Az Ifjúsági Magazint a nyolcvanas években legtöbben vagy a nemi felvilágosítás kedvéért, vagy a poszterekért és zenei cikkekért vettek; egyszerre lehetett röhögcsélni is néhány cikk hangvételén, meg főleg a - sokszor valószínűleg a szerkesztőségben született - olvasói leveleken (13 éves lányok vagyunk hárman, szerelmesek egy nős férfiba, mit tanácsolsz?), és közben falni az infókat.
Az Ifjúsági Magazin most szabadon hozzáférhető az Arcanumon
Az IM számai – az úttörőknek szóló Pajtással és a Kisdobossal együtt – most felkerültek az Arcanumra. A régi újságok, sajtótermékek ugyanúgy részei a magyar kulturális örökségnek, mint a könyvek vagy a filmek. Hogy digitálisan elérhetők legyenek, egyértelmű közérdek. A magyar közgyűjtemények idáig mégsem fektettek erre túl nagy hangsúlyt – ebben talán most van valami változóban –, így annak is örülni kell, hogy a piaci rést kihasználva van egy komoly digitalizációs projekt. Bár ez jelentős részben fizetős, bizonyos tartalmai ingyenesen elérhetők. Az Arcanum adatbázisából jövő vasárnapig az Ifjúsági Magazin összes évfolyama teljes tartalommal szabadon böngészhető, aki pedig addig regisztrál, ezen a hétvégén minden újságot szabadon elérhet. Az Arcanum szerkesztői, ha rendelkezik olyan ritka régi újsággal, ami nem szerepel az archívumban, szívesen felvennénk Önnel a kapcsolatot.
Itt lehetett először olvasni Magyarországon a Rolling Stonesról. “Újabb keresztneveket tanul meg a világ. A Rolling Stones együttes tagjai ők, a legkiemelkedőbbek a követők között. Sikerük titka, hogy egyéniséget visznek az általuk is képviselt »beat«-muzsikába, nem úgy, mint a Beatlesek többi epigonjai”. A lap zeneileg később is hiánypótló volt. Legjobb éveiben, amikor a példányszám a 300 ezret is elérte, a szerkesztők leginkább a rockot favorizálták, a nyálas hülyeségeket lenézték (volt azért az is), és helyet adtak olyasminek, amiről máshol nem lehetett olvasni. Itt foglalkoztak rendszeresen és komolyan először a punkkal; beleálltak olyan ügyekbe és olyan együttesek megjelenését pártolták, amelyeket a rendszer egyébként nem. (Fotó:
Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)
A Sex & Drugs & Rock’n’roll jegyében három részben mutatunk be válogatást az IM számaiből. A zenével kezdjük: poszterek, falinaptárak, riportok a szocialista popipar termékeitől a fekete bárányokig. Itt: 1987-es SZTÁRNAPTÁR Lindával, Aranypók fehérnemű-modellel, Koppánnyal, az IM-be is rendszeresen író Nemerével és a többiekkel. (Fotó:
Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)
Itt egy korai Cider imitáció, ez pedig egy 1972-es összeállítás a lemezlovasokról. "A neve fogalom a szakmában — Cintula a legrégibb és állítólag ma a legjobb disc jockey. A Sarokház eszpresszó pincére megnyugtat, itt kell lennie, a kocsija kint áll, talán csak átszaladt vacsorázni. Aztán még fél órát késik, de érthető, egyik klubból a másikba kell rohannia, az evésre is alig szakíthat időt, a vendégek pedig nem bánják, örülnek, amikor végre közöttük van a majd kétméteres. Krisztusarcú fiatalember, Keresztes Tibor, alias Cintula. Azt csinál közönségével, amit akar." (Fotó:
Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)
"A keresetéről nem szívesen nyilatkozik, azt mondja, félrevezetné a fiatalokat. Nem kevés persze, de a jó lemezkalauznak ehhez még hozzá is kell tennie hogy elegendő lemeze, újságja, felszerelése legyen. — Egyébként sem fenékig tejfel az életünk — húzza el a száját. A hivatalos szervek nem állnak egyértelműen mellettünk. Nagy az ellenpropaganda." Cintulának azért annyira nem kellett ellenszélben pakolnia a lemezeket. A hatvanas évek a III/III. hazafias alapon beszervezett ügynöke. “Cintula mester” később a lemezlovas vizsgabizottságban dönt arról, ki kaphat engedélyt, ő a KISZ-rendezvények állandó műsorvezetője, “az IM-esteken is az ő zenéjére ropják a tinédzserek”. Egy '79-es képaláírás szerint: “Disc-jockeyből KISZ-jockey lett”. (Fotó:
Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)
“Hitvallásunk, hogy őszintén igaz szóval, baráti segítő szándékkal szóljunk életünk dolgairól, s együtt, közös erővel szeretnénk megoldani, hogy szebbé, értelmesebbé formálhassuk életünket“ - írta ‘65-ös beköszöntőjében “a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség havonta megjelenő képes folyóirata a 14—18 éves fiataloknak”. Ahhoz képest, hogy az IM a KISZ lapjaként indult, a jobb időszakokban meglepően sokszínű volt a lap. Itt kevésbé volt kézivezérlés, mint a nagy rivális Magyar Ifjúságban. Beleálltak kényesnek számító témákba, felkarolták a keményebb zenét, megengedőbbek voltak a fiatalkori lázadással és a szubkulturális jelenségekkel szemben. (Fotó:
Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)
"Bokában szűk nadrág, testre simuló kockás ing, borzas haj, csizma, lányoknál bőrpapucs — ez a koncertlátogatók új egyenruhája. Újra felhangzott az üvöltés, és napjainkra néhány zenész törekvése jóvoltából egy önálló, a fiatalok körében taroló sikerű irányzat bontakozott ki. A rock. A rendező szervek, a felnőttek többsége ma is idegesen, és értetlenül áll szemben ezzel a jelenséggel. Nem értik, hogy a már egyszer megszelídült popzene, az elmúlt évek csendes nyugalma után mi ez a fékevesztett viselkedés, a zabolátlan tombolás, az üvöltözés?" (Fotó:
Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)
„Nem vagyok a popzene ellensége, mert a rádióban szívesen hallgatom, de a ‘Piramis jelenségre’ szeretném felhívni a figyelmet. Arra a hippihadra, amely végigkíséri őket előadásról előadásra, fantasztikus öltözékeikkel, orrból és fülből lelógó arcdíszeikkel, és távolról érezhető kellemetlen szagukkal megbotránkoztatják a jó érzésű fiatalokat, felnőtteket. És ami a legsajnálatosabb, ezek a fiatalok “szipusak"... Ezek a sajnálatra méltó narkomániás hippik — akik véleményem szerint a nyugatot majmolják —, úgy kísérik együttesüket városról városra, mint a feketehimlő- vagy kolerajárvány!" - írta egy felháborodott levelező 1978-ban a szerkesztőségbe. Ekkoriban a "Piramis-jelenség" volt a fő téma a magyar rock környékén. Az IM védelmébe vette a magát a rajongók által felemeltnek tekintő "népi" zenekart, és hamarosan Som Lajosnak is sikerült kikilincselnie a támogatást Erdős Péteréktől. (Fotó:
Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)
Nem úgy, mint a bűnbakként kezelt P. Mobilnak. A nagy népszerűség ellenére Schuster Lóriéknak tíz évig kellett várni, mire az MHV 1981-ben végre kiadta az első nagylemezüket - ekkor jelent meg az IM-ben is ez a poszter. (Fotó:
Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)
Nem a lapon múlt: ők addig is próbáltak nyomást gyakorolni a P. Mobil érdekében. Erdős Péternél is rendre rákérdeztek, mikor engedik már végre megjelenni az albumot. A könnyűzene egyre inkább teljhatalmú ura 1978-ban nem is nagyon titkolta a politikai okokat: “Ismerjük és elismerjük a P. Mobil zenéjét, sőt a közönsége ellen sincsen semmiféle kifogásunk. Zenéjük izgalmas. jócskán eltér a megszokott muzsikától. Az egyetlen, bár jelentős kifogásunk a szövegeik ellen merült fel. Esztétikailag gyengék - nem mintha nem adtunk volna ki gyengébb szövegű felvételeket -, de java részében társadalmi és politikai normáinkba ütközik. Virágozzék minden virág - e tágan értelmezett normába sem fémek bele.” (Fotó:
Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)
Az Ifjúsági Magazin ellenben rendszeres fellépési lehetőséget adott a P. Mobilnak is az "IM-esteken". A lap szervezte meg a magyar rocktörténet legendás koncertjét, a "fekete bárányok" fellépését 1980. augusztus 23-án a Hajógyári-szigeten. A név csak utólag jött, de már a koncerten is voltak fekete bárányos transzparensek az aczéli három T "tilt" kategóriájára utalva. Mint egy olvasói levélben "Tünde" írta: "Miért kell ezeknek a bandáknak az „árnyékban” élni, és miért ők a „fekete bárányok”? Mert ők levetették az ósdi, elavult stílust, újat hoztak, őszinték, szókimondók?" Lóriékon kívül a Beatrice és a nagyközönség előtt ekkor debütáló Bizottság lépett fel. Wahornékat Nagy Feró hívta előzenekarnak, rögtön 25 ezer ember elé, és az IM is bajban volt elsőre, hogy ez most komoly, vagy csak művészhülyülés. "De végül is mi ez? Punk banda? Annál több. Igazi zenekar? Annál még kevesebb. Hangulatuk talán Frank Zappáéhoz hasonlítható leginkább, csak hát Zappa felkészültsége elképesztő" - írták. Az igazi szám azonban akkor is a Beatrice volt. (Fotó:
Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)
"Bár a babos kendő lovagjainak kiáltották ki őket híveik, nem sok köszönet volt a kitüntető címben, hiszen sokan éppen a slepp, a törzsközönségük miatt haragudtak rájuk, s tiltották ki őket több helyről is" - írták a koncert előtt. Az IM ekkor is a védőügyvéd szerepét vállalta, ilyen beszámolókkal: “Egy mama, aki elszökött lánya után jött ki a szigetre, és órákig kereste a tömegben: — Nagyon meg akartam pofozni a lányomat, mert engedély nélkül lógott el otthonról. Aztán, amikor megláttam ezt a rengeteg embert, ahogy egymás mellett ülve, fekve hallgatták a zenekarokat, lecsillapodtam. Otthon mindenféle rémségeket gondoltam tivornyákról, erőszakosságokról. Megváltozott a véleményem.” Hogy nem teljesen rendszerkonform dologról van szó, azért a közönség tagjait megszólaltató tudósításból is kiderült: „Üllőről jöttünk, a Beatrice kedvéért elsősorban. Hogy mit jelent, a pöttyös kendő? Nézd, piros, piros, de vannak még rajta fehér foltok...” (Fotó:
Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)
Az IM időnként a punkokról is tudott pozitívan írni. A szuper Modellsről még poszter is volt a lapban - ma elég meglepőnek tűnik, hogy egy KISZ-fesztivál alkalmából. "Meghökkentő szerelésben — párducmintás, testre simuló nadrág, trikó, halálfejes dzsekik, színezett haj, mohikánfrizura — egyre gyakrabban látni „újpunkokat” a Kassák klubban, az Ikarus Művelődési Ház, a Közgázklub rendezvényein, a „punkfesztiválokon”, az Iparművészeti Főiskola vagy a Külkereskedelmi Főiskola gólyabáljain. Kisebb-nagyobb csapatok ott kószálnak a Belvárosban, megjelennek a koncerteken és zajos tetszésnyilvánítással köszöntik a naponta alakuló, átalakuló új punkzenekarokat. Az új jelenség kialakulását először csak a plakátokon megjelenő meghökkentő együttesnevek — Cretens, Inkubátor, ETA, Petting, Orgazmus, Elhárítás, stb. — jelezték, de újabban — ha tetszik, ha nem — a szélesebb nyilvánosságnak is tudomásul kell vennie, a csövesek után itt vannak a punkok!" A poszteren a Kamikaze és a Modells. (Fotó:
Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)
Az IM a rendszer és a hivatalos kultúrpolitika szabadabb szereplőjeként sokszor feszegette a határokat, Erdős Péter állítólag heti rendszerességgel jelentette fel őket a KISZ-nél. Az Erdőssel készült 1978-as interjú azért is érdekes, mert a magyar pop-guru, monopol helyzetben lévő márkamenedzser összefoglalja, hogy látja a magyar könnyűzenét. Íme: “Mi itt a vállalatnál úgy látjuk, hogy e pillanatban 4 irányzat van jelen a magyar popzenében. Az elsőt mi házi használatra koncert-beatnek nevezzük. Ide soroljuk: Konczot, Szörényit, Pressert, Zoránt stb. Ez az irányzat jelenti ma is a legtöbb értéket — kulturális és társadalmi szempontból egyaránt. Igaz, a mai tizenéveseknek már nem adnak igazán átélhető élményeket. Ezt a második irányzat, a rock biztosítja. Itt a legnagyobb a kezdeményezőkedv, a legtöbb alkotó szorgalom. Amit nem szeretünk, az gyakran sületlen, szándékosan hebehurgya szöveg — ez a Piramisra nem vonatkozik — valamint a rockkoncertek túlfűtött hangulata. Nem az zavar minket, ha a gyerekek tapsolnak, kiabálnak, énekelnek, hanem az, ha a közrendet és saját épségüket veszélyeztetik. A harmadik irányzat a disco. Azt mondják, primitív, nem igényel szakmai tudást, vacak. Mi a disco fogalmát kiterjesztett értelemben használjuk és úgy gondoljuk, ez a zene jól hasznosítja a beat hagyományait. Meg vagyunk győződve arról, hogy a jövőben a discozene tehetséges művelői kényszerítőén az igazi értékek felé fordulnak. A negyedik irányzat a hagyományos tánczene... (Fotó:
Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)
Tényleg a Neoton Família lenne a magyar világszám? Az IM lelkesen és lelkiismeretesen utálta a bóvli importdiszkót, a magyar hanglemezkiadás elfogultságait, a már ekkor elhatalmasodó nosztalgiát és a "nagy öregek" dominanciáját. "A popzene értékesítésével — néha kiárusításával — foglalkozók sokkal jobban ismerik a tömegízlést. Ők nem nyilatkoztak a jövőt illetően, de a limonádé zenére tették a zsetonjukat, s fényesen arattak is!" - bírálta Czippán György Erdőst és a politikát, mely "nem segítette, hanem éppenséggel hátráltatta az új művészeti ág hazai fejlődését". (Fotó:
Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)
'82-es poputánpótlás tabló körözési fotónak beillő képpel Vörös Istvánról, D. Nagy Lajossal, kikupált Modells-frontemberrel, szimpla V-s Waszlavikkal, Galla Miklóssal. Neoprimitív! Kretens! Ketchup Letchup! (Fotó:
Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)
Mintha igazolta volna az idő a "miért beteg a magyar zene?" kérdéskört régóta lelkesen taglaló IM-et. A nyolcvanas évek közepén a bevállalósab, ellenulturális cikkek a lapban is fokozatosan visszaszorultak, punkok helyett Kiki és társai domináltak az Ifjúsági Magazinban. (Fotó:
Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)
A Queen legendás 32 évvel ezelőtti pesti koncertje egyáltalán nem ragadtatta el az IM tudósítóját. "Kétségtelenül órási dolog, hogy a vendégeink voltak, kedves gesztusként tartjuk számon, hogy Freddie magyarul énekelte a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalunkat. A baj csupán az, hogy a koncert napjának nyáresti szele meglehetős unalmat árasztott. Üresjáratok, fölösleges közönségén keltetések, hosszúra nyúlt frissítő iszogatások a színpadon, e soha nem látott méretű erősítőapparátushoz méltatlan technikai bakik. Olyan volt az egész, mint egy majális, melyen a hangszórókból véletlenül Queen-muzsika ömlött." (Fotó:
Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)
“A Petőfi Csarnok Csillagfénye az ország legnagyobb diszkóprogramjának megtisztelő címét is viseli. Szombaton esténként káprázatos fények villódznak, lézer nyalábok cikáznak, űrdíszletű hatalmas színpad, video kivetítővászon, toplista a heti pesti műsor füzettel közösen - szóval csupa olyan külsőség, amely a hazai diszkók csillagfényévé teszi a többórás nonstop dallam és látványvilágot” - írta az Ifjúsági Magazin 1986-ban a Pecsáról. (Fotó:
Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)
Néhány évvel korábban még más volt a hangnem. A legendás rockújságíró Sebők János '78-ban így írt: "Az ideális diszkó-boy, a «hím-páva« minden kosztól mentes. Haját lakkal vagy pomádéval fényesíti. Csípőre feszülő nadrágot, hegyes orrú cipőt és testre simuló inget visel. A lányok legtöbb diszkóban csak a »tyúkok, tojók« szerepét játsszák a hímpávák oldalán. A diszkó a fiúk világa. Itt csak elfogadni kell a felszolgált javakat és elfogyasztani. S az ernyedt ifjúság így is tesz, már tiltakozni, védekezni sincs ereje. Még a polgárpukkasztó punk sem bizonyult többnek üzleti vállalkozásnál. Ellenkultúráról, lázadásról, spontán mozgalmakról valójában nem eshet szó. Létrejöttek a szabadidő-kultúristállók, a diszkók, ahol a fogyasztó mindent készen kap." Jöjjön végül néhány poszter időutazó rajongóknak a nyolcvanas évek vizuális kultúrájából Eddától a Frutti és Plexiig. (Fotó:
Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)
(Fotó:
Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)
(Fotó:
Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)
(Fotó:
Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)
(Fotó:
Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)
(Fotó:
Ifjúsági Magazin / Arcanum Digitális Tudománytár)
Zene után cuccok: a Sex & Drugs & Rock'n'roll-ból a következő cikkben azt nézzük meg, hogy foglalkozott az Ifjúsági Magazin a kábítószer-jelenséggel és az “ifjúsági devianciával”. A sorozat harmadik, záró részében pedig az IM és a szexualitás viszonyát mutatjuk be.