és leszedni az áldozatait, akik közül sok meleg volt, a kor homofóbiája” – mondta Murphy a Hollywood Reporternek.
Annak ellenére, hogy az FBI körözési listáján, és feltételezték, hogy Dél-Floridában él, a Miami-i rendőrség megtagadta a körözési plakátok kirakását. Murphy szerint ennek az volt az oka, hogy az áldozatok nyíltan melegek voltak.
Nem is annyira az, hogy miért ölték meg Versacét, inkább az, hogy miért engedhették meg, hogy ez megtörténjen
– válaszolta Murphy arra, mi motiválta a történet feldolgozását.
A család már a megjelenése előtt elhatárolódott a sorozattól, ahogy Versace egykori élettársa is, aki szerint annak története távol áll a valóságtól.
Versace hamvait a Comói-tó melletti családi kriptában helyezték el. Rengeteg zenésszel és más ismert emberrel ápolt barátságot, így a temetésén olyan hírességek tűntek fel, mint Elton John, Sting vagy Diana hercegnő, aki alig több mint egy hónappal később halt meg autóbalesetben. Elton John Versace emlékének ajánlotta a gyilkosság évében megjelent, The Big Picture című albumát.
A sors úgy hozta, hogy élete utolsó két évében Versace már készült a halálára: füldaganata volt, ami a megjelenését is elcsúfította, ezért sokáig bezárkózva élt olaszországi otthonában. Műteni a daganat elhelyezkedése miatt nem lehetett, már a végrendeletét is megírta.
De aztán a meggyilkolása előtt hat hónappal gyógyultnak nyilvánították. Ünnepeltünk; pezsgőt ittunk meg minden. Hat hónappal később megölték
– emlékezett vissza a húga, Donatella, aki ma a Versace alelnöke és kreatív vezetője.
A Versace céget testvérei vitték tovább. A végrendelet viszont a birodalom 50 százalékát az akkor 11 éves unokahúgára, Allegra Versacéra hagyta. A többi családtagjáról is hasonlóan gondoskodott. Élettársára, a 16 éven át egészen haláláig vele élő Antonio D'Amico modell-divattervezőre élete végéig szóló, havi 50 millió lírás ( akkori árfolyamon 5,5 millió forintos) apanázst hagyott, illetve minden olaszországi és amerikai birtokának használati jogát, de a család közbenjárása után mindennek csak a töredékét kapta.
A Miami Beach-i egykori Versace-villa, a Casa Casuarina ma luxushotelként és turistalátványosságként működik.
Borítókép: Versace modellek körében egy divatbemutatón 1997. január 18-án. Fotó: Pierre Verdy / AFP.